Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-06 / 14. szám

395 225 * A mikolci ref. egyház presbyteriuma m. hó 23-án ülést tartott, melynek főtárgyát az egyházi adó felemelése képezte. A pénzügyi választmány ugyanis, tekintettel az egyház még mindig nehéz anyagi viszonyaira, a pénzügyi egyensúly helyreállítása céljából azt az ajánlatot tette a presbyteriumnak, hogy az egyházbérek felemeltessenek. A választmány egyedül ezt az utat látja legcélszerűbbnek arra nézve, hogy az egyház jelenlegi pénzügyi zavaraiból végkép kibontakozzék s az egyházat néhány év alatt az őt megillető rangra, a virágzó és fényes egyházak sorába helyezze. A javaslat szerint a szegényebb sorsú néposztály még kevesebbet fog fizetni, mint eddig fizetett; a mennyiben több osztályok lesznek, s igy mindenki megtalálhatja azt a fizetési kulcsot, melybe őt igazságosan és méltányosan sorolhatják. Az emelés egyedül a gazdagabb osztályt terheli, tehát azon osztályt, mely fizetni tud és bír. Ezeknek egyházi adója 15 frtról 24 frtra fog emeltetni. Ez lesz a legmagasabb összeg, melyet az egyház legmódosabb hivei fizetni fognak. És hányan vannak ezen népes egyházban olyanok, a kik ezt, sőt még ennél többet is minden megerőltetés nélkül fizethetnének I A presbyterium ezen intézkedésével megadóztatja és terheket rak a gazdagok vállaira, de könyebbülést szerez ez ál*"al a szegényeknek és ezen kettős nemes cél mellett kilátásba van helyezve az egyház virágzása 1 Ezen határozat jóváhagyás végett még az egyházi közgyűlés és egyházmegye elé fog terjesztetni. * Rozsnyón m. hó 30 án ment végbe a ref. egyház alaptőkéjének javára rendezett hangverseny. A sárospataki collégium énekkarának 16 tagja rövid ideig tartott miskolci időzés után, Rozsnyóra ment, hogy e hangversenyen közreműködjék, köztük két kitűnő szavaló, az énekkar elnöke, a jogász-egylet elnöke stb. * Az Athos-hegyi világhírű görög kolostorban néhány nappal ezelőtt egy szerzetes halt meg, kinek egész lénye olyan titokzatos volt, hogy szinte rákényszerít arra, hogy élete elejét regényesnek vagy akár trágikusnak is képzeljük. E pap soha igazi nevét még társainak sem mondta meg. Egészen fiatal korában lépett a szerzetbe, s a görög abc első betűjéről Alphá nak nevezte magát. Senki sem tudta, hogy hová való ; folyékonyan beszélt görögül, oroszul, bolgárul, szerbül, s valamenynyire olaszul is. Soha látogató ő hozzá nem jött, levelet nem kapott és senkinek családjáról vagy koráról semmit sem szólott. Ötvenhét évig lakott a kolostorban, s ebből harminckettőt egyedül töltött el egy maganos cellában. Végrendeletet nem irt és utána nem maradt egyetlen sor irás sem. Milyen élet bírhatta rá, hogy igy töltsön el egy félszázadot, s igy haljon meg ? * A hódmezővásárhelyi unitáriusok lelkésze t. Derzsi Károly urnák a felső leányiskola isteni tiszteletek tarthatására leendő átengedését kérő folyamodványa, melyet a törvényhatóság azzal tett át a községi iskolaszékhez, hogy annak érdemére nézve saját hatáskörében intézkedjék, de ugy is akképen, hogy ez által a tanügy hátrányt ne szenvedjen: a m. hó 12-én tartott iskolaszéki ülésben került tárgyalás alá. Az iskolaszék a legnagyobb komolyságot tanusitotta ez ügy tárgyalásánál s egyhangúlag hozott határozatában kimondta, miszerint tekintettel arra, hogy a helybeli unitáriusok az utóbbi időben már sokkal nagyobb számmal vannak, mint még ezelőtt egy-két évvel voltak, a mikor az iskolaszék szives készséggel engedte át részükre a felső leányiskola helyiségét, tekintettel továbbá arra is, hogy a felső leányiskola az utóbbi években több oly értékes taneszközzel és bútorzattal láttatott el, a mikben akaratlanul is könnyen tetemes kár tétethetnék s tekintettel végül arra is, hogy az iskola berendezése egyáltalaban nem olyan, hogy a helyiség felnőtt egyéneket s hozzá még nagy számban befogadhasson : a helyiséget a kért célra át nem engedheti. * Gyászhirek. Bencze Károly hosszuszói ev. tanitó elhunyt. Született a boldogult Csetneken 1824-ben. Tanult Rozsnyón és Kézsmárkon, a hol is tanulmányait jó sikerrel végzé. Visszatérvén szülőföldjére, meghivatott és egyhangúlag megválasztatott 1845-ben Hosszuszóra tanítónak, a hol ernyedetlen munka és kitartó szorgalom mellett teljes megnyugvással 40 esztendőt töltött ki. Példás családapa, lelkiismeretes munkás, szerény hivatalnok, hű barát és a szó legnemesebb értelmében emberbarát; az alsó-rozsnyóvölgyi ev. tanitói körnek munkás tagja és pénztárnoka, valamint a tornaijai tanitói körnek is igen tisztelt s szeretett tagja volt. Hogy a megboldogult nem volt feledett munkása egyházának és hazájának, bizonyítja az is, hogy részesült a Zsedényi-féle kerületi s más jutalomban. Temetése márc. 10-én nagy részvét mellett ment végbe. Koporsója körül volt híveinek nagyja és apraja, kik a bánat és hála könyeivel áldozának, a közel faluk népei, tanítók és papok, számos rokon és barát. A gyászszertartás következőleg ment végbe: a tanitólak udvarán pár énekvers eléneklése után rövid ima, mely után kartársai a megboldogultat a templomba vitték. Itt egy ének után Mikola György lelkész és esperes lépett a szószékre s fejtegette a jó tanitó kellékeit, mint a melyekkel a megboldogult is birt. Azután egy vers eléneklése után Faluba János tanitó lépett az oltár előtti térre, s költeményben mondá el búcsúztatóját. Ezután a gyászkiséret kivonult a temetőre, hol Bogár Lajos szólt a sir felett. — A pápai ref. lelkészt, Szűcs Dániel urat és családját lesújtó csapás érte. Leánya Erzsébet hosszas szenvedés után élte 21. évében jobblétre szenderült. Hült tetemei m. hó 21-én d. u. 3 órakor az alsó-városi temetőbe tétettek. — Zágoni Mózes hodgyai ref. lelkész és erdélyi egyh. keriileti képviselő m. hó 18-án 64 éves korában, papsága 3 5-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Özvegye és négy gyermeke gyászolja. — Fadgyas Pált, a győri ev. gymnázium köztiszteletben álló derék igazgatóját súlyos csapással látogatta meg az Úr : kedves leánya, Teréz, élte tavaszán, 16 éves korában elhunyt. — Csánki Benjámin, gyarmati ref. lelkész és a békés-bánáti ref. egyházmegye volt tanácsbirája f. hó i-én élte 66-ik, lelkipásztorkodása 37-ik évében elhunyt. — Kis Benjámin szalárdi ref. lelkész márc. 30-án, épen névnapja estéjén, elhunyt. NECROLOG. A felsőbaranyai ref. egyházmegye legrégibb lelkészi családjai egyikéből a példás lelkész-családi életnek igazi typusát, — gyülekezetének példányszerű életéért feledhetlen lelkipásztorát, — a lelkészi kar általánosan tisztelt és szeretett hitbuzgó tagját — az Ur anyaszentegyházának szerény, önzetlen és apostoli szelidségű, de mindenkor elvhű, szilárd és fáradhatlan munkását — néh. b. e. nt. Kossá Károly nagyfalusi ref. lelkésztársunkat f. é. március 18-án kisértük ki az örök nyugalom helyére. Született a boldogult 1819. febr. 17-én M.-Gyú'dön Baranyamegyében, hol atyja Kossá Dániel lelkész, s az e. megye főjegyzője volt, édes anyja Fazekas Mária. Tanulói pályáját megkezdé a gyűdi ref. el. iskolá-1 ban, — a középiskolai tudományokat Csurgón, — a fel-I sőbb tudományokat folytatta, és bevégezte Kecskeméten