Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-06 / 14. szám

219 mint nagyon méltányos kívánságot tartalmazót egyhangúlag elfogadta. A 120-ik §-nál elfogadtatott, hogy az összes hazai tanintézetekből való kizárást célzó fegyelmi Ítéletek evidentiában tartás és foganatosítás céljából a vallásügyi miniszte'hez felterjesztendők. A 122. §. mely az osztályok összevonásáról szól, az országos törvény 14. § ához képest módosít tátott. A 215. §-nál Kerkápoly felvilágosítást kért afelől, hogy mi az a pártfogóság, mely itt is, a fentebbi szakaszokban is többször emlegettetik ; mi joga, mi kötelessége van ennek s mi alapon, s miként van az egyházszervezetünkbe beillesztve? A válaszból megértettük, hogy ez a pártfogóság főként Erdélyben divatozik, de érdemleges válasz és felvilágosítás a kérdésre nem adatott, talán nem is adható, azért jobbnak látták átsiklani rajta. — Ezzel ezen szakasz tárgya'ása is bevégeztetvén, a jegyzői kar megbiztatott, hogy az összes szervezeti szabályokat a konvent által tett módosítások és határozatok szerint állítsa össze és nem a konventi jegyzőkönyvben, hanem külön füzetben nyomassa k>. Ezután előterjesztetett az érettségi vizsgák rendezésével megbízott konventi küldöttség jelentése, mely az érettségi vizsga céljának meghatározására nézve az országos törvényben foglalt definitiót ajánlja az egyet, tanügyi bizottság meghatározása ellenében elfogadtatni. A bizottság javaslatát Kovács Öd. indokolta különösebben. Az ujabb időkben — úgy mond — két áramlat küzd egymással az érettségi vizsgaadást illetőleg. Az egyik nézet szerint az érettségi vizsga azon intézet, illetve egyetemek tanárkara előtt teendő le, melyekbe az ifjú magát felvétetni kivanja, ezek tanárkara tekintetvén alka'masnak annak megítélésére, hogy a felveendő ifjú képes lesz e az azon intézetbe előadott tudományokat hallgatni. A másik nézet szerint a középtanodáknak nem csupán az a hivatása, hogy a fensőbb tudományos intézetek előkészítői legyenek, hanem azoknak öncéljuk is van, nevezetesen, hogy az ifjút a műveltségnek, képzettségnek egy bizonyos fokára emeljék. A minthogy van is több oly hivatalos pálya, a melyhez az érettségi bizonyítvány kielégítő qualifícationális okmányul tekintetik. O ezen utóbbi nézet pártolója, s minthogy az országos törvény említett definitiójából is ez a nézet tükröződik vissza, azéit ő és a bizottság ennek elfogadását ajánlja a tanügyi bizottság szövege helyett, melyből az látszik ki, hogy az a középtanodakat csak elő készítő iskolákul tekinti. Ezen nézettel szemben Kerkápoly emelt szót. kifejtvén, hogy az érettségi vizsga elfogadására legalkalmasabbak a középiskolai tanárkarok, az egyetemiek nem is győznék annyi középtanodákból elfogadni, de meg az egyetemes tanügyi bizottság szövegében is ott van, hogy a középtanoda hivatása az ifjúnak bizonyos fokú képzettséget nyújtani, azzal a különbféle tudományos ismereteknek bizonyos meghatározott adagát közölni. A tanügyi bizottság javaslata elfogadtatott az 5-ik alinea kihagyásával. Ezután előterjesztetett a vasárnap meginneplése iránt kiküldött bizottság jelentése. Ez a nemes cél érdekéből az országos törvényhozásnak és az államkormánynak tágabb körű tért óhajtana engedni és nagyobb mérvű beavatkozásra szeretné feljogosítani sőt késztetni, mint a mennyit a mai kor szelleme s a modern állam eszméje megenged — a mint ezt Szilágyi Dezső különösebben kifejtette. A miért is a konventi határozat mérsékelte a bizottság javaslatát. Nagy Sándor lábodi lelkész nem akarván az iskolai felügyelőséget elvállalni, a b.-somogyi e. megyében fennálló szabályok értelmében 50 frtra büntettetett. Az a konventhez fellebbezett, de ez visszatette az e. megyéhez, azon utasítással, hogy ezen íigy fegyelmi eljárás alá tartozik. A nagy-bajomi egyház hivei közül is többen fellebbeztek a többség határozata ellen; de kérelmük visszautasittatott. A március 21-iki ülés főtárgyát az állammal szerződő középiskolák ügye képezte. A kolozsvári konvent 44. §-ában felhivattak az eg> házkerületek, hogy egyelőre tartsak vissza az illető testületeket az egyes középiskoláknak az 1883-ki 30 ik országos törvény 47. §-a értelmében való rendezkedésétől, valamint maguk az egyházkerületek is tartózkodjanak a netalán mégis létrejöhető ilyes szerződések megerősítésétől. Ezen intézkedésnél fogva a tiszai kerület elnöksége ovakodott megerősíteni az állam és a rimaszombati egyesü t protest. középtanoda közt létre jött szerződést, mely szerződésben kötelezte magát a kormány, hogy az 5000 frt évi jövedelme mellé ezen iskolának ad évenként 2000 frtot, az iskolának megmarad felekezeti jellege, csak hogy a tanárok egy részét a miniszter nevezi ki, de csak a protest. pályázók közül; s mely szerződést már a más három fentartó testület t. i. a tiszai ágostai kerület, a város s a Korponay család már aláirt. Most ez a szerződés a konvent elé került, innen várván az illető reform, kerületi elnökség utasítást. Valamint felterjesztetett a máramaros-szigeti gymnázium hatóságának is a kérelme, mely hatóság már szinte alkudozásba lépett a kormánynyal. Ezen két ügy mindjárt az első ülésből kiadató't a közigazgatási bizottságnak, melynek jelentése e napon terjesztetett elő. Ezen jelentés előterjesztése után Révész Bál. egy indítványt adott be, mely szerint, miután az őszi kolozsvári konvent azt határozta, hogy a reform, tanintézetek csak az egyetemes konvent tudtával és beleegyezésével szerződhetnek állami segély iránt a kormánynyal, s miután ugyanazon konvent elrendelte, hogy az összes iskolák terjesszék fel a konventre az anyagi helyzetükre vonatkozó vagyis azon adatokat, melyekből kitüntethető, hogy az illető intézetek az országos törvény kívánalmainak mennyiben képesek avagy képtelenek megfelelni, — de a mely felhívásnak a tanintézetek és egyházkerületek eddigelé nem tettek eleget, — hagyassék függőben ezen felterjesztett két ügy, hanem rendeltessék el, hogy az iskolák a kívánt adatokat f. évi szeptember i-jéig küldjék be, mely adatok az illető konventi, de ezúttal kibővitendő bizottságnak adatnának ki, azon utasittással, hogy a közelebbi konventi gyűlés elé ezen adatokalapján javaslatot terjeszszen. elő. Révész ezen indítványt élőszóval is indokolta, előadván, hogy a prot. egyháznak az 1848. 20-ik törvénycikk érvényességéről, mely a protestáns iskoláknak állami pénztárból való fentartását mondja ki, — nem szabad megfeledkezni, pedig az ily szerződések az állammal azon törvénycikk valósítását mindjobban elodázzák; s félő, hogy ha egy-két intézetnek megengedtetik az állami segély elfogadása; akkor számos, kivált egymáshoz közeleső s épen azért anyagilag gyenge lábon álló s talán nem is feltétlenül hézpgot-pótló intézet sietni fog szerződni. Pedig az állam drága áron adja a segélyt, a mely intézethez az állam egyszer beteszi lábát, az rövid idő multán félő, hogy megszűnik igazi protestáns intézet lenni, az ily vegyes házasság nem szül jót a prot. egyházra nézve. Ezért a konventnek nagyon ovatosan kell az engedélyadással eljárni, épen ezért szükséges az összes adatokat bevárni, hogy a konvent tisztán láthassa a ref. középtanodák anyagi helyzetét, helyi viszonyait s ezek alapján határozhasson. Ezen nézet ellen Szilágyi Dezső szólalt fel különö-