Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-06 / 14. szám

395 217 A járványos betegség idején mily meghatóan hivatkozhatott volna az Egyptomon keresztül vonult csapásokra s e közben Isten irgalmára, mely az övéit megőrizte. Ily bibliai képek sok helyen szövik be, de én részemről azt óhajtanám, hogy még több legyen. A bibliai magasztos példákat mintegy érzékiteni kell még imádságunkban is. Szűk aratás idején nem emlékezünk-e meg mintegy önkénytelenül a hét szűk esztendőről, nem kérjük-e mintegy Istent, hogy egy Józsefet küldjön hozzánk, kinek irgalma megtölti az üres zsákokat. Ugy szerettem volna Cs. imájában Józsefet látni, de nem találtam. Ez a hiány, ismétlem, csak néhány imában észlelhető, de az itész figyelmét az sem kerüli el s kötelessége e tekintetben nézetét őszintén nyilatkoztatni ki. Igy is kenetteljesek, a nyelvezet minden dagálytól menten erőteljes, sok helyen zengzetes, érthető és mindenütt magyaros, ugy hogy nem tűnik föl, hogy imáinak nagyobb része a hírneves Stark János Frigyes műve után van átdolgozva. Azt hiszem, hogy a 153 ima közül az önállóan irt 53 ima méltán sorakozhatik az átdolgozottak mellé mind szellemét, mind irányát tekintve, sőt figyelmes átolvasás után arról győződtem meg, hogy az eredetiek, ha nem oly eszmegazdagok is, de mindenesetre mélyebb érzelemből fakadnak, mint p. o. a III-ik r. első tizenöt imádsága. A gyermekek, ifjak, hajadonok fohászaiban a gyermekded őszinteség, az ifjakhoz illő erő, a küzdelemben kitartásért esedező kérelem közvetlenséggel hat reánk. A hazáért mondott könyörgés pedig megragadóan szép, s hatását a beszövött bibliai képek jelentékenyen növelik, csak pár sort idézek belőle : »A haldokló Jákób nem akarta halála hosszú álrnát a rabságnak földén, Egyptomban végig aludni; holttestével (?) is vissza vágyakozott oda, hol Kanaán földén maga vágta ki magának a koporsót. A babiloni fogságból hazájukba visszatért izraeliták hálájuk kifejezésére templomot építettek Izrael urának. A Megváltó Jézus sirt, mikor földi hazájának fővárosához közelgett; mert látta lelkével előre a romlást, mely azt a földdel egyenlővé teszi. Ne engedd hát szivemből kialudni ezen érzelmet, melytől lelkesülve oly végtelen sok ember áldozta föl már mindenét, mi kedves volt neki e földön; szabadságát, vagyonát, vérét és életét® 1 Ha már igy elősoroltuk a könyv érdemeit, kidomborítok fény oldalait, nem szabad szemet hunynunk egyes hiányai előtt sem, remélve, hogy szerző azokra a második kiadásnál tekintettel leend. A 391 lapra terjedő vaskos kötet öt részre oszlik. Elől jönnek a köznapi, aztán az ünnepi, ezt követik az élet különböző viszonyait felölelő imádságok. Van itt külön ima a tudományos pályán működő ember számára. Földmives, kereskedő, mesterember, katona, napszámos, cseléd, gyermek, ifjú, hajadon, boldog, boldogtalan házas mind egy-egy külön imádságot kaphat ajándékul. Sőt van égi háború közelgésekor, égi haboru ideje alatt mondandó imádság is ? Vájjon van-e erre voltaképen szükség ? Vájjon nem alkalmas-e az ilyen imádság a babonás félelem terjesztésére ? Én legalább égi háború haragját nem ösmerek. A természet gondviselő urának intézkedése az, s az Ur nem haragját mutogatja akkor, ha felhőjéből villám sujt alá. Ilyen kifejezéseket részemről nem adnék az imádkozó ajkaira, mert ezek nem a keresztyének Istenét, de a bosszúálló Jehovát juttatják eszünkbe s a bizodalmat is megingatják. Imádkozzunk igenis, vihar idején, hogy minden kártétel nélkül vonuljon az el határaink felett, de ne tekintessünk abban istennek ostorát. S a kiben égi háború alatt ébrednek ily gondolatok: „kíméld életemet e napon, melyen bűnös szívemnek félelme haragodtól remeg'; tartok tőle, hogy az elvonult égiháború után, szivéből elvonul megtérési fogadalma is. A IV-ik rész jó reményben levő s gyermekszülő aszonyok imádsága. Az V-ik rész a betegek és haldoklók könyve. Ez V-ik rész maga is képezhetne egy külön kötetet. 59 ima kizárólag a betegekkel s haldoklókkal foglalkozik. És méltán is, mert a szenvedő betegek oly édesen fogadják az imát, mint enyhítő gyógyszert s csak köszönetet mondhatnak szerzőnek a betegek, hogy megjelen beteg ágyuk előtt. Ez imák a szenvedés közt esdekelnek Istenhez megtartásért, enyhülésért s nem is tévesztendik el hatásukat. Azonban, itt sem kerülheti ki figyelmünket az ima szerkezetének egy feltűnő hiánya. Az ima lényegileg hármat feltételez, u. m. Isten dicsőítését, kérésünk hozzábocsátását, illetőleg annak meghallgatását, továbbá az ő végzetén való megnyugvásunkat, habár kérésünk nem valósulna is a mi szivünk óhajtása szerint. Imáinkban nemcsak kérünk, de egyúttal ki is kell fejeznünk az ő akaratán való megnyugvásunkat. S azon nézzük a betegekért Istenhez bocsátott könyörgéseket: a beteg családanya esedezik az ő egészsége jobbra fordulásáért, de csakis annyit kér, hogy könyörüljön rajta családja javáért. Ennyit mond : „múljék el a keserű pohár !l

nem veszi ajkaira az Isten akaratán való szelíd megnyugvás emez igéit : „ne ugy legyen, a mint én akarom, hanem a mint te« ! Csak azt kéri, a mit ő szeretne, t. i. testi felgyógyulását családja jövőjeért s lelke idvességére. A beteg ifjú is csak azt mondja : „bátoríts, hogy életem viruló nyarában távol áll még a sir hideg téli szellője s szenvedéseim sötét felhőiből győzelemmel kél ki egészségem napja (a nap nem kikél, de fölkél vagy támad.) Add vissza egészségemet, hogy neked éljek s előkészi hessem magamat a boldog halálra«. A beteg gyermek is ezzel végzi : »viszaadván egészségemet, tégy engemet igaz gyermekeddé s áldj meg testi s lelki javakkal". Ez az imádság nem készíti el azon eshetőségre, hogy még a halál is javára lehet. A feleség imádkozván férjeért, ezzel végzi: „add vissza erejét az erőtlenségem védő bástyájának, hogy örvendezhessünk és vigadozhassunk® stb. (lásd 320. 321, 322. lapokat.) Ez imák záradékának okvetlen úgy kellett volna szerkesztve lenniök, hogy ha talán Isten mást határozott volna el, reá bizzuk magunkat. De ez imák csak a szív óhajtását terjesztik elé. Zörgetnek, kérnek s itt megállapodnak. Az, hogy külön imákat irt a haldoklók elé, az ezen imák technikai csorbáját nem köszörüli ki. Külön könyvet ád a haldoklók kezébe. Ezt, megvallom nem értem, nem még Szikszaynál sem, de még kevésbé Csikynél. A rövid felfohászkodások még csak megjárják, ha ugyan mások olvassák föl a haldokló előtt, de hogy legyen haldokló, ki akár elmondhatná, akár figyelemmel kisérhetné, ha más olvassa fel előtte, azokat a haldoklók számára irt hosszas imádságokat, alig hiszem. A haldokló ember alatt az olyat értik rendesen, kinek órái már meg vannak számlálva s ha eszmélete még nem hagyta is el, bizonynyal testileg annyira ki van merülve, hogy egy pár mondatot is nehezen tud kibocsátani elkékülő ajakán. A kik még idáig nincsenek: azok betegek. Már pedig Csiky L. is különbséget tesz a betegek és haldoklók közt. A haldoklás alatt a halál közelgő jövetelét érthetjük. Ugyan hol van olyan haldokló, ki ily sűrűn nyomott több mint egy levélre terjedő imádságot olvashasson; elmondhasson még akkor is, ha mások olvassák előtte. Teljesen elegendő a rövid felkönyörgés ; én az esetleges második kiadásból a haldoklók által mon-dandó hoszszas imádságokat kihagynám. A haldokló-