Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-30 / 13. szám

391 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 érzés nemesítésével kell az ifjú lelkére hatni, a hol csak lehet; de némely gyermekeknek oly brutális szokásai vannak, melyek kiirtására a vesszőn kivül nincs más szer. A testi büntetésnek feltétlenül eltörlése csak álhumanismus; sok gyermeket a szigorú büntetésnek pár ízben alkalmazásával helyes útra lehet terelni, mig ellenkezőleg kénytelenek a tanárok kicsapni s talán egész életére szerencsétlenné tenni. Teljesen osztja azonban ő is azt a nézetet, hogy a vesszőt ne nyilvánosan s ne a szenvedély pillanatában, hanem az igazgató jelenlétében alkalmazzák. Kovács Ödön elhiszi, hogy néha s némely középiskolai növendéknél van jó hatása is a testi büntetésnek, tapasztalta ő is; de még többször tapasztalta a vesszőnek dúló, romboló hatását az ifjú erkölcsi érzetében s tapasztalta az azzal való nagy visszaéléseket s ezekre való tekintetből óhajtja annak eltörlését. O sem állitja azt különben, hogy a gyermeknevelésnél egyáltalan nem volna szabad vesszőt használni, csakhogy szerinte egyedül a szülék jogositvák arra, hogy gyermekeikre vesszőt emeljenek. Lükö G. Jeney ellen polemizál, tagadja, hogy a gyermeknek oly brutális szokásai vannak, melyeket csak vesszővel lehetne megjavítani. Gr. Ráday G. : A mai kor számtalan kérdésben nagyon melodrámai felfogást tanusit. Felhozták p. o., hogy egy ifjú arculüttetvén, öngyilkos lett; ő meg tud esetet arra, hogy egy fiút kicsaptak s ezért vetett véget életének. E szerint ha ily eseteket vennénk szabályozókul, akkor mindenféle büntetést el kellene törülnünk. Ez volna a helyes következtetés. A családikörben is számos szomorú következményét látjuk annak, ha p. o. az egyetlen fiuknál, nem alkalmaznak a szülők kellő szigorú büntetést. De meg azt is tapasztaljuk mai napság, hogy már a gyermekeknél meg van a nagyzás átka, jobban mondva, a hencegés. „Majd megmutatom én annak a tanárnak — hallhatjuk nem ritkán — hogy mit teszek vele, ha hozzám mer nyúlni". En különben nem azt akarom, hogy a mi törvényünk megparancsolja a vessző használását, hanem hogy ne tiltsa meg s miután annak alkalmazhatása eléggé körül van irva, pártolja a bizottság javaslatát. Ugyanily értelemben nyilatkozik Sipos P. is, cáfolva a Makay és Kovács Ö. által felhozott érveket. Ha Makay tud példát — úgymond a többek között — az arculütés által okozott öngyilkosságra, ő meg tud esetet arra, hogy egy ifjú főbe lőtte magát, mert a reményit kitiinő osztályzat helyett csak jelest kapott. Ha ily eseteket akarnánk szabályzókul venni, akkor mindenféle fegyelem gyakorlását megkellene szüntetni. Visszaélés — kivált a régebbi időkben — volt bizony elég az ő tudomása szerint is ; de épen azért van pontosan körülírva a testi fenyíték alkalmazhatásának módja. Kun Bert. csak általánosságban kívánná a testi büntetés alkalmazhatását kimondatni, de nem igy részletezve ; mert p. o. a javaslat ilyesféle szavai : nagyobb erkölcsi vétségek és megátalkodottság esetében, — némi homályt látszanak tanintézeteink növendékeink jellemére vetni. Fejes: az állam is eltiltotta a vesszőt, ha meghagynók azzal ellentétbe jönnénk, s az ifjúkat iskoláinktól elidegenitnők. Szász Dom. hivatkozik arra, hogy Erdélyben már 15 év óta nem használják a testi büntetést és nagyon jó eredményét tapasztalják ; azon idő alatt egy kicsapási eset sem fordult elő. Baksay is csak nagyon kivételes esetekben engedné meg a vesszőt, s az ily eseteket a törvényben egyenkint fel kellene említeni. Bitók tagadja a vesszőnekjavitó hatását, azzal csak rontani, a gyermek szivét elvadulttá tenni lehet. A katonaságnál is eltörölték. Kovács Alb. Nem helyesli, hogy az országos törvény kimondotta a testi büntetés eltörlését; de ha már kimondta, legalább vigyázni kell, hogy a gyermek ne jöjjön a törvény kezébe, mert ez a fegyelmet még inkább meglazítaná. Célszerűben volna a mi törvényeinkben is a vessző büntetés eltiltását kimondani; a katonaságnál se úgy van egészen az életben, mint a papiroson. Filó szerint a testi fenyíték alkalmazásának van helye a szülei háznál, meg az ehhez közelebb eső népiskolákban ; de a közép tanodának legfeljebb alsó két osztályában lenne nagy kivételesen megengedhető. Ma már egy 3 ik, 4-ik középtanodai tanuló önérzetesebb mint 1848 előtt a 15—16 éves ifju. Innen van az a Gr. Rádai által említett nagyzási hajlam is, de ezt a tanitó ne vesszővel akarja elfojtani, hanem atyai szelid bánásmóddal, oktatással, nevelői prudentíával. Szavazásra kerülvén a sor, a tanügyi bizottság javaslata elvettetett és igy a testi büntetés alkalmazási a középtanodában nem engedtetik meg. (Vége köv.) A dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése. A püspöki szék betöltése végett elrendelt szavazás eredménye ismeretes ezen lapok t. olvasói előtt. A szavazatbontó bizottság, melynek feladatául az tétetett, hogy általános többség nem léte esetén a legtöbb szavazatot nyert két egyént tűzze ki új valasztásra, Szász Károly ismeretes nyilatkozata folytán megbízatása teljesítésében fennakadt s kénytelennek érezte magát a kerületi gyűlést hivni fel a további intézkedésekre flézve. E célból hivatott össze rendkivülileg márc. 25-ére a fentemiitett közgyűlés Budapestre, melyre a hivatalosak tálán hat egyén hijjával mind megjelentek, a hívatlanok közül is a mennyien a szük ülésterembe befértek. Megjelent a közgyűlés nagy örömére s ezen örömnek általanos nyilvánítása között főgondnokunk gróf Lónyay Menyhért is, ki már a december 5-én tartott utolsó közgyiilésünk alkalmával roskadozó lépésekkel ment ki ezen gyülésteremből s ki azóta folyvást küzdött a különben erős szívós organismüst ostrom alá vett testi bajokkal, majd közben küzdött az apai szívbe fúródott nyil által okozott seb fajdalmaival is. De már a mult gyűlés másik volt elnöke Fordos Lajos hiányzott az elnöki székből. Erős harc folyt le nála is. A lelki erö s a testi gyengeség versenyeztek egymással, s hónapokon át a nélkül, hogy egymásnak elibe kerülhettek volna, az egyház iránti szeretet heve s az előbbi munkakedv s munkabiróság felújulása megacélozta a lelket s az erős és munkás kézből kiesett kormányát kerületünknek közelismerést érdemlőleg tartotta féléven át reszkető kezeiben. De a támadasban nem lankadó s több oldalról ostromló testi bajok végre kifárasztották a hű bajnokot, s a jelen gyűlésre beküldötte lemondását s egyszersmind a kezei közt volt s a legnagyobb renddel kezelt okmányokat, számadásokat. Ezen lemondó levél előterjesztése képezte a közgyűlés első tárgyát. Nagy sajnálattal vette tudomásul a gyűlés ezen lemondást, de egyszersmind meleg szavakkal fejezte ki jegyzőkönyvében is elismerését, háláját Fördős irányában azon áldozatkészségért, melyet ő az által tanúsított, hogy betegeskedve is kész volt ezen tisztet magára vállalni, és azt folyton tartó betegeskedése mellett is oly kiváló gonddal s lelkiismeretes pontossággal vitte. Helyettes püspökül s egyszersmind a közgyűlés egyházi elnökéül Sipos Pál, mint hivatalára nézve Fördős után legidősb esperes kéretett fel, átadatván neki mindjárt