Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-23 / 12. szám

391 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 üdeségét. Bármely körben képes volt társaságát vonzóvá s kedélyessé tenni. Komoly dolgokkal épenugy szeretett foglalkozni, mint tréfás tárgyakkal. Mindig elértette a tréfát, ha reá vonatkozott is, és nem haragudott meg érte soha. Csupán a nyegleség, iires dölyf, rosszakarat és hanyag rendetlenség volt képes haragra gerjeszteni. A beregmegyei kaszinónak, hol üres idejében a nap legnagyobb részét töltötte, s melynek választmányi tagja s sok ideig elnöke volt: örökké emlékezetes, typikus alakja marad s e körben hiánya folyvást érezhető lesz. Nagy igényei nem voltak. Kényelmes, de egyszerű, megszokott életmódját nagyon ritkán s csak is kivételes esetekben, midőn már azt el nem kerülhette, lelt csak hajlandó megváltoztatni. Bár szép kort ért: családot nem alkotott. Családja volt az egyház és iskola s a megyei és városi közügyeken kivíil egész tevékenységét e két intézménynek szentelte. Mint 14 éven keresztül a beregi ref. egyházmegyének csaknem osztatlan bizalommal elválasztott segédgondnoka : minden olyan ügynél, mely az egyházmegye és az egyes egyházközségek javát célozta s az egyházi és iskolai élet fejlesztésére volt hivatva, a legnagyobb buzgósággal, tevékenyen részt vett s kormányzói tapintatossága és elfogulatlansága köztudomásu volt. Halhatatlan érdemeket szerzett magának az országos protestáns egyházi élet fejlesztése körül. — A tiszántúli (debreceni) ref. egyházkerület közgyűlésein, mint a gyűlések egyik legtekintélyesebb s legáltalánosabban becsült vezértagja szerepelt hosszú időn keresztül; a debreceni ref. zsinat működésében szintén tevékeny részt vett; az országos ref. conventnek rendes tagja volt s ezen működésben igen sok, élettapasztalásból merített kincses tárházának gazdag szellemi tartalmával folyt be a prot. egyházi közügyek intézésébe. A beregi ref. egyházmegyében pedig — mint segédgondnok — jó szive sugalmat követve, mindig párt fogóia volt az elhagyatottnak, a megtámadottnak. Sok szegény egyházi tisztviselő hálával fog bizonyára emlékezni sokáig a megboldogult segédgondnokra, ki a hivatalos szigor megtartása mellett is — a kellő időben — kegyelmes és — pártfogó volt. * * * Az elhunyt életrajzi adatait röviden a következőkben közöljük :*) ,Kántor Sámuel, a beregi ref. egyh. megye segédgondnoka, szül. Hosszumezőn — koronái mezőváros — Mármarosmegyében 1809. máj. 25. Elemi iskoláit szülővárosában végezvén, a m.-szigeti lyceumba ment s ott járta a gymnásialis és bölcsészeti osztályokat; majd jogi tanulmányok hallgatása végett a sárospataki főiskolába ment, hol teljesen bevégezve iskoláit, az 1830 és 1831-ik években joggyakornokká lett az akkori kerületi táblánál Eperjesen az 1832 évben. Az 1833 és 34. éveket, mint kir. táblai jurátus — a pozsonyi országgyűlésen töltötte. 1835-ben az ügyvédi vizsgát letévén hazajött Mármarosba, már mint az akkori főispán : gr. Vay Ábraham által kinevezett megyei tisztb. ügyész. 1837-ben ugyancsak a nevezett főispán, mint Barsmegyébe kinevezett királyi biztos által meghivatott azon commissio actuáriusának, mely ott működött. A commisio működé sének végeztével titkári minőségben továbbra is a gróf oldala mellett maradt. 1838-ban Tolnavármegyében a követvalasztás miatt megjelent s 1839-ben a Mármarosmegyében működött commisióknak volt jegyzője. — Ezen *) Ez életrajzi adatok, mint leghitelesebb forrásból, a >zsinati emlékkonyv«-ból (összeálliitotta és kiadta Dömény József 1882.) vannak kivéve. Szerk. idők alatt ugyancsak gr. Vay Ábrahám Szatmár, Bereg, Ung, Zemplén és Szabolcsmegyék folyóvizeinek rendezése, szabályozása körüli munkálatok vezetésére állandóan kinevezett kir. biztos lévén, annak oldala mellett, mint ez ügyben eljáró bizottság jegyzője is működött. 1840 ben a meghozott váltótörvény altal követelt váltójogi vizsgát a legelsők között letette. — Az 1848 ik évben Deák Ferencz, akkori igazságügyminiszter a kir. tábla úrbéri osztályához fogalmazónak nevezte ki. — 1850 ben más kilátása nem levén, Önfentartására s az iigyvédkedéshez legkisebb hajlammal sem birva, sőt az iránt ellenszenvet érezve — kénytelen volt elfogadni azon kenyéradó hivatalt, mely számára kínálkozott s az Eperjesen felállított főtörvényszékhez kiadóul lett kinevezésételfogadta. 1851-ben a mármarosmegyei törvénzszékhez neveztetett ki tanácsosnak. Onnan az eperjesi főtörvényszékhez hivatott fel kisegitő előadóul. 1853 ban, 1854-ben, a végleges rendezésnél, a beregszászi törvényszékhez tétetett át tanácsosi minőségben. Itt érte őt, e hivatalában az 1861-iki év, melyet itt Beregszászban, disponibilitási helyzetben töltött, megbizatva volt a cs. kir. törvényszék és úrbéri törvényszék aktáinak és bútorainak átadásával. Az 1862. év elején az alkotmányos élet megszűntével, Bereg megye másodalispánjának és törvényszéki elnökének s még ez év oktober 18-án királyi tanácsosnak neveztette ki — 1863 szeptember havában pedig Beregmegye első aliapánjává lett. 1866-ban nem egyezvén meg nézetei az akkori megyei adminisztrátor beligazgatási tendentiájával, hivataláról lemondott s azóta magányba vonulva csekély nyugdijából és magán vagyonából él. — De bár existentiája hivatalvállalásra kényszeritette is őt az absolut kormányforma alatt, nem szűnt meg azért magyarnak lenni szivében. . . Szeretve hazáját mindenkor, annak sorsa iránt nagy érdeklődéssel volt. — A társadalmi élet terén sok jót és üdvöst művelt, s tevékenysége, vallása, egyháza iránti buzgalma széleskörben ismertté s tiszteltté tették nevét, úgyannyira, hogy a beregi ref. egyházmegye 1865 ben tanácsbirájává választotta. Később pedig annyira megnyerte a közbizalmat, hogy 1870-ben a beregi ref. egyházmegye segédgondnokává választotta, s azóta működék e hivatalában, folyvást birva egyházmegyéje bizalmát, tiszteletét és szeretetét.—A zsinatra is egyházmegyéjenek közbizalma küldte őt, hol mindvégig nagy érdeklődéssel kisérte a tanácskozásokat s élettapasztalatból merített felszólalásaival az egész gyűlés figyelmét, a legtöbbek szeretetét és tiszteletét kiérdemelte s megnyerte.11 * * * A köztiszteletben állott férfi elhunytáról a beregi ref. egyházmegye következő gyászjelentést bocsátotta ki: »A beregi ev. ref. egyházmegye fájdalmas szívvel tudatja nagyságos Kántor Sámuel kir. tanácsos, egyházkerületi s conventi tag, zsinati képviselő, forrón szeretett egyházmegyei gondonknak folyó hó 3-án estveli 8 órakor, élte 75-ik évében, végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 6-án d. u. 2 órakor a gyászos háznál és a templpmban végzett ev. ref. egyházi szertartás után a beregszászi sírkertbe fognak örök nyugalomra letétetni. Beregszász, 1884. március 4-én. Béke legyen porai feletti* * * * A végtisztességtétel megadása a legnagyobb részvétel mellett történt. — A háznál Kalos Tivadar helybeli lelkész mondott megható imát. A templomban Peterdy