Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-09 / 10. szám

283 PROTESTÁNS EGYHÁ ?A ÉS ISKOLAI LAP. 321 NECROLOG. Hegedűs László temetése. Sárospatak, 1884. márc. 4. Február 28-kán futó tűzként terjedt el városunkban a megdöbbentő hir, hogy Hegedűs László elhunyt. Es a hirt, melynek alaposságában jól esett egy darabig kételkednünk, egy távirat csakhamar megerősítette. Bele kellett nyugodnunk a szomorú valóságba s összeszedni erőnket, hogy részvétünknek, melyet mindannyian oly igazán és oly mélyen érzünk elhunyt jelesünk halála felett, külsőleg is minél impozansabb alakban adjunk kifejezést. A tanári kar azonnal a szomorú távirat vétele után összeült, hogy tanácskozzék a teendők fölött. Hegedűs László neve, a sárospataki főiskolához ugy oda van forrva, hogy mi, akik hasonlóképen ezen főiskola szolgálatában állunk, joggal tekinthettük őt saját halottunknak s ehez képest — a lesújtott özvegy beleegyezésével — elhatározhattuk, hogy szeretve tisztelt algondnokunk illő eltemettetéséről mi fogunk gondoskodni. A temetés rendezésére a tanári kar saját kebeléből egy hat tagu bizottságot kért fel, melynek utasitásul mindössze is csak annyit adott, hogy amilyen egyszerű, igén)r

telen, és egyszerűségében is nemes volt a megboldogult élete, olyan legyen lehetőleg a temetése is. A temetést megelőzőleg nemcsak a család, hanem a tanári kar is gyászjelentést adott ki. A tanári kar keresetlen szavakban »mély fájdalommal jelenti Hegedűs Lászlónak, felejthetetlen vi'ági algondnokának, az irodalmi kör elnökének s a m. tud. akad. lev, tagjának elhunytát*. A családi gyászjelentés pedig igy hangzik: Özvegy Hegedűs Lászlóné született Zsiday Juliánná ugy a maga valamint Zsiday József, Bódoqli Károly, s gyermekei Ba ma és Ida, Katona György né nevében, mély fájdalommal jelenti felejthetetlen kedves férjének, illetve sógoruknak s nagybátyjuknak Hegedűs László országgyűlési képviselőnek, a m. tud. akadémia 1. tagjának, a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület s a sárospataki főiskola világi algondnokának, az alsózempléni ref. egyházmegye volt esperesének, a »sárospataki irodalmi kör* elnökének, konventi tagnak, a sárospataki állami tanítóképezde igazgató-tanácsosának, a főiskolai jog- és államtudományi kar államvizsgálati, Zemplénmegye bizottsági, Sárospatak város képviselőtestületi tagjának, folyó hó 28-án, élete 70-ik, boldog házasságának 42-ik évében, Budapesten, szívszélhüdésben váratlanul történt gyászos elhunytát*. Ugyancsak a temetést megelőzőleg az irodalmi kör összeült s kifejezte azon óhajtását, hogy volt elnöké nek a protestáns egyházi és iskolai ügyek terén szerzett halhatatlan érdemei, egy élet- és jellemrajz keretében az utókor számára örökittessenek meg. Ez eszme bizonyára viszhangot fog kelteni azon körökben, amelyek Hegedűkhöz közelébb állottak, s amelyek őt nagy és nemes törekvéseiben tényleg támogatván, a legközvetlenebb tapasztalatok alapján felelhetnek meg a kérdésre: ki volt Hegedűs? és mit vesztett benne a protestantizmus? Március 1-sején este érkeztek meg a drága hamvak Budapestről. Ugyanazon vonaton jöttek meg egyszersmind körünkbe Kun Bertalan püspök, továbbá az országos függenlenségi kör küldöttei: Moc^áry Lajos, Németh Albert, Bódogh A'bert, Hermán n Ottó és Mezey Ernő, valamint Hegedűs egyik régi hű barátja: Ferency Lajos Miskolcról. Másnap, a legszebb, verőfényes téli időben, kora reggel megkezdődött a sürgés-forgás, ugy hogy ez a mi kis városunk egészen megelevenült. A járó-kelők arca, magaviselete, elárulta azonban az idegennek, hogy a derült szép nap nem az öröm, hanem a szomorúság napja Patakon. A közös gyász érzete nyomottá tette a hangulatot. Délután már két óra előtt a főiskola tágas udvarára szállingózni kezdett a közönség. A tanári kar ezalatt a tanácsteremben összegyűlt s két óra után megindult a halottas házhoz, hogy átszállítsa a halottat a temetési szertartás színhelyére: a főiskola udvarára. A háznál a fájdalomtól lesújtott s rokonaitól és jó barátaitól körülvett özvegyhez a tanári kar nevében Orbán József, Hegedűs egyik legrégibb, benső barátja néhány résztvevő szót intézett, s midőn a jó öreg tanár azzal az ő szépen csengő, de a meghatottságtól remegő hangján az istenhez fohászkodott, hogy adjon erőt az özvegynek az óriás csapás elviselésére ; midőn a hű hitvestars bánatát enyhíteni igyekezett szívből jövő és szívhez szóló vigasztalásával: nem maradt szem szárazon s a legmélyebb megindultság vett erőt a jelenvoltakon. Id. br. Vay Miklós főgondnok táviratilag fölkérvén az igazgatóságot, hogy az ő részvétét is tolmácsolja az özvegy előtt: ezzel hasonlóképen Orbán tiszttársunk bízatott meg, aki ezen megbizatasának akképen tett eleget, hogy a főgondnok részvétét a tanári karéval együtt fejezte ki. A megindító jelenet után a halottas ház szűk udvarán felállított koporsóhoz vonult ki a tanári kar. A díszesebbnél díszesebb koszorúk teljesen elborították a gyönyörű érckoporsót. Ott láttuk az országos függetlenségi kor koszorúját, a zemplénmegyei függetlenségi pártét. Zemplénmegye törvényhatóságáét, az olaszliszkai választókerületét, Sárospatak városáét, a sárospataki állami tanitóképezdéét, a sárospataki református, r. kath. és izraelita hitközségéit, a főiskolai ifjúsági betegsegélyző-, jogász-, tűzoltó-, önképző-egyletéit, a főiskolai énekkarét, a főiskolai tanárok élő babérlevelekből és kaméliákból font koszorúját stb. stb. Terhes Barna, helybeli lelkész, emelkedett hangú imája után, a főiskolai és képezdei tanárok fölemelték a koporsót s egész csendben átszállították a főiskola udvarára, amely már addig zsúfolásig megtelt a különböző egyletekés testületek küldőt sigeivel s ezerekre menő résztvevő közönséggel. Zemplénmegye notabilitásai közül igen sokan jelentek meg. Á közönség soraiban láttuk az orsz. függetlenségi kör küldöttein és a főiskolai s képezdei tanárokon kívül Matolai Etele alispánt, (a főispán akadályozva volt a megjelenésben), Prámer Alajos újhelyi prépost plébánost, Dessewffy Sándor sárospataki apát - plébánost, dr. Chyzer Kornél megyei főorvost, dr. Lengyel Endre főorvost, Yiczmándy Ödön megyei főjegyzőt, Évva András nyug. törvényszéki elnököt, Hammersperg Jenő törvsz. elnököt, Nemes Lajos tanfelügyelőt, Meczner Gyula orsz. képviselőt stb. stb. A koporsó előtt Kun Bertalan püspök, Fejes István főiskolai egyházi algondnok, Terhes Barna, Hermann Ottó és Bokor József helyet foglalván, az ifjúsági énekkar egy gyászdal elzengésével megnyitotta a temetési szertartást. Majd Kun Bertalan püspök állott fel s ismert ékesszólásával imádkozott az elhunyt felett, végül pedig meleg hangon elbúcsúzott szeretett barátjától. Azután Hermann Ottó tartott megragadó közvetlenséggel egy beszédet, melyben midőn találó vonásokkal jellemezte az elhunytat, egyszersmind követendő példányképül állította őt a jelen nemzedék elé. Elmondta, hogy Hegedűs mily lelkesedéssel küzdött kora ifjúságától kezdve haláláig műiden szép és nemes eszméért: mily bölcseséggel és