Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-03-09 / 10. szám
20 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 346 igazolás az X—i e. megyei pénztárnok úr » Nyilatkozatára". E becses lapok 8. számaban, az X—i e. megye pénztárnoka egy nyilatkozatot tett közzé, mely ha egyszerűen helyreigazítás lenne, s a személyben való tévedésemet constatálná : szavam se lenne hozzá. Ámde a nt. pénztárnok ur alkalmat vesz magának a vaskalap alól egy dorong ütést mérni a szegény gregarius fejére, a ki közügyben felszólalni merészelt, — s állitásom igazságát nemcsak határozottan tagadja, sőt egyenesen valótlanságnak nyilvánítja. — S igy a mélyen tisztelt közönséggel azt akarja elhitetni egyfelől: hogy én a becses lapok olvasóit valótlanságokkal traktálom ; másfelől pedig ez egészen ártatlan félreértésért a nyilvánosság előtt oly kifejezésekkel ront nekem, a melyek ha az X—i egyh. megyében talán szokottak is, de a tisztességes irodalmi téren — űgy tudom — nem honosak. — Én a t. közönséget mindenkor nagyobb tiszteletben tartám, hogysem — tudva — valótlanságot vittem volna elébe; s a pénztárnok ur ide vonatkozó insinuacióját határozottan visszautasítom. S e sorok célja röviden bebizonyítani, hogy ugy vélekedni, a mint vélekedtem, volt jogom. A nt. pénztárnok ur azt mondja, hogy az az én állitásom, mintha a buzgó pénztárnok ur, a ki még 1877-ben a tervezett gyámintézet biztosságát minden kétséget kizárónak állitá : már 1880-ban annak alapelveit döntő javaslatot ad be — valótlanság. Éspedig azért mert a „tervezet« és indokolás néhai B. G. tanácsbiró s igy nem az ő értelmében ment keresztül a bizottságban s nyújtatott be az e. megyéhez. Azonban egy pontot a változtatott javaslatba még is sikerült bevétetnie, s mert ez bevétetett, nem csak ő, hanem a bizottság sem tartá oli/ minden kétséget kizárónak a benyújtott javaslatot, mint én állítottam. S igy én szavahihető semmiben sem vagyok. — Nagyjában ez a „Nyilatkozat" veleje. Most engedje meg nt. szerkesztő Úr! s a mélyen tisztelt olvasóközönség, hogy minden hosszas reflexiók nélkül egy pár jegyzőkönyvi kivonatot közöljek rövidített alakban, de teljes hűséggel : a) Az X—i e. megye 1877. tavaszi kgy. jkve 14. pontja alatt olvasom: >>14. Olvastatott N. N. gyámintézeti pénztárnok következő alapszabályjavaslata, stb«. sEzen nagy gonddal szerkesztett papi gyámintézeti alapszabályjavaslat, egy bizottságnak adatik ki stb*. A bizottság tagjai közt latom a pénztárnok ur nevét is. b) Az 1877. őszi kgy. jkv. 22. pontja alatt ez a bizottság beterjeszti véleményes jelentését. E munkálat jegyzője a pénztárnok ur volt. Á csatolt kimutatás és erősítő indokolás alatt végül ezt olvasom: »Ezen bizottsági (tehát nem a néh. B. G. é, mint a n> ilatkozó úr állitja) munkálatot jegyzőkönyvbe venni határoztatott*. c) Végre az 1880. évi tavaszi e. megyei kgy. jkv. 35. pontja alatt ez áll: Olvastatott a számvevő bizottságnak (de azért mindenki által a pénztárnok úrénak tartott) a gyamintézeti szabályok módositására vonatkozó következő javaslata : stb*. Az a) pont mindenkit meggyőz arról, hogy a gyámintézet szervezésének mozgalmát a pénztárnok ur indította meg, ő annak apostola, ugyanazért a kinevezett bizottság egyik főtagja. A b) alatt kitűnik, hogy ő a bizottságnak jegyzője is — mire én nagy súlyt fektetek — s én joggal hihettem, hogy : lelke is volt. Annyival is inkább mert ime a c) alatti számvevő bizottsági munkálatról nyilatkozatában szóról szóra igy beszél: „Ennélfogva 1880-ban nem azt javasoltam (hát nem a számvevő bizottság ?) stb«. — és tovább: „melyre vonatkozólag én az évi® ... stb. Ez e. megyének a »nt. Consistorium'1 (mert itt még a képviselet harmadik tizedében is ezt ismerünk, félünk és tisztelünk) titkaiba be nem avatott gregarius papjai eleitől fogva azt hittük, hogy valamint a nt. pénztárnok ur adta az első lökést az újjászervezésre, ugy végig lelke is volt e mozgalomnak: annyival is inkább mert ime némely bizottsági javaslatról igy szól: az én javaslatom. — Hogy a nt. pénztárnok ur most kinyilvánítja, miszerint a bizottságban — hol az ő és ügyének barátai feles számmal valának — túlszárnyaltatok egy ember által: ezt tudomásul kell vennem most már, de előre ezt nem tudhattam. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a ki valamely ügyben kezdeményezőleg lép fel önálló tervvel : az igyekezni is szokott nézetének érvényt szerezni, s ha ellenkező irányzat győzi le, legalább kisebbségi véleményben tartja fönn s bizonyítja átgondolt tervezetének egyedül célra vezérlő voltat. — A bizottság jelentése alatt ott láttam a pénztárnok ur nevét minden megjegyzés nélkül, s azt kelle hinnem, hogy a bizottság által az ő tervezetén eszközölt módosításokat magáévá tette : Különben nem irta volna alá. És ime a pénztárnok ur egy az ő tervével homlokegyenest elvi ellentétben álló javaslata alá oda írja nevét, bár az ellen előbb titkon, majd egy uj javaslat (az az hogy a számvevő bizottságé) által küzd. Mi azonban, kik a bizottságok titkait nem — csak eredményeit ismertük : joggal hihettük, hogy mindig és mindenben a pénztárnok ur terve ment keresztül, vagy a módosítások — ellene nem tiltakozván — helyeslésével találkoztak. A röviden idézett jegyzőkönyvekből éppen oly jogosan meríthettem azt a föltevést, hogy a keresztül ment szabályjavaslat ugy, a hogy elfogadtatott, a pénztárnok uré; mint a mily joggal az övének nevezte az 1880. számvevő bizottsági javaslatot „Ultramontán( < s a „Nyilatkozó" is. S most Ítélje meg a nagyérdemű közönség, ha volt-e oka a pénztárnok urnák állításomat oly durva kifejezéssel tagadni, holott nem a lényegben, hanem csupán a személyben volt föltevésem hibás ; s van-e jogom nekem az idézett jegyzőkönyvnek alapján azt komolyan visszautasítani ? Tudva, valótlant — mint soha, — ugy most sem mondottam. Azonban, ha a t. pénztárnok ur csak annál marad, hogy az alapszabály szilárdságát ő nem tartotta minden kétséget kizárónak: egyszerűen tudomásul veszem vala; de, a midőn kétségbe vonja, hogy a bizottság is oly minden kétséget kizárónak tartotta volna számítását : nyilvánvaló a sértő szándék, s az én rosszhiszeműségem odaállítva. Én pedig előbbi állításomat nemcsak fönntartom de kétségtelenül be is bizonyítom. Ugyanis: A nt. pénztárnok ur megengedi, hogy a bizottságnak — néh. B. G. által — beterjesztett indokolása túlvérmes, de ő ugy véli, hogy e vérmesség élét elvette az általa ajánlott s elfogadott cikkely, mely a segély eshető kevesbitéséről szól. — Én pedig ennek ellenében nem állítom, hanem bebizonyítom, hogy az indokolás érvei — a szabályzatba általa becsúsztatott cikkely megdöntésére alkottattak épen ; és az indokolás után amaz eshető leszállításra senki nem is gondolhat. Igaz, hogy az alapszabályzatban benne van a leszállításról szóló §. záradék ; de utána jön aztán a javas-22*
