Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-06 / 1. szám

25 porsóba fekteti, — sem az, mikor a menyasszonyi koszorút halloti koszorúval cseréli föl s a legszebb remények virágait szórja szét s tiporja porba ; hiszen a virág sorsa hervadás s a tavasz virágainak legnagyobb része, egy késő fagytól gyümölcstelenül szokott elhervadni. Nem is az a halál diadala, hogy az öregeket, a kik itt betöltötték hivatásukat s a közben megemésztették esztendeiket, seregesleg rázza le az élet fájáról, mint őszi szél a fa leveleit. Nem, a halál ott üli igazi diadalát, a hol az eiős férfit kora delén, munkája közepette, ereje teljében tudja elragadni, mint a szélvész derekon roppantja ketté a hatalmas cserfát s porig hajtja meg a Libánon cédrusait. Ilyen minden szivet megfélemlítő diadalt ül a halál az előttünk fekvő koporsóban is. Ez a ravatal, melyre a koporsó fel van téve, az ő fölemelt — ámbár csak bitorolt — trónja. S mi önkénytelenül elnémulunk az ő győzelmi riadalának hallatára. Kifakadásomat e kényuri zsarnok ellen sz. h. gyülekezet igazolja ez a koporsó. Mert benne ifjabb gróf Ráday Gedeon, ő felségének magyar honvédelmi minisztere, kir. kamarása s. v. b. t. tanácsosa, a dunamelléki reformalt egyházkerületnek tanácsbiraja s pesti egyházmegyénk gondnoka, a lovagok disze, a férfiaknak testi és lelki szépségben s erőben tündöklő példánya, a nejét boldogító férj, a gyermekeit szerető apa, a hű és igaz testvér, a ritka jóbarát, — s hogy fájdalmunk jogcímeinek felsorolását a legerősebbikkel fejezzem be: alig negyvenhárom éves korában vágva ki az élők seregéből, itt fekszik szemeink előtt. A halál maga sem birt volna vele, vagy nem bizott hirtelen rohama sikerében. Előre küldötte undok poroszlói egyikét, egy rettenetes betegséget s azzal fojtatta meg, mint vérebbel szokás a kiszemelt áldozatot. Diadala most teljes. Mi elvesztettük legjobbjaink egyikét; elvesztettük akkor, mikor a király bizalma, a nemzet bizalmával együtt érezve, őt legmagasabb polcai egyikére emelte ; mikor ő, alig megkezdett munkájával, tehetségei összpontositotott kifejtésével megmutatta mit várhatunk tőle. Várakozástok hiu, reményeitek ködpára ! — közbeszólott a halai s e koporsót allitotta elénk. Mit vesztettünk benne ? megmondja egy tekintet erre a koporsóra. A Rádayak ősi cimere függ rajta, Ráday Gedeon fekszik benne. A Rátold nemzetségéből származó Ráday család hagyományos jellemvonásai, ősi erényei, meganynyi történelmi emlék, lebbennek fel előttünk e cimerpajzs láttára. Főrangú családaink között tán egy sincs, melyben még a családban szokásos keresztnevek is annyira jellemzők volnának. S két század óta, felváltva egymást, ugyanazon nevek ismétlődésével találkozunk. Gedeon, Izraelnek harcolni erős, kormányozni bölcs birája; Pál, az egyetlen az apostolok közül, a ki karddal ábrázoltatik az ecclesia militans jelképe, nyelvében és Írásaiban forgatva azt a fegyvert, mely a velőknek megoszlásáig hat; László, a szent király, a koronás dalia, a középkor leglovagiasabb leventéje, a kit méltán a királyok királyának neveznének, ha előtte már egy másik e nevet »Flos regum Arthurus« el nem ragadta volna ; ezek a jellemek váltakoznak a családban szakadatlanul, a XVII. század közepe óta, mintha az apák fiaikat kereszteltetve, azt akarták volna kifejezni, minő példányképet tűznek elébök. Hogy csak egyenes őseit említsem a mi Gedeonunknak, az első Pál, a Rákóczy titoknoka s követe, a szathmári béke egyik szerzője s attól fogva a király állhatatos hive, ki hadviselései után , lelki hódolásával* s »Istenes énekeível,* mint imaszerző és vallásos költő s bölcsész szerepel irodalmunk történetében ; ennek fia az első Gedeon, még jelesebb költő apjánál, a mellett a tudományok lelkes pártfogója, a péceli kastély építője s az apja által alapított híres könyvtár legfőbb gyarapítója, kit Péczelen József császár is meglátogatott s vendégszeretetét az általa nem keresett bárósággal jutalmazta, melyet II. Leopold kirágunk grófi rangra emelt ; ennek fia, második Gedeon, koronaőr és septemvir s egyházkerületünk főgondnoka, ennek fia második Pál szintén főgondnok s királyi kamarás ; ennek fia a Ill-ik Gedeon a mi Gedeonunk apja, a még mindnyájunk emlékében élő deli, lovagias férfi, kire, az utolsó koronázás idejéből, mint a Jászkunok daliás főkapitányára még örömmel emlékezünk, szintén főgondnoka egyházkerületünknek ; íme, öt nemzedékben a mi Gedeonunk atyái 1 A tudomány szeretete, ha kellett a kard bátorsága, bölcseség a tanácsban, ildomosság a kormányzásban, hűség a királyhoz és hazához, protestáns buzgóság s egyháziasság, hév az igazság mellett, lovagiasság a társadalomban — ime a Rádayak uralkodó jellemvonásai. A mi Gedeonunk vérébe azonkívül a Rádayakéval a Telekieké vegyült s e részről ősei még tán nagyobbak és nevezetesebbek. Anyja gróf Teleky Borbála a női báj, eszesség és kedély, a honleányi hűség s az anyai szeretet azon példányképeinek egyike, a minőket akkoribban, még a lelkes nők gazdag termő földjén, Erdélyben is, csak a négy testvér Teleki-leányban lehetett oly tökélyben feltalálni. De az ősök erényével és érdemével dicsekedni csak annak van joga, aki azokat folytatja; s én sem azért emiitettem föl ezeket, hogy az ősök fényével emeljem ki a homályból a mi ifjabb Gedeonunk elmosódó alakját. Neki arra nincs szüksége, mint csillag a többi csillagok közt ő a maga fényében is tisztán ragyog. Sőt, mint a sok századot élt fának, melynek végső ághegyei már száradoznak s az ősi terebély közeli pusztulását látszanak jósolni, egy uj hajtás még életerejét mutatja s újra zöldbe borítja az egész fat; ugy a Rádaynév már-már halványulni kezdő fénye uj fényt, uj életet látszott nyerni benne, hogy letarolt ágai helyén az ősi törzs benne viruljon föl ismét. Rosszul volna választva hely és az idő, a koporsó mellett s az eleven gyász közepett, a mely nem alkalmas a politikai szereplés higgadt megitélésere s legkevésbbé volna illendő az egyház szolgájahoz, a ki arra nincsen is hivatva; de köztudomásu s mindenki által, még a politikai ellenfelek által is elismert és méltányolt tényeket felemlíteni nekünk is szabad, a kik palástunk felöltésével sem emberi, sem hazafiúi mivoltunkat nem vetkőzzük le. S azt mindenki tudja, hogy gróf Ráday Gedeont, a ki alkotmányunk szerint mint született törvényhozó is élhetett e jogával, a nép bizalma ismételve hivta meg képviselői közé, a törvényhozás másik házába, hogy itt fiatalon már föltűnt esze, szelleme, munkaereje által, hogy teljes mértékben birta, mert megérdemelte elvtársai bizalmát és szeretetét s kivívta lovagias jellemével még az ellenkező nézetüek rokonszenvét, becsülését is ; és hogy a fejedelem, ki őt mint katonát már előbb is oldalához csatolni méltatta, most kormány -tanácsába hivta meg s kegyeinek megkülönböztető jeleivel halmozta el, és a mi több: személyes bizalmával ajándékozta meg ; s végre hogy mint miniszter, mint egyik legnehezebb s mindenes* tre a legkényesebb kormányzati ág minisztere rövid idő — alig öt negyedév alatt — oly sikereket tudott kivívni, a minőknek bámuló