Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-02 / 9. szám

275 276 schichtliche Bedeutung* (1854) című művében. Szerinte a Valentinus gnostikus iskolájának tanaival egyezik meg az evangelium tartalma. Scholten a „Het Evangelie naar Johannes®-ben a 2-ik század első felének utolsó decenniumára utal. 150-re, mit különösebben a montanismushoz való viszonyból vezet le, a mennyiben a montanismus paracletosa is, — mint a 4. evangeliumé, — mely a tekintély elve ellen van irányozva, — felette áll az apostoloknak és a püspököknek. Mindkettő azt a meggyőződést fejezi ki, mely a 2-ik század közepén Kis-Azsiában kezdett kifejleni, hogy az egyház arra van rendeltetve, hogy a szent lélek által az igazságban vezettetve mindég magasabb fejlődésre törekedjék. Még egyszer reflectálva az elmondottakra, ama viszonyra, melyben a 4. evangelium a 2-ik század eszme mozgalmaival van s ama késői datummal biró történeti utalásokra, melyek az evangéliumról emlékeznek: szereztetési korul a 2-ik század közepe látszik legelfogadhatobbnak, 130—150. Kr. u. 4 §. Az evangelium keletkezési helye. A minő bizonytalanság s ingadozás mutatkozik a 4. evangéliumot illető minden kérdésben, ugyan ilyennel találkozunk itt is. Hol keletkezett a IV. evangélium? E kérdésre, — ha a szerzőt illetőleg nem tudnánk is semmit, — legtermészetesebben azt kellene felelnünk, hogy görögnyelvü és műveltségű helyen. Zsidó olvasók részére a héber kifejezéseket nem fordította volna le a szerző, nem magyarázta volna meg a héber szokásokat (II: 6, XIX: 40), a zsidók és samaritánusok között fennforgó ellenkezéseket (IV: 9) stb. Görög olvasókra vall az a jelenség, hogy különös előszeretettel emeli ki Jézusnak ama tényeit, melyek a görögökre vonatkoznak, mint pl. XII: 20-ban emliti, hogy a görögök mennyire óhajtották Jézust látni s vele beszélni, vagy a VII: 35-ben a zsidók gúnyos kérdése; „nemde azokhoz megyen-e, a kik a Görögök között eloszlottak és a görögöket fogja-e tanítani?4

— Mindez görög viszonyok s gyülekezetek közé visz. Görög gyülekezet abban az;

időben azonban már sok helyütt volt, Syriában, Kis-Azsiában, magában Görögországban s kétségtelenül már Alexandriában is. Ezek közül hát hol keletkezhetett ez evangelium? Wittichen azt állítja, hogy Syriában, Baur szerint Alexandriában. A legtöbben pedig Kis-Azsiát tartják a szereztetés helyének. A hagyomanyos theologia, mely Jánosénak vallja a művet, ezt Ephesusban írottnak mondja, Irenaeus bizonyságára alapítván nézetét, ki »Adv. haer.* III: i-ben azt mondja: t

J

IcoavvrjQ o uadr^c^g tov v.vqiov 0 y.at hrí to (JT^x)og aviov dran&oiói' y.at avióg é^édor/.e ró eíayythov h ítyéffw rrjg ^ Aolag őiaiQiftíov.* (Euseb : III: 31.) Előbb csak itt volt ismeretes, majd a később hozzácsatolt XXI. fejezettel terjedt el nagyobb körben. — Hogy épen magában Ephezusban Íratott volna, azt nagyon nehéz lenne történeti biztossággal megmondani; de minden külső körülmény a mellett szól, hogy Kis-Ázsiában keletkezett, a mit mutat a többek közt az, hogy a 4. evangelium a 2-ik század végefelé az itt levő gyülekezetekre gyakorolt legnagyobb hatást; innét szólanak róla a legelső bizonyságok is, innét datálódnak a legelső adatok s reá való hivatkozások. A művet, — melyet annyi aggodalommal vettem kézbe, előre érezvén a tanulmány nagy nehézségeit és a felmerülő kételyek egész özönét, — átlapozva, leteszem azzal a gondolattal, hogy újra meg újra visszatérjek majd hozzá ; évek tanulmánya vezethet itt csak némileg is megnyugtató eredményre. Most azonban nem titkolhatom el azt a benyomást, mit az egész munka kidolgozásának folyamán éreztem, hogy a mint Julián császár mondotta : »János a testté lett igetanával okozott minden bajt* — t. i. a keresztyén dogmatikában : úgy okoztak a biblicusok minden bajt az isagogikaban azzal, hogy mig egyik rész az evangelium feltétlen hitelességét vallja, addig a másik minden közvetítés nélkül tagadja ezt meg. A „just milieu* vezethet itt is célhoz. Kenessey Béla, ref. s. lelkész és theol. m. tanár. BELFÖLD. A két rövid észrevételre. Ft. Filó Lajos ur két rövid észrevételéből azt látom, hogy a hol egyet érthetnénk, ott nem egészen egyről beszélünk; a hol pedig egyről beszélünk, ott határozottan nem értünk egyet. Mig én azt állítom, hogy orthodox-modern torzsalkodásra semmi szüksége sincs egyházunknak: addig ő, a két iránynak egymás elleni tisztességes küzdelméről szólván, ezt, ugy tudományos, mint valláserkölcsi szempontból áldásthozónak tekinti. É11 versenyes torzsalkodásoktól tartok, ő mindvégig szeretet elvétől vezérelt keresztyén szellemű tisztességes küzdelmet képzel. Az én aggodalmam a történet tanúságain alapulnak: az ő képzeletét ideális ohajtások alkotják. Én ily képzeletre épült gondolkodást általában a küzdelemnek óhajtását, ily baljóslatú progammot, — lenne bár telve minden jó szándékkal, épen a püspökválasztásnál irányadóvá tenni nem kívánok. A mi a nagy-kőrösi két szavazatot illeti : ha e fontosnak mondott elvi kérdésben, a legközelebb tartandó (március 25-én) egyházkerületi gyűlésre fölterjesztés fog érkezni ; lesz módunk és alkalmunk róla nyilatkozni. Most csak annyit jegyzek meg, hogy a miatt sem roszszalás keserű kifejezésére, sem sarcasmusra nem hagytam magamat ragadtatni: azt azonban megvallom, hogy a csendes neheztelés egy neme csakugyan megkörnyékezett volna azon esetben, ha valamely presbyterium saját elnöklésem alatt rovásomra akart volna megkísérelni olyan jogszerzést, melynek a törvényben nincs alapja. Szilády Aron. Levél a szerkesztőhöz. Nt. szerkesztő ur! Hogy a papiros türelmes, oly régi igazság, hogy már közmondássá vált. Az emberek s különösen a szerkesztők kevésbé türelmesek. De Nagytiszteleted, ki emberi s szerkesztői türelmességének, huszonhat év alatt számtalan példáját adta, mindenféle ellenkező nézeteknek példátlan tágszivüséggel nyitván meg lapja hasábjait mindenkoron, — talán soha sem adta kézzel foghatóbb példáját annak, mint midőn főtisztelendő Filó Lajos urnák »két rövid észrevétel4

-ét lapja f. é. 8. számában minden megjegyzés nélkül hagyta megjelenni. Részemről a két rövid észrevétel másodikára, melyben főt. Filó ur »pro domo« militál, nem teszek semmi észrevételt, legfölebb azt a szerény kérdést kockáztatom : illik-e valakinek, nevezetesen Filó urnák „jelen helyzetében* (a mint ő maga magát kifejezi), pro domo miütálni ? De ez az ő dolga. Hanem a mi velem ezúttal tollat fogatott, a főtisz-