Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-06 / 1. szám

21 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, tudja s méltán megillető jogait érvényesítve, állását ne egyedül az egyház beléletében, de a külvilágban, a társadalom tagjaival szemben is betöltse. * A sajó-szentpéteri ref. templomban létesítendő orgona javára Kasza Ferenc sajószentpéteri földmives 800 frtot adományozott. A nemes tett valóban ritkítja párját s mint ilyen nem szorul bővebb dicséretre. * A gyöngyösi ref. egyháznak Újhelyi János közelébb elhunyt ottani lakos, tulajdonjogilag egy, a Róz«a utcában lévő 3—4000 frt értékű házat, s a ref. lelkész jövedelmének gyarapítására egy három holdas szőlőt hagyományozott. Ugyanő a kórháznak 200, s a létesítendő dologháznak is ugyanannyit hagyott. * Miskolcon a harmadik ref. lelkészi állás kérdését m. hó 23-án oldotta meg az e célra összehívott egyházi közgyűlés: Az egyház közönsége a harmadik lelkészi állás szükségessége mellett nyilatkozott. A közel múltban, midőn a kérdés felvettetett s a presbyterium tanácskozmányainak tárgyát képezte, elmondottuk a harmadik lelkészi állomásra vonatkozó nézeteinket. Most pedig, midőn az egyház közönsége napirendre tért a kérdés felett s a harmadik lelkészi állás betöltése határozatilag kimondatott, nem mulaszthatjuk el annak kijelentését, hogy a presbyterium javaslata, mely által a harmadik lelkészi állás megszüntetését véleményezte : a legjobb indu'atból származottnak tekinthető, a menynyiben a megszüntetésnek az árán az egyház adósságainak törlesztését, a lelkésze'c anyagi jövedelmének gyarapítását s egy mulhatlanul szükséges elemi iskolának a felállítását célozta. Mindhárom indok jogosult s az ezekkel szemben feltüntetett hiányok valóban kielégítést várnak. A presbyterium csupán abban tévedett, hogy e hiányok megszüntetését a harmadik lelkészi állomás javadalmaiból vélte eszközölhetőnek. Tévedett pedig azért mert ez állás fennállása elodazhatlanul szükséges, az pedig legkevésbé sem célhoz vezető, hogy egy szükséglet egy már fennálló s szükségesnek bizonyult intézmény megszüntetése árán e'égittessék ki. De hogy a presbyterium igy jart el, annak szintén megvan a maga indoka, t. i. az, hogy a hiányok betöltése a jelek utan ítélve, nevi igen várható a hívek jóakaratától s áldozatkészségétől. Most tehát az lenne a legközelebbi teendő, hogy azok a nagyhangú egyhaztagok, kik oly szépen hangoztatták az áldozatkészséget : nyissák meg erszényöket s legyenek irányadók a velők szolidaritást vállalt nagy tömeggel szemben. Ezt kívánja a viszonosság elve, mint azt Mikuleczky István főgondnok berekesztő beszédében igen tapintatosan hangsúlyozta; de ezt kívánja az egyház érdeke is, és csak az emiitett hiányok megszüntetése után mondhatjuk teljesen megoldottnak a harmadik lelkészi állomás kérdését. * Választás. A felső baranyai reform, egyházmegyében közelebb megválasztattak : esperesnek Kovács Antal, egyházmegyei gondnoknak : id. gróf Fiádat Gedeon ; egyházi főjegyzővé : Bajó Károly, aljegyzőkké : Fejes Sándor, Ambrus József; egyházi tanácsbirákká : Báthory Ltván, Bajó Károly, Dányi Gábor, Hofifer Károly s Fábián Mihály; újabb szavazásra kitüzettek: Czúcz Lajos és Iványos Soma. Világi tanácsbirákká : Gr. Teleky Gyula, Rásky Mihály, Kossá Dezső, Fazekas Sándor, Galamb Gyula. Vil. főjegyzóségre kijelöltettek : Kossá Dezső és Kereki Mihály. * Az országos reform, egyházi közalap ügyében hozott törvény foganatosítása másutt is sok nehézséggel jár, de majd nem legyőzhetlen akadalylyal a fővárosban. Hozzá, épen akkor dőlt ki a főpásztor, mikor ezt végre kellett volna hajtani. A vezér nélkül maradt egyháztanács három hónap hosszánt fázott ettől a nehéz feladattól ; de hát az év vége felé meg kellett kezdeni a kemény dió feltörését. A karácsony ünnepeken s az év utolsó s első napján kihirdettetett ezen törvény a gyülekezetnek, a hívek adakozásra felhivattak élőszóval is, meg a templom ajtaiban osztogatott felhívási ivekkel is. Az eredménynyel való leszámolástól még messze vagyunk, de jobban kezdődik, mint hittük, s megható jelenetek fordulnak elő. P. o. a felhívás után egy kőbányái kereskedő jelentkezik a lelkészi hivatalban s a közalapre 25 frtot ajánl. A hely. lelkész úr jóakaratulag megmagyarázza neki, hogy nem egyszermindenkorra való adományról van ám itt szó, hanem három évi kötelezettségről. „Kifizetem én a mondott összeget a következő években is® feleli a kereskedő. Egy szerény jövedelmű postahivatalnok 10 frt fizetésére kötelezte magát stb. Lesznek persze siket fülek s hideg szivek is; de lesznek a nemes példáknak követői is. * A Czelder Márton szerkesztésében Felső-Bányán megjelenő » Vasárnapa cimű evangyeliumi hetilap újévi száma rendkívül becses tartalommal hagyta el a sajtót. A lap élén áll egy hangulatteljes ének Zwingli születésének négyszázados évfordulójára Szász Károly tollából. Aztán Zwingji arcképe jö^ Czelder eme sikerült versével : Zászlóval kezében omlott hősi véve, Örök áldás szálljon dicső emlékére. Testét megégették, hamvait szétszórták. Érted krisztusi hit, imádott szabadság. Nagy szellemét tűz. láng, meg nem égetheté. Mint egy mennyei fényt kövessük örökké ! Ezután Farkas József vet történelmi visszapillantást Zwingli nagy alakjára és korára. A lap további tartalma Karácsony-est ezelőtt 60 évvel, Fodor Jánostól ; Uj évben Thomay Józseftől ; Zvingli, Santha Károlytól j s legvégül biblia-olvasási kalauz. A Vasarnap előfizetési ára egy cvre 2 frt. Melegen ajánljuk e becses lap terjesztését olvasóink figyelmébe. * Ifj. gr. Raday Gedeon honvédelmi miniszter, s a pesti ref, egyházmegye segédgondnoka hamvainak végtisztességtétele m. hó 29-én ment végbe Budapesten. A gyászszertartást a nemzeti színház énekkara nyitotta meg egy halotti gyászzsoltar eléneklésével, melyet Szei -dahel\ i Józsefnek >Isten ki ott fenn uralkodol,* kezdetű gyászindulója követett. Ezután Petri Klek ref. lelkész, Molnár Hugó és Benkő István segédlelkészekkel, halotti imát mondott el, melynek befejeztével az épület előtt a 32. számú gyalogezred zenekara egy gyászdalt játszott. Most Szász Károly miniszteri tanácsos lépett elő hosszú fekete papi talárban és ismert ékesszólásával adta elő azt a szép beszédet, melyet mai számunk Nekrolog rovatában, szerző szívességéből, egész terjedelmében teszünk közzé. Gyászszertartás végeztével, a kihűlt hamvak egész csendben Ikladra szállíttattak. Az aszódi pályaháznál a boldogult gróf fogatjai várták a nagy számmal összesereglett résztvevőket, hogy őket a közeli Ikladra vigyék. Aszódon a házakról gyászlobogók lengedeztek és egész Aszód lakossága, ki gyalog, ki kocsin ment Ikladra. Mire kiértek, már fel volt állítva a gyászravatal, mely körül Szontag Gásztáv csendőrfőhadnagy (ki alatt a gróf hajdan mint kadet szolgait) nyolc csendőraltiszttel tartotta fenn a rendet. Megható jelenet volt, midőn Gönczy Pál a volt miniszter nevelőjét gróf Szapáry Istvánné (szül. Ráday Biri) meglátta, sírva fakadt e szavakra: »Látja, édes Gönczy, milyen csapás ért bennünket?' Gönczy egyszerűen s a meghatottságtól remegő hangon azt válaszolta: ,Pedig nem igy számi-