Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-24 / 8. szám

241 PROTESTÁNS EGYHÁ van annak jogosultsága az egymás elleni tisztességes küzdelemre, akárki üljön a kormányon. Azt sem vonom kétségbe, hogy mindenik jelölt nevéhez egy vagy amaz elvi kérdés fontossága is kötve lehet és van : azonban én egyházkerületünkben csak ker. szellemű orthodoxiát és modernismust ismerek; s az ilyen szellemű theol. irányoknak a maguk mezején való küzdelmét ugy tudományos, mint valláserkölcsi szempontból áldásthozónak is tekinthetem. A ker. szellemű theol. iránynak pedig, neveztessék az bármi néven, első kellékéül a szeretet elvének követését ismerem, tehát a türelmetlenség kizárását s az egyház békéjének respektálását. S mivel én mindenik jelöltnek és pártjának theol. irányáról igy gondolkozom : attól a választás bármely eredményének esetén egyházkerületünk békéjét egyáltalában nem féltem. Tehát t. kollegám szemüvegét e tekintetben sötétnek találom. Másik észrevételein pedig a cikknek azon szakaszára vonatkozik, mely már egyenesen Nagy-Kőrösnek van szánva. Nem értem itt annak azon részét, melyben az mondatik, hogy Nagy-Kőrösön is tudják, hogy a magyar ember szavatartó; mert ezzel célozva van a nagykőrösi lapnak egyik kifejezésére, mely itt az én reflecálásom tárgyát nem képezheti ; — de értem a cikk kérdéses szakaszának azon részét, hol az mondatik, hogy a 111 s illetőleg 113 gyülekezet közül egyik sem „duplázta meg szavazatát*. Ezen kifejezésnek a nagy-kőrösi egyházra irányzott célzását bizonyosan mindenki elismeri; mert egyedül annak egyháztanácsa adott egész egyházkerületünkben a fennforgó választásnál kettős szavazatot. T. kollegám kifejezését ha sarcasmusnak tekinteni nem akarjuk, — a mint hogy az sajnálatra méltó fegyver is volna komoly kérdésnél, főleg lelkész kezében bármely egyház irányában, mégha az tévedésben volna is, — ugy veszem, mint egy csendes neheztelés vagy rosszalás kissé keserű kifejezését egyháztanácsunk irányában. Azonban neheztelésre méltó oka nincs ; mert ha ő a többi egyházakra, vagy a maga pártjára való tekintetből jogsérelmet látott is a nagy-kőrösi kettős szavazatadásban : ez a sérelem már eo ipso megszűnt és igy neheztelésének alapja elesett, hogy a nagy-kőrösi kettős szavazatból a bizottság által csak egy lett érvényesnek elfogadva. A mi pedig rosszaló Ítéletét illeti : ezt még most legalább időelőttinek tekintem. Mert egyháztanácsunk nem elhamarkodva s megfontolás nélkül, nem is lelkészére való tekintetből adta a kettős szavazatot, hanem azon jogi alapnál fogva, melyet szerinte a zsinati törvények az általa fenntartott kettős papi állomás mellett számára is kimutattak. Egyháztanácsunk ezen alapon épenugy kettős szavazatot adott volna, ha másra szavaz, mint most, midőn szavazását saját lelkészére adta. Es egyháztanácsunk a kettős szavazatadásnál nemcsak a maga, hanem az egyházkerületünkben mindazon egyházak praesumtiv jogára is tekintett s azt reserválni kívánta, melyek papi állomásaik számát idővel netalán szaporítják. Ezért egyházunk e fontos elvi kérdésben a Zl ÉS ISKOLAI LAP. 24 12 legközelebb tartandó egyházkerületi gyűlésre, vélt jogának érvényesítése végett fölterjesztést fog tenni. Meglehet, hogy egyháztanácsunk felfogása tévedés ; de azt hiszem, akkor sem érdemli meg a rosszalásnak oly alakban való kifejezését, mint az a kérdéses cikkben olvasható. Minthogy pedig egyháztanácsunk folterjesztését ismerni fogja t. kollegám is : ítéletét függessze fel addig, mig majd a fölterjesztés érveinek tüzetes megismerésére, s vagy helyeslésére, mit óhajtok, vagy megcáfolására, a miért pedig neheztelni nem fogunk, módja és alkalma leena. És e kérés képezi a cikkre vonatkozó második észrevételemet. Fii6 Lajos. A pesti reform, egyháztanács újjászervezése. Boldogult Török Pálról tudva volt, hogy ő sem az új zsinati törvényekkel nem rokonszenvezett, sem nagy aparátussal, s így nagyszámú presbyterekkel, kik talán az ő calculusait turbálták volna, nem szeretett dolgozni. Ezért a pesti egyháztanács újjászervezése, bár az illetők megbízatása harmadfél évvel ezelőtt lejárt, huzódott-halasztódott előbb ő általa, azután pedig ő miatta. Most azonban árván maradván a gyülekezet, még ha a kerületi rendszabály nem sürgette volna is, magának a pesti egyháznak az érdekéből szükséges lett volna az újjászervezés. A mult hó 27-én tartott közgyűlés határozta el az újjászervezés mihamarabb leendő megejtését, megvitatván előbb az egyh. kerület idevonatkozó rendszabályát. A statutum azt mondja, hogy az újjászervezésnél a volt presbyterek egy-negyed része kilép vagy kisorsoltatik azok közül a kiknek megbízatásuk közelebb lejárna. Igen, de a volt pesti presbyterek mindegyikének lejárt már a megbizatasa, tehát ezek mind kilépjenek-e vagy csak a negyedrész ? A közgyűlés a törvény szellemét vette inkább irányadóul, mint sem annak különben sem teljesen tiszta betűjét; a fősúlyt arra helyezte, a mire a zsinat, hogy t. i. a régi oszlopoknak lehetőleg kímélésével, a zsinati conservativ szellem figyelemben tartásával történjék az újjászervezés. Ezért a volt presby tereknek csak negyede sorsoltatott ki; az életben maradottaknak avagy önkényt le nem mondottaknak háromnegyede pedig vagyis 15 tag viszi ezen nemes tisztet a közelebbi 3 év lefolyásáig. Eddig volt 30 presbyter, most az új törvények szerint 22.000 lélek után kell 60; ezenkívül a gondnoki székek is üresen állottak, tehát kellett egy fő-, két algondnokot választani. Nem csuda, ha eddig soha nem tapasztalt érdeklődés és sürgölődés nyilvánult. Az egyháztanács is küldött ki a maga kebeléből egy bizottságot oly célból, hogy a hívek tájékoztatása végett állítsa össze a megválasztandók s így a magán úton ajánlandók névjegyzékét; az egyháztagok sorából s kivált azoknak fiatalabb nemzedékéből is alakult egy bizottság, mely a kijelöléssel foglalkozott. Mindkét bizottság kerülni óhajtván a pártoskodást és korteskedést, egyesülten s egymás irányába némi engedményeket téve ejtették meg a kijelölést, a kijelöltek névjegyzékét azután minden egyes valasztónak megküldötték. De biz a korteskedésnek így sem lehetett elejét venni. A választás előtt négy nappal alakult egy kis ió