Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-06 / 1. szám

17 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, metül s tótul. Főesperes e jelentése tudomásul vétetett, s a kerületre jelentésképen fölterjesztetni határoztatott, hogy minden lelkésznek szigorú kötelességévé tétetik, hogy az anyakönyveket múlhatatlanul az állam hivatalos nyelvén vezesse. Nem tudjuk, mit kell ez alatt értenünk ? Slavóniát államnak vegyük-e vagy sem ? Ha annak vesszük, ott a hivatalos nyelv a hónát, mely idegen Slavonia minden ev. egyházára nézve ! Nem elég-e, hogy e jelentés szerint is, az esperességben 20 tanitó van, ki köteles horvátul tudni, még a papokat is egy idegen, hátramaradt nyelv tanulására szorítsuk? Szóval szerettük volna, ha e jegyzőkönyvi határozat világosan kijelenti, hogy a ,magyar állam hivatalos nyelvén* vezettessenek az anyakönyvek. A főesperes hozzájárul jelentésében a superintendens tavalyi jelentésében tett azon javaslatához, hogy tekintettel a Zágrábban keletkezett ev. egyházra, va'amint Fiúméban, sőt Boszniában is elszórtan lakó számos prot. hívünkre : idején való volna, hogy a kerület intézkedjék vagy egy horvátszlavon esperesség szervezése ügyében, vagy legalább kimondaná, hogy a horvátföldi protestánsok a magyar szuperintendentiák melyikéhez tartoznak ? Részünkről ez utóbbit eminens fontosságúnak tartjuk a drávántúü ev. egyházak megtartására nézve. Amint kimondatik a külön esperesség : csak idő kérdése, mikor szakad el végkép tőlünk, s mikor enyészik el ar. kath. s g. keletiek ottani áradatában. És ez nem rém-látomány, hanem a tényleges vis'/onyok ismeretéből folyó logikai következtetésünk. Erre nézve elegendő szó szerint idéznünk e jegyzőkönyv 5i-ik pontját, mely igy szól: ,01-vastatik Geszler Gyula utazó lelkész folyamodványa, melyben esperességi közgyűléssel tudatja, hogy Horvát-Slavonországban a rémes concordatus (sic !) uralkodik, s hivatkozva a megtörtént esetekre, előadja, hogy híveinek vegyes hazasságból született gyermekei a kath. lelkészek által kereszteltetnek. Határoztatik, hogy ezen sérelem a kerülethez felterjesztessék.* A kerület azonban erőtlen a születés, esketés és haldoklásnál a concoidatumhoz képest rendszeresen űzött Proselyten-mackerei-al szemben, s ez uton, Drávántúl, lassankint elenyészik a protestantizmus, ha csak miránk nem támaszkodik. Mig ellenben az uj rendezésnél, elvetve az önálló esperességgel való veszedelmes experimentálást, a területi s a tényleges beosztási viszonyoknak megfelelőleg a status quo-t állandósítjuk : Szerém s Verőce kivételével a többi mind Dunántúlhoz csatoltatnék, s ránk támaszkodva, megtarthatnák hitüket s nemzetiségüket. Ez esetben kár is emlegetni Fiumét s Boszniát: ott nincs egy egyházunk sem. A pozsegamegyei, levitatanitókkal ellátott két ev. egyház u. m. Antonovác és Hrasztovác, tényleg Dunántulhoz tartozik. Nincs tehát egyéb teendő, mint az egyetlenegy Zágráb bekebelezése Dunántúlba, s ha ezt tenni vagy legalább megkísérteni, elmulasztja az egyetem : nyíltan kimondjuk, századokra kiható nagy mulasztást követne el tőlünk kivándorolt szétszórt hitsorsosai s igy saját érdekei ellen. Az esperesség lelkészei közül egy nem tud magyarul, atanitók közül 4. Az iskolákban a magyarnyelv törvényszabta módon taníttatik, a magyar istenitisztelet behozatala pedig az egyes egyházak szabad kívánságára bízatott. Igen helyesen. Nem kell erőszakosan magyarizálni] teljesen meg vagyunk elégedve, ha e részben a vezetők nem állanak ellent a nép kívánságának, mert meggyőződésünk, hogy csak idő kérdése, midőn pl. ezen jórészben magyar alföldi esperességben a nép hangosan fogja követelni, hogy nem akar továbbra is idegen maradni e hazában. Ballagi A Ev utolsó napja a budapesti ref. egyházban. Az esztendő utolsó napja komoly gondolatokat ébreszt mindenkiben, még a hitetlenben is. A templomok megtelnek ilyenkor s a mulandóság, enyészet gondolatai által meglepett lélek különös örömmel hallgatja az urnák beszédét, »mely mindörökre megmarad.' A kik azonban a mult év utolsó napján a budapesti ref. egyház két templomában megjelentek, bizonyára nemcsak hallgatták, hanem be is fogadták és »szivökben forgatják* az Istennek hirdetett igéjét. A kálvintéri templomban Petri Elek theologiai tanár tartott Istenben való bizalomtól áthatott s tartalomban, mint előadásra nézve kitűnő beszédet a 103 zsoltár első verse fölött. »Áldjad én lelkem az urat s ne felejtkezzél el jótéteményeiről*. Feltüntette az élet változásait, a különféle veszteségeket és csapásokat. Sokan sirtak az igaz, mikor a mi „fejünk koronájának leeséséről« szólt, de vigasztalólag hatott mindenkire az az erőteljes szózat, hogy Isten mindent jóra fordit, minden sebet behegeszt s lelkünk csak áldhatja az ő kegyelmes Istenét. Elmondta, hogy az élet tengerén messzire felverődő hullámoknak lehetünk kitéve, de ne féljünk, mert a habok között van egy erős szikba, azon a megváltó keresztje s a kereszten az Istenember. Meneküljünk tehát mindnyájan a mi erős kősziklánkhoz, ragadjuk meg a Krisztust erős hittel s akkor lesz elég oka lelkünknek áldani az urat. A holdutcai ref. templomban Moody András, ref. lelkész tartott szintén szép és keresztyén lélekre valló bes/édet. Felemiitette ő is a nagy veszteséget, mely Török Pál elhunytával mindnyájunkat ért s jól esett hallani a jelenvoltaknak a hála és megemlékezés szavait, melylyel szónok az elhunytnak a német ref. egyház iránt tanúsított szeretetét, buzgalmát rajzolta. Beszédét I. Péter 1. 12—24 versei fölött tartotta: Kik ő általa hisztek Istenben, ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott neki, hogy a ti hitetek és reménységtek Istenben lenne. »A ki lelkeiteket megtisztítván és szentlélek által engedvén az igazságnak, a képmutatás nélkül való atyafiúi szeretettel, tiszta szívből egymást igen szeressétek. Mivelhogy újonnan születtetek nem rothadandó magból, hanem rothadás nélkül való magból az élő és örökké megmaradandó Istennek beszéde által." Utasításokat adott a jövőre azoknak, kik az Isten igéje által „újonnan születtek* hogy allhatatosok lenni iparkodjanak a Krisztus iránti hitben és szeretetben, s hogy mindenki törekedjék azt megszerezni. Óh, bizony csak kezdődnék a Krisztusban való hit által uj élet az uj esztendőben. Midőn fátyolt vetünk a mult évre s annak veszteségeire, iparkodnánk az uj esztendőben buzgóbbak lenni. Bár minél többen, kik eddig nem ismerték az üdvösség urát, szólnának minden keteszlyénekkel szívók teljességéből az uj esztendő elején a „kősziklaként erős Istenemberhez*: Uram, hova mennénk máshoz? Örök életnek beszéde vagyon te nálad. Egy theologus. IRODALOM. Prot. népiskolai lap cim alatt hézagpótló hetilap indult meg Debrecenben, mint a debreceni, alsószabolcshajdumegyei debreceni e. megyei tanitóegyletek közlönye. Szerkeszti Kállay István , kiadja Kutassy Imre. Ezen uj