Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-02-17 / 7. szám
112 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. IfiÖ kély állapotába juttatja. Mindaz a mit mond és tesz, isteni. O maga csalatkozhatlan és bűntelen; a kivel e közösségbe lép, az megtisztul és megtartatik. A Sikhismusnak tehát személyes megváltói vannak; istenek, kik emberi alakban járnak szerte, s a kiknek az ember föltétlen engedelmességgel tartozik. Innen a vak engedelmesség, melylyel a nép magát a guruk parancsának aláveti. A mikor a gurukat a világi hatalom s hadidicsőség démonai megszállották : a Sikhek behunyt szemmel követték őket, s megannyi oroszlánok és tigrisekké • lőnek. Ez az ember-istenítés nagyon szokottá lett azon brahmín szektáknál, a melyek a Buddhismus után keletkeztek; hisz ez maga ment előttük példájával. A Yedák idejében még bizonyos zűrzavar, Összevisszaság uralkodik az istenek és emberek között. A hős költeményekben — Mohábhárata és Ramayana-ban — az istenek a földön járnak, hogy a világot a szörnyek és gonosz; hatalmaktól megszabadítsák. Később, főleg a Buddhismus óta, emberek lesznek istenekké. Az emberiségnek, a vallásos fejlődés bizonyos magas tokán szüksége van olyan emberekre, a kik egyszersmind Istenek is. Ismer személyeket, kikhez nemcsak a tisztelet és szeretet szent kapcsa fűzi, de érzi hogy őket imádnia is lehet és kell, mert az isteni majestas velük egész teljességben közöltetett. S ha az ember egyszer már meggyőződött arról, hogy Istenével személyes, örök és telbonthatlan közösségbe a közvetítő által juthat: akkor természetesen semmi becset nem tulajdonit tovább oly szertartásoknak, melyeket korábban az istennek való közösség nélkülözhetlen eszközeinek tartott. Sőt most már szándékosan kerüli azokat, nehogy elfogadásokkal az istenember megváltó hatalmát kétségbe lássék vonni. — A Sikhek, a gurukkal való közösségük nevében szakítottak Hindosztán szinte minden vallásos szokásával. Nem vettek részt többé a bucsujárásokban ; a szent övek használata megszűnik ; elvetették az olvasót, melyet pedig a későbbi Brahmatiismus a Buddhismusból általvett. Az özvegyeknek férjeik sirján szokásos megégetését megtiltották. Mint Arabiában Mohamed előtt, épűgy szokásos volt Pendjabban is kis leánykák meggyikolasa. Ez iszonyú szokás meg lett szüntetve. Midőn az utolsó guru halála után a gyülekezet egyedüli látható kapcsa a Granth lett : a Granthik (a kik a Granthot olvassák és magyarázzák) lettek a gyülekezet vezetői, s bizonyos értelemben papjai is. Amritsári templomukban nincs egyetlen kép sem; semmi egyébb nem található abban, csak a Granth-nak díszpéldányai', melyek az oldal-fülkékben pazar díszítésű bársony párnákra vannak helyezve. E szent boltok alatt éjjel és nappal szüntelenül olvassák a Granthik, húros hangszerek kísérete mellett a szent-könyvnek egyes részeit. Araritsáron kívül csak imaházaik vannak, a melyekben egy-egy Granthi olvassa és magyarázza a szent szöveget. Még, — hogy ugy szóljunk — „urvacsorát" is szolgáltatnak maguk között, a mikor is kalácsszerü tészta, cukor és „(jM* (vajfai) jár a lűvek között kézről-kézre. E szertartást garáh-nak nevezik, s a guru tiszteletére szentelik, miután előbb a helye', hol a szertartást végezni akarjak tehénganajjal megtisztították. (Mert a tehén, mint már emliténk, még mindig valami »isteni*-nek tűnik föl előttük, s annak productumai tisztító erővel bírnak). Az úrvacsora kiosztásakor e szavakat mondják : »Vah Guru I4 azaz »Dicséret Gurunak!« Az utolsó népszámlálás adatai szerint a Sikhek száma egy millió kétszáz ezer. Hitüknek ereje ma már meggyengült. Általános a panasz a Granthik rémítő tudatlansága miatt. Egyfelől az európaiakkal való közlekedés s az oktatás, mely közöttük mindinkább kezd javulni, némelyeket közülök kételkedővé tett azon naiv elvekben, a melyekre Nának és utódai a vallásos rendszerüket építették ; másfélül pedig a Brahmanismus ba mulatós asszimiláló szelleme kezd reájok ismét befolyást gyakorolni. A kasztrendszer, melyet pedig Govind-Singh teljesen eltörölt, kezd újra feléledni. Némely Sikhek újra részt vesznek azokban a nagy nemzeti ünnepekben, melyeket Indiában az uralkodó vallás szokott szentelni. Ezenkívül különböző iskolákba vagy testvér-egyesületekbe oszlanak, a melyek azonban egymással nem nagyon testvériesen élnek. Ez apró szekták közül többen zárdaszerű életet folytatnak, mi által ismét egy lépéssel közelebb jutnak az ujabb Brahmanismushoz. Vannak közöttük Purs-ok és Sutre-ok, kik magukat „tökéletes Sikkeknek4 nevezik, valóban pedig kóborló koldusok, kiket az igazi Sikhek — szintúgy mint Hinduk — megvetnek ; az angol kormány pedig az ország csapásainak tartja őket. Mig némely testvér-egyesületek tagjaik erkölcsös élete s tiszta jelleméért nagy tiszteletben részesülnek : vannak mások, melyek a közöttük felburjánzott skepszis következtében valóságos valláserkölcsi nihilismusba sülyedtek. Egy szóval a Sikhismus életereje már megtört; már jelentkeznek rajta a fölbomlás jelei. A Sikhismus, mely kard által lett nagygyá, kard altal jutott a bukás szélére is. Ez idő óta a Sikhek hasztalanúl próbálnak visszatérni a derék Nának békés mysticismusához. Ügyökben való bizalmukon gyógyíthatatlan sebet ütött a meghasonlás démona. A Sikhismus napjai ma már meg vannak számláivá. De ne feledjük hogy a vallások, melyeknek vége már előre látható, még igen hosszú ideig elvergődhetnek. Nagyon valószínű, hogy a Sikhek a Muzulmanno któl való féltökben, — kik egy forradalom esetleges kitörésekor meg fognák magokat rajtok bőszülni, — hu alattvalóik lesznek az angoloknak. A mi bennünket vallásuk történetében különös érdekkel ragad meg, az az, hogy itt, aranylag kicsiny téren és rövid idő alatt ugyanazon jelenségekkel találkozunk, a melyeket egy másik vallásban sokkal szélesebb körben s évszázadok hosszú folyamán át tapasztalunk. Látunk egy népet, mely egy vallásos gondolat alapján képződik ; látjuk, hogy egy addig ismeretlen személyiség mysticismusától hajtatva elindul, hogy predikálásának megnyerje a szegényeket. Tanúi vagyunk, hogy néhány régi hagyomány miként foglaltatik össze egy s7 ent könyvbe ; s egy kicsiny gyülekezet miként növi ki magát egy nagy nemzetté. Látjuk, hogy ember iránti végtelen tisztelet miként teszi azt és annak utódait istenekké ! Tanúi vagyunk a vágynak, hogy az istenemberrel való személyes közösség altal az istenséggel való egységbe juthasson az ember. Másutt is láthatjuk ugyanezt s tán még nagyobb mérvben. De én nem tudok egyetlen példát sem a vallások történetében, a hol ugyanaz a fejlődés oly szűk téren történt volna meg ; a hol az egymást követő mozzanatokat, a szoros összefüggést s a kikerülhetlen véget ily tisztán szemlélhetnők. Utrecht, 1884. január hóban. Nagy Zsigmond, utrechti akadémikus.
