Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-17 / 7. szám

105 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. IfiÖ átdolgozójára a gnosticismus hatással volt; ezt mutatja ily kifejezések használata mint narrjo, lóyog, uqyjr

SVJ/', cih'fleia, yáotg, uovoyevrjg, naoúy.hjog, ttI/oojucc stb. A puszta eszmékbe való feloszlást meggátolandó a keresztyén gnosticismus speculatioinak határozott alakot a 4. evangélium ad. Mert mi lesz a keresztyénségből, ha Jézus csak ember volt s mi, ha másfelől Christüs csak egy aeon. Nem látszólagos Jézus volt, ki földre szállott, hanem egy test, hus és vér, nem egy aeon az ember Jézussal időileg egyesülve, hanem Jézus maga az Isten fia, a testté lett Ige volt s ki ezt el nem ismeri hazug és antichristus I. Ján : II: 22, IV: 2, 3, V: 6, 7. A reform tetszett s Heracleon már kommentárt irt a 4. evangéliumhoz. Kelemen és Origenes pedig az evangelium nyomán emelték a gnosist keresztyén tudománynyá. Az apostoli atyák: Kelemen, Barnabas, Hermas, Polycarpus s még Ignatius sem emlékeznek meg ez iratról. Némelyek Polycarpusnak egy levelében levő nyilatkozatában keresnek némi rokonságot I. Ján: IV: 2-vel; de e hely sem citátum s nem bizonyít a mellett semmi esetre sem, hogy ő a levél szerzőjének Jánost tartotta, még kevésbbé a mellett, hogy az evangéliumot ismerte volna. Ignatius leveleiben is szeretnek az orthodoxok egyes, a 4. evangéliummal rokon nyilatkozatokat böngészni és találni. Igy a Philadelphiabeliekhez irt levél 7. fejezetének eme sorait : »ú yao, y.cd y.aiá oÚQ'/.a /.léziveg föí'lrjoav nXavijoai, a/.Áa 16 Ttvevua oú nXavaxai ártó fteov öv. OiŐ€v yág nó&ev loysrcu, yml 7tov vrcáyei y.cd rá y.Qcmá eléyyei« Ján : III: 8-hoz vették hasonlóknak ; holott, ha már az uj testamentumban kell keresni az ehez hasonlító nyilatkozatot, inkább az I. Kor: II: 10-ben találjuk ezt meg; de szó szerint egyikkel sem egyezik meg, alapgondolata pedig csak ez utóbbi locussal. Még bizonytalanabb alapon vannak azok, kik ugyanezen levél 9. fejezetének eme szavait: »avrog av Ovoa zoi ytatgog, ól rjg tloloyoviai 'AfÍQitii '/.cd Ioaáy. -/.cd Icr/.ioft y.cd 01 jiootf Jrat y.cd ot ánóoroXoi /.cd r- £y.y.bjaía« — János : X: 7, 9-el akarják viszonyba hozni, pedig még csak a kettő alapgondolata sem egyezik. Csak a Rómaiakhoz irott levél 7. fejezetének eme szavai látszanak némileg Ján : IV : 32, 45, 51 s következőkre vonatkozni: »'Aqtov &£0v délco, itoiov ovoáviov, aozov -torjg, og eonv oáo£ 'ínjov yqioxov, /.cd 7cóuu deov i'k'h') xó atucc avxov«. E kifejezésekre egészen ráillik Meyer fentebb idézett mondása. Polycarpus, a ki magát Jánost még látta és hallotta s személyes viszonyban volt vele, nem tesz róla említést. Godet szerint János 20—25 éves lehetett, mikor 30 körül Jézus őt tanítványául elhívta és igy 1 oo-ban 90—95 éves volt ; e szerint Polykarppal, Papiassal, kik 70 köriil születtek ismerős lehetett. Igy hát ha ez evangelium kész lett volna az ő idejökben bizonyára megemlékeztek volna róla. Es még inkább feltűnő, hogy Papias nem szól ez evangéliumról, a mikor az Eusebiusnál fenn maradt töredékben ő maga azt mondja, hogy szorgalmasan utána járt mindannak, a mit az apostolok Jézusról közöltek s Máté és Márk evangéliumairól szól ís ; de hallgat a 4. evangéliumról s ide vonatkozólag Eusehius is azt mondja, hogy mit sem talált a régi Íróknál, pedig neki célja az volt, hogy felkutassa az új testamentum könyveinek szerzőit. Hogy Papias nem említi Jánost, annak okát a conservativ theologusok abban keresik, hogy Máté és Márk evangéliumáról csak azért szól, hogy valamit említhessen keletkezésükről, a jánosi evangelium pedig már rég ismeretes volt az ő körében s mint ilyet mellőzi. Ez lehetetlen, mikor neki határozott célja az volt, hogy a Jézusról szóló tudósításokat összeszedje s akkor hallgatna, ha ismerte volna, ily fontos műről ? ! Az is sajátságos, hogy Justin Martyr (89—166) mig határozottan szól Jánosról, mint az Apocalypsis szerzőjéről: addig az evengeliumról mit sem tud, holott ha ismerte volna, önkénytelenül kínálkozott az alkalom ennek felemlitésére is. A hallgatás okát Weiss azonban meg épen abban keresi, hogy a Diai. 81. c. ama helyén, hol az apocalyptikusról szól, nem volt semmi oka arra, hogy az evangéliumot felemlítse; hát miért nem volt?! Azzal az egy-két nyilatkozattal szemben, a melyre hivatkoznak, hogy Justin ismerte a IV. evangéliumot, sokkal döntőbb argumentumok állanak Justin egész munkásságában, műveiben, gondolataiban, mintsem az az egy két kétes hely, mi az evangéliummal való ismeretségét bizonyitná. Hivatkoznak az Apol. I: 61-re, hogy ez Ján: 3: 3 — 5-nek a visszhangja: »y.ai yaC yQioxóg eircev' av m) ávciysvvrjdrjXE oí urj slúí'A^rjxe eig xijv fíaoilaiav TCOV OVQCXVOJV. 'ÖXL Őé /.CU áÖVVCCTOV £ig TCig UrjTQCtg Xl~JV xer/.ovovjv xovg anai yevcouivovg £[ifirjvai, <pavegóv rciaoív Ion ;« de e nyilatkozatot vehette Mát: 18 : 3-ból is és sokkal valószínűbb is, hogy onnét kölcsönözte, a mennyiben, ha Justin munkáiból, az Apologiából s a s

Dialógus cum Tryphone Judaeoból® nyerhető Jézus történetét s alakját összehasonlítjuk a IV. evangéliummal, úgy találjuk, hogy mindaz, mit róla Justin elbeszél, néhány apocryph különösség kivételével, mint p. o. hogy Jézus megkereszteltetésekor tűz támadt a Jordánból, — nem a IV. evangéliummal, hanem a synoptikus elbeszélésekkel s különösebben a Mátéival van rokonságban és ott, hol a IV. evangelium eltér a synoptikusoktól sehol nem ezt követi; a 4. evangéliumból egyetlen ott közölt különösséget sem vesz fel, egyetlen csodát sem közöl, még Lázár feltámasztását sem, pedig az a kor még a csodákban látta leginkább Jézus istenségét nyilvánulni. Jézus szavai is a synoptikusokkal egyeznek meg. Bizonyítékul álljon itt az ő Christologiájából néhány vonás : Szerinte Jézus a Dávid nemzetségéből született, a mint azt Mikeás próféta megjövendőlé (Apol. I. c. 34. Diai. c. 100), a szt. lélek közbenjöttével (Diai. c. 100), szűz Máriától (Diai. c. 43, roo, 120), ki Dávid családjából való volt és jegyben járt Józseffel stb. Közli a bethlehemi gyermekgyilkosságot, a futást Egyptomba (Diai. c. 78, 102, 103). Mikor visszatérnek, Jézus növekszik ép úgy, mint más emberek (Diai. c. 88.), atyja számára ekéket és jármokat farag (ugyanott) s 30-ik évében megkereszteltetik a Jordánban János által, a mikor hang hallatszik a mennyből: »én fiam vagy, ma szültelek téged* (Diai. c. 88.) S igy kiséri végig Jézus életét, mint az a synoptikusokból ismeretes. A kereszten szerinte is azt kiáltja: »En istenem, én istenem, miért hagytál el engem!4

s e szavakkal adta ki lelkét: ,Atyám, kezeidbe ajánlom az én lelkemet!« (Diai. c. 99 és 105). Tanítványai elszéledtek, megtagadták, mignem vasárnap feltámadva nekik megjelent (Diai. c. 53), a mire megbánva kishitüségüket (Diai. c. 106) hirdették őt az egész világnak. Majd felment a mennybe, hogy legyen a világ birája (Diai. c. 132). A zsidók pedig azt híresztelték el, hogy tanítványai holt testét ellopták a sirból (c. 108). Ez az egészen synoptikus Jézus — szerinte — a Logos kijelentése volt. E kérdésnél, hogy eldönthessük vájjon Justin a 4. evangéliumból vette-e a maga Logos tanát (Weiss), vagy pedig ettől függetlenül kora gnosticismusából merítette e ; — szükséges megismernünk röviden Justin ide vonatkozó nézeteit. Justin a Lógósról sokkal többet mond, mint a mennyi a 4. evangelium prologjában. van. A Logos sze-rinte }'óiog uiög deov, o iióvog y.ioícog, idíog f.eyóutvog u'iog, ö uoroytrt'g, o nqonóioy.og Ütői:, yevvtj&eig unó vov nazgóg, zroo{jh]d-tv ytvr^aa; i 1coc'nt] ővvuuig utiu