Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-09-02 / 35. szám
kedést ott, ahol — ugy látszik — még a dicséretet is I lehetőleg válogatott szavakban kell föltálalni. Elég, ha kinyilatkoztatjuk, hogy mindazt, amit irtunk, s amit Radácsi jónak látott helyreigazítani, fenntartjuk, s ismételve is kifejezzük abbeli nézetünket, hogy a könyvtár gyarapítása nem történik tervszerüleg, hogy nagy indolentia volt a könyvtári olvasó-szoba fölállításáról máig se gondoskodni, s hogy a füvészkert berendezése mégis csak nagyobb dicsőségére és hasznára válik mint az, hogy a vidéki újságok számát egygyel szaporította, mi a mai világban, mikor mar Resica, Detta, Felső-Eőr s egyéb apró helység is dicsekedhetik saját journáljával : bajosan lehetne »glo're«-árasztó egy egész superintendentia százakra menő intelligens elemére nézve. De kifejezzük egyszersmind abbeli meggyőződésünket is, hogy amint a majomszeretet nem valódi szeretet: ugy azoknak a szeretete se reális, akik a pataki iskolát a nyilvános kritika ellen oltalmukba veszik akkor is, a mikor a kritikának csak hasznát vehetnék, ha akarnák. Csak a sötétség madarai kerülik a világosságot! Mitrovics szerkesztői észrevételei, melyekkel Radacsi helyreigazítását kiséri, egészen más megítélés alá esnek, mint maga a helyreigazítás. A „Sarospataki Lapok* újonc szerkesztője, bebi- i zonyitandó a világ előtt, hogy milyen alapos fogalmai vannak neki a hirlapirás szabályai felől, leckét ád .... nos, kinek ád leckét? nem a Prot. Egyh. és Isk. Lap meg nem nevezett rovatvezetőjének, akinek tollából származott az inkriminált cikkecske, hanem annak az általa ismerni vélt egyénnek, akinek — saját állítása szerint — nemcsak a személyét ismeri, hanem — horrendum dictu ! -- még az intentióját, sőt a lelkiismeretét is. Egy helyen ugyanis ezeket irja: „Néhány évvel ezelőtt egy ilyen cimű mű jelent meg Sárospatakon: „Válasz azoknak, kik a sárospataki jogakadémiát Miskolcra akarták áthelyezni * Ez a mü, még ma is viszkető sebet vágott némely, ezen ügy körül »atyamesterkedő( < embereken s ez a mostani tűszurás annak a főiskolai könyvtárnoknak van szánva, ki azt a szellemes röpiratot készítette.4 íme, igy rágódik Mitrovics Gyula, Sárospatak „dicsőségének® megteremtője s legelső munkása egy magát meg nem nevezett egyén lelkiismeretén ; igy respektálja ő az anonymitást, a melynek tiszteletben tartása a hirlapirói tisztesség legfőbb szabálya. Ilyen eljárás megrovására nem találunk elég erős kifejezést a szótárban. Hogy kell majd pirulnia a Sárosp. Lapok nagytiszteletű szerkesztőjének, ha olvassa az év végén a tartalomjegyzékben a rovatvezető nevét s látni fogja, hogy a rágalmazás vétségébe esett; mert a kérdéses közlemény szerzó'je egyáltalán nem tartozik azon ^atyame^terkedöegyének közé, akiben ama bizonyos Szinnyei-féle »szellemest (!?) röpirat oly érzékeny sebet vágott. E sebekre hatalmas flastromot rakott annak idején dr. Ballagi Géza. Terjedelmes és tüzetes ismertetése lapunk 1877. 17. számában jelent meg; olvassák el olvasóink a polémiát s könynyen megitélhetik, melyik fél sebesült meg! Hogy Mitrovicsnak most, több év után, eszébe jut ! ismét gyanúsítani az „atyamesterkedőket* azzal, hogy régi sérelmeikért egy ártatlan kritikával akarják le nem hűtött bosszujokat, kielégíteni — ez az, amit egész határozottsággal vissza kellett utasítanunk. Fennebbi nyilatkozatunk, mely szerint az inkriminált közlemény szerzője nem tartozik a Szinyei-féle atyamesterek közé. meggyőzhetné Mitrovicsot (ha egyátalában képesnek tartanok az ő gyanakodó szellemét arra, hogy higyjen az efféle nyilatkozatokban) eljárásának inkorrektsége felől. Tanulja meg a journalistika elemi szabályait; tanulja meg tűrni a kritikát és az ellenvéleményt ; legyen egy kissé őszintébb és következetesebb, s ha már kellő arrogantiával kijelenti, hogy ő előtte „közönbös* a mi lapunk rovatvezetőjének ítélete: ne rukkoljon ki ellene hosszú cikkekben egész táborával; ne keressen rossz akaratot ott is, a hol nincs ; ne osztogasson Origeneszszel és a többi bölcsekkel erkölcsi tanácsokat, melyek ellen ő maga vét legtöbbet, ne beszéljen olyan eleveneket és holtakat elitélő magas hangon, mintha a világ legalább is ő körülötte és a pataki újság körül forogna: akkor aztán elhisz szűk, hogy az ő szerkesztése alatt álló hirlap még valamikor gloire-t is áraszthat nem ugyan a főiskolára, (mert arra az „a lap fölötte kicsiny s a főiskola, meg egy egyházkerület s több középiskola lelkészeinek s tanárainak száma fölötte nagy®) hanem az ő tulajdon homlokára. Iskolai értesítők. — Nyolczadik közlemény. — 72. A debreceni ref. főgymnázium értesítője. Közzéteszi Békési Gyula igazgató. E tanintézetünk rendkívül népes, úgy hogy az I. II. III. és VII. osztályban párhuzamos osztályokat kellett fölállítani. Tanulók száma az év elején 711, kik közül eltávozott vagy magántanuió lett 66, maradt a tanév végén 644. Ezekből vallásra nézve ref. 511, izr. 79, r. kath. 36, ev. 11, g. kel. 5, g. kath. 2. Anyanyelvre nézve 631 magyar, 8 német, 5 román. A régiségi és népismei muzeum becses tárgyakkal szaporodott. Igy megkapta a debreceni borbélycéh pecsétnyomóját és ezüstös dékány-pálcáját 1783-ból; kapott három üveg karikát a zborói várból, melyek közül a sarlóval jelölttel, az értésitő szerint hg. Auersperg, szerintünk azonban, bizonyára hg. Asjpremont gyalog robotosai, a kerékkel jelölttel a szekeres robotolók igazolták szolgálataikat a computoson. Különféle jótéteményben és ösztöndijakban számos tanuló részesült : mennyien ? azt csak úgy mondhatnók meg, ha osztályonkint összeolvasnék a tanulók neveit; mert a jótétemények a jelentésben összegezve nincsenek. 73. A gyönki ref. gymnázium értesítője. Közzéteszi Varga István igazgató. Ez intézetben 3 rendes, I ideiglenes és két vallás-tanár működött. A tanitás a dunamelléki ref. egyházkerület által megállapított tanterv szerint történt. A rendes s a kötelezett melléktantargyakon kivül a műének is tanittatott. A tanulók egészségi állapota az idén is meglehetős volt; haláleset már több év óta nem fordúlt elő. A tanulók szorgalma kifogástalan ; előmenetelükről a szülék értesíttettek. Fegyelem dolgában a családias viszony, melyben tanárok és tanulók vannak, úgyszólva a szülők és gyermekek viszonyát tette lehetővé s ennek megfelelően a gyermeki gondatlanság hibás tettei kellő szigorral bár, de nem súlyosan fenyíttettek meg. Tanulók sz. 60, kikből ref. 31, izr. 13, r. kath. 9, ev. 7 74. A hódmezővásárhelyi ref. főgymnázium értesítője. Igazgató Futó Mihály. Etanév folytán a főgymnázium épületének uj szárnya csaknem egészen befejeztetett. Valóban nagy szükség is volt ez uj épületre, mert az iskola régi, háza nagyon is dísztelen, szük s célszerűtlen volt ily nagy intézet befogadására. Az igazgatói jelentés igen magasztalja a cdiszes és költséges uj épületet;* de szerettük volna számokban is kifejezve látni, mennyi költség fordíttatott reá. Tanárok és tanítók száma 14, kik közül Göőz István tanár elhunyván, helyébe helyettes tanárúi Borsos Benő alkalmaztatott. Azonkívül az elöljáróság, melynek élén Szeremlei Sámuel lelkész áll, elhatározta, hogy
