Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-27 / 21. szám

ségesnek látta kimondatni, hogy a conventi tagok választása iránt a közgyűlés mindig a mandátum lejárása előtti évben gondoskodjék, hogy igy idő maradjon arra, hogyha úgy találtatik jónak — a gyülekezetek által is megejtethessék a választás. Ezen utóbbi javaslat elfogadtatott egyhangúlag; de a lényegesebb kérdésre nézve névszerinti szavazás kéretett, a midőn Szász javaslatára 17, a bizottságéra 15 szavazat esett, de miután a két elnök is erre szavazott, a bizottsági javaslatra adott szavazatok száma is 17 lett. Szokatlan dolog, hogy, ha csak nem a szavazatok egyenlősége esetén — az elnökök is szavazzanak, azért már ez kissé kellemetlen hangulatot keltett, ezt fokozta az az elfogadott javaslat, hogy ily körülmények között az e pont felett való határozat hozatal a jövő évi gyűlésre halasztatik ; midőn pedig Szász K. egy erre vonatkozó ujabb felszólalásában magát a világi elnök által korlátozva lenni vélte, heves szavakban kelt védelmére tanácsbirói jogainak- Gr. Lónyay nem késett kijelenteni, hogy téved Szász, amidőn felszólalásában magát korlátoztatva érezte, mert ő életében mint mindig híve és védelmezője volt a szólás- és sajtószabadságnak, ugy most is. Majd Szilády Áron azon javaslattal állt elő, hogy mielőtt a tanácskozásokat tovább folytatnák, allapitassék meg az elnökség szavazati joga, mert a házszabályok szerint az elnökség szavaz, most pedig az elnökök szavaztak, s állapitassék meg, tekintettel a sárkeresztúri lelkészválasztási ügyben nem rég hozott e. kerületi határozatra is, — döntessék el hogy az elnököknek egy szavazata van-é vagy kettő ? A kedélyek is zavarosak voltak, az idő is előre haladott, azért a tárgyalás folytatása a következő napi ülésre halasztatott, a melyen a kilences bizottság munkálata le is tárgyaltatott, és az csekély módosítással el is fogadtatott; de a melyről bővebben, valamint a többi tárgyakról is a közelebbi számban. (Vége köv.) Farhas József. Gönczy-jubileum. Halmi, 1883. május 16. Tegnap ment véghez Forgolányban a Gönczy-jubileum alkalmából György Endre országgyűlési képviselő s a forgolányi egyház hívei által rendezett szép s minden tekintetben sikerült ünnepély. Közszeretetben és tiszteletben álló Révész püspökünket, a Debrecenből jövő reggeli vonat megérkezésekor az itteni pályaudvarban nagyszámú küldöttség és közönség várta, tarackdurrogások között szűnni nem akaró éljenzésekkel fogadta. A máramaros-ugocsai egyházmegye nevében Várady Gábor gondnok, az egyházmegyei lelkészek részéről Ladányi Pál lelkész, mint a betegeskedő esperes helyettese, a halmi egyház részéről pedig Nagy József helybeli lelkész által melegen üdvözöltetett, mire püspökünk szívélyesen és meghatóan válaszolt. Igen lélekemelő s kenetteljes bibliai oktatást intézett a pályaudvarban levő leányokhoz, kik elébe és utaira virágokat szórtak. Ezután megindult a menet Szentpály István alispán előlkocsizása mellett, utána ment négyfogatú hintóban a püspök, Várady Gábor társaságában és következett a kocsik hosszú sora. A mely faluk határán átvonult a menet, mindenütt kijött a nép az országútra, virágokat szórt és lelkesen éljenzett. Forgolány határánál szép diadalkapu állott az ut fölött, a mely körül csoportosult nép rá kezdte a „Hazádnak rendületlenül4

-t. A püspök és kísérete leszálltak a kocsikról, a midőn egy a forgolányi hívek közül üdvözlő beszédet intézett a püspökhöz, mire püspökünk a népet hazafiságra és vallásosságra szép beszédben intette. A falu végére érve, ismét diadalkapuhoz jutottunk, hol Kölcsey „hymnusa" zendült löl s Szabó József péterfalvi lelkész mondott rövid üdvözlő beszédet, mire a püspök szokott ékesszólásával válaszolt. Itt mindnyájan leszállván a kocsikról, gyalog mentünk az ünnepelt férfiú, Gönczy Dániel lakására, hol a szorosan vett ünnepély első része kezdődött. Ugyanis: báró Perényi Zsigmond főispán ékes szavakban emelte ki Gönczynek a vallás,- nevelés- s átaljában a hazafiság terén szerzett érdemeit s átnyújtotta neki a Ferencz József-lovagrendre vonatkozó diplomát s feltűzte mellére a rendjelt, mit a derék veterán könnyes szemekkel fogadott és köszönt meg. Ezután a püspök intézte hozzá mély jelentésű szavakban szerencsekivánatit; ezt követőleg Tirczák Gyula kanonok, mint a munkácsi g. c. püspök és káptalan küldöttje és képviselője ugy maga, mint a mellette álló Pohl Károly kanonok nevében, ki a szatmári püspököt és káptalant képviselte, lélekemelő beszédben méltatta az ünnepelt férfiúnak érdemeit, találó szavakkal ecsetelvén a nemzetiségek és hitfelekezetek közötti egyetértés szükségességét. Ezután Szentpály István közszeretetben álló alispán, ki mellett ott állott a megyének kiváló tudományú és műveltségű főjegyzője, Ragara Viktor is, és a tisztikarból számosan Ugocsamegye nevében üdvözölte a nap hősét, átnyújtván neki az ide vonatkozó jegyzőkönyvi cikket. Ezt követőleg Várady Gábor gondnok az egyházmegye szerencsekivánatait meleg szavakkal, röviden tolmácsolta; utána György Endre jelentette ki, hogy Trefort közoktatási miniszter által meg van bizva, miszerint szerencse kivánatait fejezze ki a derék jubilánsnak. Végezetül Kiss Áron esperes hatásos beszédben tolmácsolta a Vályi János gondnok által is képviselt szatmári egyházmegyét. A beregi egyházmegyét Kántor gondnok, a bányait Bencsilc esperes képviselte. Mindezekre a veterán lelkész röviden, meghatottan válaszolt, mig szemeiből folyvást omlottak a könnyek. Az a férfiú, ki az élet legnagyobb bajait humorral viselte, a kinek derült kedélyét a legnehezebb viszontagságok sem törhették meg, a kitüntetések ezen sokasága alatt egy rövid időre ugy látszott, meghajolni kezdett s örömpoharának csordultig telténél fogva igen természetesen a szemek könnyei is kicsordultak. Minden beszédet és erre adott válasz a szobákban, pitvarban, az udvaron és utcán sűrű tömegben álló értelmiség és nép harsány éljenzéssel fejezett be. Ennyit röviden az első részről. A második rész a templomban ment véghez, a