Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-09 / 36. szám

tuum creatorem celi et terre cui honores glória et graciarum accio ab omni creatura visibili et invisibili celesti et terrestri mortali et immortali per omnia eterna et infinita secula seculorum Amen. 220. Isten városáról, az mennyországról való ének. Bátoríts uram, édes istenem lelkemet nyelvemet, A te nevednek tisztességére indits engemet stb. vf. Balassi Jánosnak és Sulyok Annának Prédikátora, Bornemisza Péter, christus nevével int ez világot az üdvösséges életre. Nóta : Szánjad úr isten az te népednek etc. Végző: Az 1500 és 67 esztendő, hogy volna Bornemisza Péter ezt irta, Zolyóm várába, Megkoronázva a szép városba lakhassál kívánja. 226. Segítségül hívása istennek. Nóta : Bátran érted uram stb. Bánat miatt mi szivünk meghervadott, Keserűség lelkünkben megfárasztott. Nyomorúság lelkünkben megszáraztott. végig a leggyönyörűbb — ily fajta — méreten egyik legszebb vers alakja — mely mind e mai napig él — a XVI. száznak! htl. Nagybánkai Mátyás éneke, mely ismeretes : Ne hagyj el esnem felséges isten keserűségemben.,... 228. htl. Panasz, hogy ez okosság más Krisztust keres: Az úr Krisztus panaszkodik emberi állatra, Mert hogy járna mindörökké olyan bolondságba, Mert hogy mást kedvesbnek vél a Kr. Jézusnál. . . . vf. Andreas Svhodolil fecit in laudi mh christd. 231. A hűn ellen való biztatás : Az istennek nagy jó voltát beszéllem, Emberekhez nagy szerelmét jelenteni, Binösökhöz nagy kegyelmét hirdetem, Kegyelmességét soha sem feledem, vf. Anna Ka tagé. 232. Dávid mint siratá Sault: végzőből. 1570. Íratott. 234. Dávid 26. és 27. psalmusaiból: nóta: Megszabadultam már stb. Bánja az úr isten az sok nyomorúságot, Az keresztyéneken esett nagy bosszúságot, Noha most eltűri, De el nem szenvedi, A sok méltatlanságot, vf. Benedictus Pap. 235- Házasságért való könyörgések és dicséretek: Sz. Jánosnál Krisztus azt fogadja nékünk vf. Szent dolog a házasság. Más : fv : Domine salva nos perimus. Más: vf. Johannes Pamisi, végző: 1554. sz.Jakab hó legelső részében. Más: vf: Stephanus Nilas, Anna Samhoki, vé^ző • 1548. ° ' Nyilas István és Zsámboki Anna lakodalmára íratott epithalamium (a rómaiknál is szokásos nászdal) volt. Szilády A. szerint (i. m. IV. k. 297—304. 1.) Nyilas esztergomi volt s Nagy-Szombatba házasodott. Ki volt az alkalmi költő ? nem tudjuk. Talán épen Nagybánkai Mátyás, vagy egy másik tanítója az 1548-ban már fennállott nagy-szombati prot. felekezetnek. 238. htl. Tisztaság kérése : vf. Im majd meg segit az isten. 239. htl. Más házas ének. vf. Sziráki Balázs deák, végző : 15 50. böjt elő hó másod hetében. 240. htl. Hálaadás tiszta életért. Mostan vettem uram én azt eszembe. . . vf. Massai Ágnes. (Folytatása köv.) KÜLFÖLD. A mi gyarlóságunk. Az alábbi cikk egy buzgó protestáns laikus tollából eredt. Közöljük mint olyat, melyhez, ha mindenbenem is, de sok tekintetben nálunk is hasonló tünetekkel találkozunk. »Néhány okát hozom fel annak, hogy az a Franciaország, mely oly erősen küzd a katholikus bigottság és hitetlenség ellen, miért nem lesz protestánssá. Hitünk külső nyilatkozatán bizonyos félénkség vonul keresztül, a miből némelyek azt következtetik, hogy itt a protestáns embernek nincs egyenlő joga a katholikus polgárral. Egyszer egy szabadgondolkozó igy szólt hozzám : ha az ember önöket látja, önkénytelenül azt kell hinni, hogy még mindig a Bertalan-éj rémuralma alatt állanak. Nem egy katholikus intézte már hozzam azt a kérdést, hogy önök templomaiban mért nincsenek harangok, s papjaik mért nem viselnek papi öltönyt ? stb. Távol van tőlem, hogy a kath. kultus keresztyénellenes pompáját helyeselném, de azt sem értem, hogy a mi lelkészeink mért nem viselnek hivatalos ruhát. A kultus három részből áll: liturgia, prédikáció és ének. Egy katholikus előtt leginkább a prédikáció látszik különösnek. A lelkész kijelenti, hogy miről kiván szólani, azután felolvassa a textust, s körülbelül egy óra hosszáig beszél. Ez a papolási mód nem elégiti ki az én szivemet. Nem sokára 60 éves leszek, sok beszédet meghallgattam és ki kell mondanom, hogy a predikálásban nagy hanyatlás állott be. A lelkészek, kétségkívül korunk socialis kérdésének nyomása alatt kötelességüknek vélik az uralkodó hitetlenség ellen küzdeni s a plébánusok fonákságába esnek. Hallgatóikat látszólagos okokkal hiszik megtéríteni, elfeledvén, hogy épen azok nin-, csenek ott, a kiknek szólani akarnak s azok vannak ott, a kik hat napon át küzdöttek az élet viszontagságával, kiknek füleiben most is ott zug az a sokféle agyrém, melyről hallottak hat napokon át beszélni s a kik épen azért jöttek az imádság házába, hogy vigasztalást merítsenek az Evangélium tiszta és jótékony forrásából. A reformált egyház lelkészei elhagyták a kath. egyház azon szokását, hogy beszédeiket a heti evangeliom szerint tartsák. Erre nem egy lelkész azt mondja, hogy ez képtelenség is volna, mert ha p. egyházának tagjai, részegesek levén, a részegség ellen akarna beszélni megeshetnék, hogy a megkötött textus épen Jézus jeruzsálemi diadal útját tartalmazná.... Erre három pontban felelek: i-ször minden lelkésznek adathatnék olyan jog, hogy tetszés szerént is választhatna textust, ha egyházának helyzete azt igényelné. 2-szor elmúlt az a kor, melyben a lelkészeknek nemcsak joguk, de kötelességük volt kathedrákból bélyegezni meg botrányos életű hallgatóikat. Ma már ezek el sem jönnek a cultusra, s igy a példázgatolódzások csak az evangelium ellenségeit szaporítják. 3-or a mostani szabad textus választásban nincs semmi rendszer, semmi elv, semmi olyan, mi a hívőknél a szentírás tanulmányozására befolyna. Egyik lelkész papol az ó-testamentomból, s a hallgatóság mindig trémáz, hogy nem következik-e a sor Sámson, Támár vagy Lót leányai történetére. A másik papol az uj-testamentomból; a textus két, három szóból áll s a beszéd olyan, mint valami angol fordítás, melyen szépségesen elalszik a hallgatóság nagy része ; csak ritkán hallunk olyan tanul*