Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-11 / 6. szám

lesz s igy épen Pozsonyban a magyar nemzetiség meg. szilárdításának, sőt műveltségénél fogva, intenzív gyarapodásának is nevezetes tényezőjévé válhaíik. Most már magának a tervnek foganatositásahoz lát a dunántúli reform, superintendentia s f. hó 22 én Vályi Lajos perbetei reform, lelkész s komáromi esperes, Pozsonyba megy s ugyanaz nap délelőtti 10 órakor megtartja a ref. missió első értekezletét. * Ritka neve volt Eősze Dezsőnek, a múlt hetekben elhunyt veszprémi ev. lelkésznek : akár élőiről, akár visszájáról olvassuk, mindenkép „Ősze Dezső*-nek hangzik. * Hontmegye közigazgatasi bizottsaga a pánszláv tanítók megfékezése végett a kormányhoz felterjesztést intézett, melyből közöljük a következőket: „Sajnálattal kénytelen beismerni a megye közigazgatasi bizottsága, hogy a megyének, különösen felekezeti iskoláiban a pánszláv szellemű lelkész-izgatók mellett, hasonló szellemű tanítók működnek, akik működésének hatása az érvényesített állami felügyelet mellett az iskolákban inkább negatív módon, t. i. a hazafias érzület ápolásának mellőzésében nyilvánul, de e működés káros hatása anynyival inkább érezhető a családban. A közigazgatási bizottság annak a véleményének ad kifejezést, hogy e tanítók a magyar nyelvet hazafias becsvágyból soha el nem tanulják, hanem a legjobb esetben csak mechanikai kötelességből, miért is ujabban oly kormányzati intézkedést kérelmez, mely szerint az allam befolyása a felekezeti tanítók választására érvényesíthető legyen, nehogy az egyház önkormányzati jogának túlzott respektálása miatt a nemzetnek legfontosabb kultúrpolitikai érdekei feláldoztassanak.* íme az egyház örve alatt űzött államellenes politizálásnak keserű gyümölcse ! A közvélemény kezd ellenünk fordulni s autonomiankat bizgatja, mert a pánszlávok egyfelől, a pángermánok Erdélyben másfelől, nem szűnnek meg compromittálni egyházunkat! Gyaszhirek. Báró Podmanicky János az országlegöregebb mágnása f. hó 8 án reggel 7 órakor 101 éves korában Rákos Kereszturon meghalt. A boldogult buzgó tagja volt az ág. h. ev. egyetemes pénzügyi s egyszersmind stipendialis bizottságnak, valamint évtizedeken keresztül felügyelője s buzgó patrónusa a rákoskeresztúri ev. gyülekezetnek. Halálának híre a legszélesebb körökben őszinte részvétet keltett. A száz éves báró emlékezetes pátriarkális alak volt. Még nem régen is vig társasága körében töltötte estéit s derült kedvvel hallgatá a cigányok zenéjét. A jóizű tréfát mindig igen szerette. 40 évvel ezelőtt, Székács József ajtajánál erősen csöngettek; megnyitják az ajtót, s íme: négy zsák liszt dől be rajta. Székács, aki jól ismerte a báró tréfáit, menten azt mondta, hogy »no már ezt nem tehette más mint Podmanicky J.« De a báró tagadta, midőn az általa nagyrabecsült lelkész kérdezte tőle. Később azonban mosolyogva vallotta be tettét, hozzá téve, hogy »a jó pap házába úgy kell bedűlni az áldásnak 1 Podmanicky elpusztithatlan egészséggel s humorral élte át a hosszú életet s nincs senki aki kegyelettel ne gondolna reá. — Szász István, ki a magyarrégeni ref. - egyháznak több mint húsz évig volt buzgó lelkésze, s a görgényi egyházmegye tanácsbirája, de akinek tavaly óta lelki világa elhomályosult, m. hó 24-én 48 éves korában, a nagyszebeni tébolydában elhunyt. Özvegye és hét kiskorú árvája siratja a boldogultat, oly nyomorban, minőben a családfenntartónak 22 évi hűséges közszolgálata után, csak egy ref. lelkész özvegye s árvái maradhatnak! — Kolbenhayer Jozéfa, Antolik József zólyomi ev. tanitó, gyermekeik : Hermina özvegyűlt Kubis, és Ilonka, — valamint Kolbenhayer Soma rákos-palotai ev. lelkész, gyermekei: Soma, Etelka, Gyula, Vilmos, Gusztáv, Kálmán, úgy a többi rokonok szomorodott szivvel jelentik : atyjuk, ipa, nagyatyjuk, jó rokon jeles tudományú Kolbenhayer Mihály úrnak 50 éven át fáradhatlan, 4 éven át nyugalomban élő iskola tanítónak Rákos-palotán az ev. paplakon, élete 82-ik évében, egy heti gyengélkedése után, február 4-én bekövetkezett csendes kimultát. Temetése február 7-én d. u. 2 órakor leend. — Simko Frigyes b.-gyarmati ág. hitv. ev. lelkész, maga és rokonai nevében szomorodott szivvel jelenti felejthetlen nejének szül. Plattner Franciska asszonynak február hó 7-én, életének 53-ik, boldog házasságának 26-ik évében, hosszas és fajdalmas szenvedés után történt gyászos kimultát. A boldogultnak hűlt tetemei f. hó 9-én délutáni 3 órakor fognak a b -gyarmati sírkertben örök nyugalomra tétetni — Varga Sándor, sárospataki negyedéves hittanhallgató (Bokor József sárospataki akad. tanár unokaöcscse), f. hó 2-kán Sárospatakon hagymázban elhunyt. A megbo'dogult ifjú, ki lelki és testi s/ép tulajdonokkal gazdagon meg volt aldva, ugy tanárai, mint tanulótársai előtt közkedvességben állott. Temetése 4-kén nagy résztvevő közönség jelenlétében ment végbe. Koporsóját számos koszorú ékesítette, köztük a hittanhallgatóké és joghallgatóké. Mitrovics Gyula, a főiskola papja tartott felette megható gyászbeszédet a főiskola udvarán. — I)r. Sigmund Károly, a bécsi orvosi egyetemen a bőrbetegségek tanára, meghalt. A boldogult Segesvárt született, a gymnáziumot Kolozsvárt, az orvosi egyetemi tanfolyamot Pesten végezte. O volt a bécsi egyetem legelső protestáns vallású tanára. Béke poraikra ! NECROLOGOK. Iványos Sámuel emlékezete. 1813—1883. Ennek az évnek január 29 ike egy kedves emlékű napot adott a f. baranyai ref. e. megyének. Akkor helyezte az örök nyugalom helyére az oktatói kar Nesztorát, Iványos Sámuel, markóci előimádkozó tanítót, a ki 52 és fél évig volt az e. megye tanítója. Ebben leli magyarázatát az, hogy én a helyett, hogy a közszokást követve, pótolhatatlan veszteségről, kimondhatatlan csapásról beszélnék, ezt a napot kedves emlékű napnak nevezem. Mert veszteség-e az, ha egy már minden földi reménység nélkül végeigyöngülésre jutott aggastyán oda megy, a hol, hitünk szerint minden reménységek valósággá válnak ; . . . Csapás-e az, ha egy testi-lelki erejéből kimerült munkás félre áll, hogy másnak adjon helyet a munka folytatására ? Ellenben a f. baranyai ref. e. megye előtt nem lesz-e az örökre kedves emlék,