Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-11 / 6. szám

S valóban minden előzmény arra mutatott, hogy N.-Kőrös harmadik Kisújszállás leend. Ft. Filó ur s nt. Kovács úr, a gymnaziumi tanári kar, az igen tisztelt presbyterium s a város nagyérdemű, igazi magyar református polgármestere, tek. Adám úr mind, mindnyájan a legmelegebb érdeklődést mutatták a nagybecskeriek ügye iránt s minden tőlük telhetőt megtettek a gyűjtés minél sikeresebbé tételére. Az igen tisztelt presbyterium még ide jövetelem előtt egy héttel 20 frtot szavazott meg számunkra, főt. Filó úr egész ittlétemre teljes ellátásban részesített, a mely ellátás becsét véghetetlen növelte az, hogy ő nemcsak a testet táplálta, hanem a lelket is ellátta minden napon. Táplálta azt az ő hitteljes sokoldalú gazdag ismeretével, csüggedést nem ismerő láng buzgalmával s egy szebb jövőben vetett erős reményével. Sokáig, talán mindig fogok ezen szavaira emlékezni, mit egyszeri beszélgetésünk közben tett: „Ügyünk Isten kezében van, nem gyarló emberek kezében, azért nincs okunk félni semmitől és senkitől! !« A város nagyérdemű polgármestere, tek. Adám úr embereket s kocsikat bocsátott rendelkezésünkre, s igy akart odahatni, hogy N.-Kőrösön is a lehető legnagyobb összeg jöjjön össze a nagybecskereki elhagyatott hit- és vérrokonok segélyezésére. Ily lelkesítő előzmények után meg is indult a munka hétfőn s folyt az nap és másnap, s a két nap alatt befolyt 194 frt, 47 kr. Kedden este azonban én kijelentém, hogy halaszthatatlan más teendőim miatt a gyűjtést abba kell hagynom, — mit az emiitett buzgó férfiak, kik szerették volna szivök egész teljével, hogy N.-Kőröst is apróra bejárjam, hogy igy minél többet gyűjtsek, nem a legjobb néven vehették tőlem. Hanem reménylem, hogy ezért ők kegyesen megbocsátanak nekem, 16-án megváltam N.-Kőröstől, de a nagykőrösiek nem váltak meg tőlünk, mert a gyűjtés tovább folyik s mint legközelebb hallám, már 50—60 frt körül gyűlt ismét az általam személyesen gyűjtött összegen kívül. Miért e helyen is hadd fejezzem ki legmélyebb köszönetemet ft. Filó Lajos és nt. Kovács Lajos lelkipásztor uraknak, s Nagy-Kőrös városa polgármesterének Adám urnák, mint a kik szives tanácsadásukkal támogattak s minden erkölcsi és anyagi erejöket érvényesítették a célra, hogy egy minél sikeresebb gyűjtés eszközöltessék. A jó Istennek pedig, mint a kinek kezében van az egész dolog, legyen örök hála és felmagasztalás. N.-Abony, január 23. Nagy-Abonyról, hova három nap előtt jöttem, e mai nappal veszek búcsút és pedig igazi örömmel áthatott lélekkel, mely örömömben, azt hiszem, méltán osztozkodhatik minden egyházunkat, vallásfelekezetünket igazán szerető nemes lélek, mert a nagy-abonyiak megmutatták azt, hogy mily áldozatkész tud lenni a magyar reformátusság akkor, a mikor könyörgő segélykiáltást hall, megmutatták azt, hogy az a bibliai elv: „mindenekkel jót tegyetek, de különösen a ti hitetek cselédeivel,® mennyire áthatja még ma is e református egyetemet, vagy legalább annak jó nagy részét. Valóban szép jele a buzgóságnak s nemes adakozási kedvnek az, a mit a nagyabonyiak tettek akkor, mikor fejenként 11 krral megadóztatták magukat önként a nagybecskerekiek számára. S ez a megadóztatás nem a kényszer szülötte volt, hanem az önkénytességé, mert a mint elhallatszott 21-én d. e. a segélyt kérő szózat a nagyabonyi ref. templomban, azonnal mint egy nemes processio, megindult a menet a paplak felé, hozva oda 153 frt 4 krt Összesen. Egy 1500 lélekből álló gyülekezet pár nap alatt 153 frt 4 krt hord össze a hozzá segélyért kiáltó szegény hitfelei részére ! nem szép jele-é ez a magyar hitbuzgóságnak, s nem megérdemli-é ez a dicséretet az emberektől, s a hálát Istennek, ki még ezen sokak által vallástalannak hirdetett korban is támaszt ily lelkes, buzgó, egyházuk javáért s Krisztus dicsőségeért munkálni, áldozni kész nemes jó lelkeket. Dicséret, dicsőség és felmagasztalás legyen neked ezért, édes mennyei atyám s lobogtasd továbbra is ezt a magyar református hitbuzgóságot mindnyájunknak örömére. Köszönet, forró köszönet legyen a nt. lelkipásztor Szánthó Elek urnák, — mint a ki ittlétem alatt szíves vendégszeretetével elhalmozott, s több helyre személyesen elvezetett s áltálában mindent megtett, hogy Nagy-Abony is adjon azt, amit adhat. — Köszönet legyen a tanító uraknak Molnár Pál és Tömösközi József uraknak, továbbá Makai József és Tóth Mihály presbyter uraknak, mint a kik segítettek buzgón abban, hogy szedjük fel a kalászokat is, hogy semmi el ne vesszen. Továbbá forró köszönet Antos János ur ő nagyságának mint a kinek egyházunk javáért buzgó lelke ittlétem alatt sok figyelmébe részesített. Köszönet, még egyszer forró köszönet szíves jóságukért, s nemes adományukért, amely nemes adakozás, azt hiszem, sokaknak fogja ezt emlékébe hozni; „Ily egyháztagokkal biro egyháznak nincs s nem is lehet oka félni.* Szalay József. Az ev. egyház uj egyetemes felügyelőjének megválasztása. Nagy érdeklődéssel vártuk az egyetemes felügyelői állás betöltését. Volt okunk rá. Mert hiszen, a megválasztandó kormányozni fogja a magyar ev. egyházat: 800.000 ember iskolái, templomai, alapitványai, lesznek az ő főfelügyelete alatt. Nagy hivatás, de nehéz feladat; méltó arra, hogy rá tegye lelkét s neki szentelje életét az, kit a közbizalom e díszes állásra kijelöl. Nehéz feladatot vállal az magára, ki a megbízatást elfogadja, kivált nehezet és felelősségterheset jelenleg, midőn sok