Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-09 / 49. szám

Nagy halottja volt e hét elején az. ágostai hitval­lású evangyelmi egyháznak. A legnemesebb szivü emberbarátok s egyszersmind a legbuzgóbb evangy. protestáns hívek egyike szállott alá családi sírjába. Zsivora György e nagy halott, kinek országszerte ismert és tisztelt nevéhez bátran oda tehetjük e jelzőt: a jóltevő. Jótettekben és hasznos munkásságban gazdag s hosszú életpályáját néhány egyszerű, de szívből fakadó vonással akarjuk jellemezni. Szent-Lőrincen, Tolnavármegyében született 1804-ben. Tanulmányai befejeztével 1827-ben nyert ügyvédi oklevelet s rövid idő alatt a pesti ügyvédi kar egyik legkiválóbb tagja lett. Még előbb egészen fiatalon Párisba került, gróf Apponyi nagykövet házához mint nevelő s titkár Majd a hazába visszatérvén, lelke magas műveltsége s jellemének ragyogó tisztasága által annyira meg nyerte a legelőkelőbb körök osztatlan tiszteletét s nagyra­becsülését, hogy élte különböző szakaszaiban nem egy magas állás betöltését bízták rá. Zsivora nem volt a régi világ értelmében nemes család sarjadéka, s még is kinevezték szeptemvirnek és főispánnak, mire az ő pél­dája volt ez országban az első eset. Rendületlen hazafiságát, nemzete leggyászosabb mint sokkal örvendetesebb nap­jaiban egyaránt híven megőrizte; ő rajongással határos szeretettel csüggött mind azon, a mi magyar. Soha sem volt a szavaknak, mindig a tetteknek embere. Lelke a szép, jó és igaz iránt való nemes érdek­lődését, élte végéig fiatal élénkséggel megőrizte. Nem volt a magyar irodalomnak tartalmasabb terméke, a mit Zsivora meg ne szerzett, el ne olvasott volna. De köny­vei között, egyszerű hajlékának is disze — ma már bizony nem igen gyakori eset! — a Biblia volt. Ott fe­küdt asztalán, de gyakran volt kezében is. E szent könyvről ugy nyilatkozott: »Mennél többször olvasom, annál jobban csodálom ; s annál többet köszönhetek neki. Bánatimban vigasztalást, életemnek irányelveket, leg­többet e könyvnek köszönhetek !* S az örök Igének e nemes hatása, meg is látszék nemes teljes életén. Nejét s egyetlen leányát Gizellát, kit annyira szeretett, hogy néha a legderültebb társa­ságból is egyszerre csak hirtelen eltávozott, hogy el­szenderülése előtt is apai csókját ejthesse édes leány­kája homlokára, — szivének e drága kincseit korán el­vesztette. Soha nem nősült többé ; de azért szive el nem ridegedett. Az ő legboldogitóbb örömei örökre elher­vadtak, s most abban kereste vigasztalódását, hogy jó­tékonysága által a szenvedők nyomorát enyhítette, s a pályájok nehézségeivel küzdőket gyámolította. Ezerekre meg ezerekre rúgnak azon összegek, melyeket ily feleba­ráti célokra fordított. Állításunk bizonyítására elengendő lesz azon egy adat is, hogy az országos protestáns árva­ház alaptőkéjét, Zsivora György egymaga 10,000 frtta! gyarapította. Egyháza iránt való hűségét, ügyei iránt való ér­deklődését nemes élete végéig oly hiven megőrzötte, hogy például szavazások alkalmávál, midőn e jogával egy egy írott levélben is élhetett volna, mindig szemé­lyesen jelent meg, a mit ha érdemeül tulajdonítottak : mindig azzal utasitá vissza: »Ez nem érdem, csak kö­telesség l« A jogtudomány körében szerzett érdemeiért a Ma­gyar tudományos Akadémia félszázaddal ezelőtt tagjává választotta ; szivének áldott jótékonysága áldott emléket biztosit nevének. Nyugodtan szállhatott alá, élte nyolcvanadik évé­' ben, sírja csendes ölébe. Megtisztult lelkét ama tisztább hazában azon kedvesek fogadják, kiket annyira szeretett, — s nevére itt azok mondanak áldást, kik' őt méltán tisztelték, s kik néki oly sokat köszönhettek ! Oyőry Vilmos. Stenczel Hugó emlékezete. E lapokban is föl volt említve, hogy Stenczel Hugó a közelmúlt hetekben visszaadta lelkét a Teremtőnek. Elete a boldogultnak méltó, hogy ép e lapok hasábjain terjedelmesebben is meg legyen örökítve, s ép azért meg nem állhatjuk, mikép azt, Linberger István lelkész gyászbeszéde, s Grosz Ernő kézsmárki igazgató emlék­beszéde alapján, főbb vonásaiban ne ismertessük olva­sóinkkal. Stenczel H. 1808. márc. 27-én született Kézsmár­kon. Úgy ő, mint 3 fivére, s 4 nővére, szerető, vallásos szellemű édes anyja gyöngéd gondoskodása, s egy ugyan oly atyja gondjai alatt fejlődtek. Gymnáziumi tanulmá­nyait Rozsnyón végezvén, 1828-ban a hallei egyetemre ment, hol két évig philosophiai, philologiai s theologíai tanulmányokkal foglalkozott. 1834. jul. 14-én meghivatott a kézsmárki ev. lyce­umba a nyelvtan tanárává. Ettől fogva latin grammati­kát, majd syntaxist adott elő, nagy ügyszeretettel, oda­adó buzgósággal. 1850-ben harmadszor választatott meg igazgatónak. Az akkori nehéz viszonyok közt, amaz intézetünk fennállása sokat köszönhetett az ő fáradhatlan munkásságának. Szerető bánásmódja nemcsak a tanuló­kat nyerte meg, hanem uj patronusokat is szerzett a főgymnáziumnak. így működött 16 évig harmadik igaz­gatósága alatt. Előhaladott kora miatt lemondván az igazgatóságá­ról, nem tért nyugalomba, hanem ujabb munkakörben, előbb mint második, majd mint első felügyelője a lyce­umnak, segítette elő annak boldogulását. Midőn 1880-ban 50 éves tanári jubileumát ülte, emelkedett szellemű nejével együtt, 500 frtot adományo­zott a kézsmárki ev. egyháznak s 500-at az alumneum­nak. Aki igy élt át 76 évet, azt méltán kisérik sírjába áldáskivánatok ! Valódi papja volt a kézsmárki Múzsák templomának, kiről Grosz igazgató, emlékbeszédében, túlzás nélkül elmondhatta, hogy egész földi pályáján az igazságért és jogért, a tudományért és nemes embersze­retetért élve, a tudvágyó ifjú-ág előtt megnyitotta a szentség kapuit. Sírja fölött Scholcz F. tanár, az elköl­tözött szép lélek fölött, átalánosan érzett igazi mély bá­natnak, elegicus költeményben adott kifejezést, melyből kiemeljük a következő részeket: A földi dolgok mulandók ; az élet Az irás szerint hetven évig tart; — Ki soká él, sok kint s fájdalmat szenved ; Sok ember volt, ki élni nem akart Az emberkebel, a mely annyit érzett, Ha megtörik, csak nyugalmat kiván ; Óh dicső gondolat, csak ez marad meg, Oly sok között a küzdelem után ! De még is megdöbbenti az élőket, És fáj szivünknek az a gondolat, Hogy megszűnt élni, a ki értünk éle, Ki annyit tett, s pihen a föld alatt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom