Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-12-09 / 49. szám
Nagy halottja volt e hét elején az. ágostai hitvallású evangyelmi egyháznak. A legnemesebb szivü emberbarátok s egyszersmind a legbuzgóbb evangy. protestáns hívek egyike szállott alá családi sírjába. Zsivora György e nagy halott, kinek országszerte ismert és tisztelt nevéhez bátran oda tehetjük e jelzőt: a jóltevő. Jótettekben és hasznos munkásságban gazdag s hosszú életpályáját néhány egyszerű, de szívből fakadó vonással akarjuk jellemezni. Szent-Lőrincen, Tolnavármegyében született 1804-ben. Tanulmányai befejeztével 1827-ben nyert ügyvédi oklevelet s rövid idő alatt a pesti ügyvédi kar egyik legkiválóbb tagja lett. Még előbb egészen fiatalon Párisba került, gróf Apponyi nagykövet házához mint nevelő s titkár Majd a hazába visszatérvén, lelke magas műveltsége s jellemének ragyogó tisztasága által annyira meg nyerte a legelőkelőbb körök osztatlan tiszteletét s nagyrabecsülését, hogy élte különböző szakaszaiban nem egy magas állás betöltését bízták rá. Zsivora nem volt a régi világ értelmében nemes család sarjadéka, s még is kinevezték szeptemvirnek és főispánnak, mire az ő példája volt ez országban az első eset. Rendületlen hazafiságát, nemzete leggyászosabb mint sokkal örvendetesebb napjaiban egyaránt híven megőrizte; ő rajongással határos szeretettel csüggött mind azon, a mi magyar. Soha sem volt a szavaknak, mindig a tetteknek embere. Lelke a szép, jó és igaz iránt való nemes érdeklődését, élte végéig fiatal élénkséggel megőrizte. Nem volt a magyar irodalomnak tartalmasabb terméke, a mit Zsivora meg ne szerzett, el ne olvasott volna. De könyvei között, egyszerű hajlékának is disze — ma már bizony nem igen gyakori eset! — a Biblia volt. Ott feküdt asztalán, de gyakran volt kezében is. E szent könyvről ugy nyilatkozott: »Mennél többször olvasom, annál jobban csodálom ; s annál többet köszönhetek neki. Bánatimban vigasztalást, életemnek irányelveket, legtöbbet e könyvnek köszönhetek !* S az örök Igének e nemes hatása, meg is látszék nemes teljes életén. Nejét s egyetlen leányát Gizellát, kit annyira szeretett, hogy néha a legderültebb társaságból is egyszerre csak hirtelen eltávozott, hogy elszenderülése előtt is apai csókját ejthesse édes leánykája homlokára, — szivének e drága kincseit korán elvesztette. Soha nem nősült többé ; de azért szive el nem ridegedett. Az ő legboldogitóbb örömei örökre elhervadtak, s most abban kereste vigasztalódását, hogy jótékonysága által a szenvedők nyomorát enyhítette, s a pályájok nehézségeivel küzdőket gyámolította. Ezerekre meg ezerekre rúgnak azon összegek, melyeket ily felebaráti célokra fordított. Állításunk bizonyítására elengendő lesz azon egy adat is, hogy az országos protestáns árvaház alaptőkéjét, Zsivora György egymaga 10,000 frtta! gyarapította. Egyháza iránt való hűségét, ügyei iránt való érdeklődését nemes élete végéig oly hiven megőrzötte, hogy például szavazások alkalmávál, midőn e jogával egy egy írott levélben is élhetett volna, mindig személyesen jelent meg, a mit ha érdemeül tulajdonítottak : mindig azzal utasitá vissza: »Ez nem érdem, csak kötelesség l« A jogtudomány körében szerzett érdemeiért a Magyar tudományos Akadémia félszázaddal ezelőtt tagjává választotta ; szivének áldott jótékonysága áldott emléket biztosit nevének. Nyugodtan szállhatott alá, élte nyolcvanadik évé' ben, sírja csendes ölébe. Megtisztult lelkét ama tisztább hazában azon kedvesek fogadják, kiket annyira szeretett, — s nevére itt azok mondanak áldást, kik' őt méltán tisztelték, s kik néki oly sokat köszönhettek ! Oyőry Vilmos. Stenczel Hugó emlékezete. E lapokban is föl volt említve, hogy Stenczel Hugó a közelmúlt hetekben visszaadta lelkét a Teremtőnek. Elete a boldogultnak méltó, hogy ép e lapok hasábjain terjedelmesebben is meg legyen örökítve, s ép azért meg nem állhatjuk, mikép azt, Linberger István lelkész gyászbeszéde, s Grosz Ernő kézsmárki igazgató emlékbeszéde alapján, főbb vonásaiban ne ismertessük olvasóinkkal. Stenczel H. 1808. márc. 27-én született Kézsmárkon. Úgy ő, mint 3 fivére, s 4 nővére, szerető, vallásos szellemű édes anyja gyöngéd gondoskodása, s egy ugyan oly atyja gondjai alatt fejlődtek. Gymnáziumi tanulmányait Rozsnyón végezvén, 1828-ban a hallei egyetemre ment, hol két évig philosophiai, philologiai s theologíai tanulmányokkal foglalkozott. 1834. jul. 14-én meghivatott a kézsmárki ev. lyceumba a nyelvtan tanárává. Ettől fogva latin grammatikát, majd syntaxist adott elő, nagy ügyszeretettel, odaadó buzgósággal. 1850-ben harmadszor választatott meg igazgatónak. Az akkori nehéz viszonyok közt, amaz intézetünk fennállása sokat köszönhetett az ő fáradhatlan munkásságának. Szerető bánásmódja nemcsak a tanulókat nyerte meg, hanem uj patronusokat is szerzett a főgymnáziumnak. így működött 16 évig harmadik igazgatósága alatt. Előhaladott kora miatt lemondván az igazgatóságáról, nem tért nyugalomba, hanem ujabb munkakörben, előbb mint második, majd mint első felügyelője a lyceumnak, segítette elő annak boldogulását. Midőn 1880-ban 50 éves tanári jubileumát ülte, emelkedett szellemű nejével együtt, 500 frtot adományozott a kézsmárki ev. egyháznak s 500-at az alumneumnak. Aki igy élt át 76 évet, azt méltán kisérik sírjába áldáskivánatok ! Valódi papja volt a kézsmárki Múzsák templomának, kiről Grosz igazgató, emlékbeszédében, túlzás nélkül elmondhatta, hogy egész földi pályáján az igazságért és jogért, a tudományért és nemes emberszeretetért élve, a tudvágyó ifjú-ág előtt megnyitotta a szentség kapuit. Sírja fölött Scholcz F. tanár, az elköltözött szép lélek fölött, átalánosan érzett igazi mély bánatnak, elegicus költeményben adott kifejezést, melyből kiemeljük a következő részeket: A földi dolgok mulandók ; az élet Az irás szerint hetven évig tart; — Ki soká él, sok kint s fájdalmat szenved ; Sok ember volt, ki élni nem akart Az emberkebel, a mely annyit érzett, Ha megtörik, csak nyugalmat kiván ; Óh dicső gondolat, csak ez marad meg, Oly sok között a küzdelem után ! De még is megdöbbenti az élőket, És fáj szivünknek az a gondolat, Hogy megszűnt élni, a ki értünk éle, Ki annyit tett, s pihen a föld alatt!