Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-09 / 49. szám

Az osztályba sorozás és helyesbités ekkép megtörténvén, az egész munkálatot a ref. e. tagok szokásos módoni értesítése mellett november 4—13-ig a gondnoki szobában közszemlére tétetett ki, a netaláni felszólamlások megtehetése céljából; 29-én reklamáltak, — mind olyanok, kik önkéntesen többet ajánlottak, mint állam adójuk i®/o"a

> — a reclamáltak helyesbítését novemb. 16 án eszközölte a gazdasági választmány a fentebb közlött kulcs alapján. Az ekép befejezett munkálat, letisztáztatván a nyomatott aláírási ivekre, kitűnt, hogy a N.-Szalontán e. adót fizető 2430 e. tag közül 706 hagyatott ki indokoltan, elköltözés, szegénység, keresetképtelenség miatt; hozzájárul az e. közalaphoz: 1624 egyháztag 626 frttal, mely összegből 52 frt egyszermindenkorra váltság és adomány levén, az évi járulék öszszege 574 frt ; megjegyzem, hogy Szalontan a ref. lakosok állami egyenes adója 34.100 frt; a ref. lelkek száma: 9371. A nov. i-én tartott presbyteriumi ülés elrendelte, hogy az aláírási iveken kitüntetett járulék az e. adó főkönyvbe és adókönyvecskékbe lesz bevezetendő, és csak akkor fizetendő, midőn az egész munkálat az e. megye által helybenhagyatott. A n.-szalontai ref. e. megye nov. hó 20 án tartott közgyűlésében, a n.-szalontai ref. egyháznak hozzá beterjesztett, az e. közalapra vonatkozó eljárását helyben* hagyta, sőt azt követendő utasitasul adta, hogy az e. megyei egyes egyházaink, mint a helyesbítést majdan eszközlő e. megyei küldötségnek.— Ugyanez alkalommal az e. megye közgyűlése a szalontai ref. presbyterium indítványára felkérendőnek határozta a tiszántúli ref. e. kerület közgyűlését,— hogy mivel az e. közalap egyik főfeladata, az e. törvény 217 §. a) b) pontja értelmében az oly szegény e. községek segélése, melyek önerejükből fenntnem allhatnak, templom és iskola építéssel foglalkoznak, és mert az ily feladatra alkotott e. közalapra már a f. 1883 évről a hozzájárulási összeg befizetése elrendeltetett : — eszközölje ki a konvent utján,— miszerint a szegény e. községek segélyezése az e célra rendelt közalapból történjék és az eddig,— e. községeinkben gyakorlatban volt házankénti kéregetés jövőben szüntettessék meg, nehogy a közalap iránti részvét és érdekeltség, az által veszélyezve legyen, annyival is inkább, mert köztudomásu, hogy az ilyen házankénti kéregetésnek anyagi hasznát, inkább a magas jutalékkal díjazott eljárók, mint maga a jótékony cél veszi. — Nagyszalontán, decemb. 2. 1883. Szél Kálmán. A dunántúli ref. e. kerület kátéügye. (Válaszul nt. Kiss János és Kiss Gábor uraknak.) (Vége.) És noha Kiss János ur a káté nyelvtani fogyatkozasait nem, csak dogmatikai érdemeit látja; bátor vagyok becses figyelmét e nemű hibákra is felhívni, miután minden szépítgetés mellett is vannak abban nemcsak homályos és érthetetlen s nemcsak a modern, de a legorthodoxabb dogmatika és morállal is ellenkező dolgok. Erthetlen vagy legalább is homályos, különösen gyermekre nézve, — hogy hirtelenében csak néhányat mutassak — p. o. a II. r. 104. a hol az van, hogy az emberszeretettel ellenkezik az embergyulölés, ,mikor valaki a más személyét és legjobb cselekedeteit is tudja, becsteleniti . . .* vagy a 143-ik: „az ekklézsia igazgattatik az ekklézsia által* vagy az I. r. 14. 15. 16 17. kérdései, melyeket a jó s eleven memoriáju gyermek betanulhat ugyan, hiszem, de hogy megérti-e ? kétlem. Azokat, melyeket Kis Gábor ur prédikációkba valóknak mondott, nem is emiitjük. Orthodox dogmatikai s morális elvekkel is ellenkezők: az i-ső rész 152, mely nyilván azt tanítja, hogy a jó lelkek a halál után egyenesen a pokolba vitetnek; a II. r. 93-ik tétele, hol az van, hogy a keresztyén embernek szabad uzsorát venni, holott azt a polgári törvények is tiltják. A mérsékelt modern felfogás előtt pedig meg nem állhat az I. r. 9, melyben az van, hogy a bibliát azért tartjuk sz. könyvnek : mert »abban oly dolgokat olvasunk, melyeket semmiféle ember végbe nem vihetett; minemüek a jövendőmondások és csodák ;* a 25-ik a hat napi teremtésről, 27 és 28 az angyalok és ördögökről*) a 74-ik (Jézus szűz Máriától született), a 80-ik, hol ismét hivatkozás van a csodákra (»Jézus istentől küldetését sok csudatételeivel megerősítette4

). A morális részből túlhaladta a kor a 152 és 153 kérdéseket stb. Szóval tömérdek e kátéban a fogyatkozás. Nincs benne oly pont, melyben javítani való ne volna. A hol nyelvtani badarság nincs, ott logikai vagy dogmatikai curiosumok, sőt botránkoztató képtelenségek fordulnak elő. Az egész, javitottnak mondott kiadás valóságos satirája a javításnak, milyet csak malicia vagy a legnagyobb fokú könnyelműség, tudatlansággal párosulva szülhet. Sajtó alól sajtnak alkalmasabb takaró még nem került ki Guttenberg óta, mint ez a javitott kiadású kiskáténk. És ilyennek kél védelmére K. J. ur ? ! Ez aztán az igazán »nem irigylendő privát vélemény !* A megkövesült conservativismus, mely Tóth F. 30-ik kiadásának betűihez tapadt s mig maga nem megy be, egyebeket, kik bemenni akarnának, nem enged bemenni. Ha annyira érdeklődött K. J. ur ref. egyhazunk élete, népiskolai vallásoktatásunk ügye iránt, hogy egy hitelveinket egészen föl nem ölelő, de különben irálya és módszereért megdicsért pályamunkát, s

leléptetett a térről :* hogy lehet az, hogy nem tartotta méltónak, érdemesnek figyelmeztetni barátait, sőt a kerületet Tót Ferenc hasonlithatlanul silányabb kátéjának a javitók által még tetézett roppant fogyatkozasaira ? Én figyelmeztettem, a nélkül, hogy a kerületet , móresre tanítani, leckéztetni4

akarnám. Tisztelet a kerületnek fejenkínt s őszesen! de igazság is! Bármennyire tiszteljem kerületünket; de nem mondhatom, hogy Tót Ferenc kátéja jó, sőt kimutattam, hogy botrányos silányság ; megszivelni azt igy, megbocsáthatlan vétek. Ilyet elmondani, lehet szintén nem irigylendő privát vélemény. De az én véleményem egészen külömbözik K. J. úrétól. Én ugy vélem, hogy kerületek vagy bármely testületek nyilvános közügyeihez szabad hozzá szólni bűn és anathéma nélkül s nem az a bűn, ha a viselt dolgokat szellőztetjük, hanem ha ily fontos ügyekben a tapasztalt fogyatkozásokat, a gyarlósagokat palástoljuk, elhallgatjuk. Szólanom kellene még a procentóról t. i. ama megcáfolhatlan a jkönyvekből kimutatható tényről, hogy kerületünk Tót F. most ösmertetett kátéjának méltó párjaiul még a Holosiféle népisk. könyveket is nemcsak megtűri; de iskoláinkra oktrojalja, nem e könyvek belső értékeért — a mi nincs, — hanem a szerző által felajánlott procentokért. Ki kellene mutatnom: *) A Kerecsényi-féle kátéban különösen ez ütött szeget K. J. fejében ^szeretném tudni — kérdi a hectografos bírálatban — mit szólna szerző ur, ha ez iránt valamelyik kálvinista ember által megkérdeztetnék?* Hát ezt, a mit K. J, ur hittana igen helyesen mond, hogy t. i. ezek személyesitései az erkölcsi jónak és rossznak.