Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-09 / 49. szám

ros-ugocsai ref. egyházmegye leányegyházainak szavazatai elfogadtattak, azon tévedésen alapul, hogy az egyházkerületi gyűlés által a szavazatok felbontására kiküldött bizottság egyházmegyénk elnökeitől nem értesíttetett arról, hogy ott leányegyházak szavazatai is vannak : de ezen érvénnyel nem biró szavazatokat az egyházmegyei elnököknek máskor és most preokkupálni kellett volna. De hogy az egyházkerületi gyűlés leányegyházak szavazatait el nem fogadja, bizonyítja az 1883. év szept. hó 4—8-ig szintén Debrecenben tartott egyh. ker. gy. jkvnek 190-ik pontja is: az érmelléki egyházmegyéből Ujléta szavazatot küldött be, de szavazata mint leányegyházé számításba nem vétetett. Az egyházkerület szabályrendelete, törvénye pedig kétségkivül mindazon egyh. megyékben, melyek azt alkotják, egyenlő erővel bir. Az tagadhatlan, hogy a zsinati törv. 144. §-a az egyházmegyei gondnokot az anya egyh. községek, a 129. § az esperest az egyes gyülekezetek által választandóknak mondja : de az is tagadhatlan, hogy ugyancsak a zsinati törv. 28. § n. pontja értelmében, a presbyterium szavaz a felsőbb egyh. képviseleti testületek és hatóságok mindazon tagjaira és tisztviselőire, kiknek választása az egyh. községek joga közé tartozik, már pedig ide tartoznak egyh. ker. főgondnok, püspök, egyh. m. gondnok, esperes stb. Folytatja cikkiró ur »a többség, a leányegyházaknak cimzett egyházközségek megoszlott szavazata levonásával is Csernák Istvánt kivánta kinyilatkoztatni esperesnek.* Ezt csak ugy állithatná —y—s ur, ha az uj szavazás elrendeltetett volna s a tisztán anyaegyházak szavazatát nagyobb részt esperes ur nyerte volna meg, mert igy kétséges. Egyet azonban cikkiró úr nem érint, azt, hogy a hosszan tartó éljenzés után az egyházmegyei gyűlés kimondta, miszerint leányegyházaink továbbra is bírjanak szivazati joggal. Ezt miért nem érinti ? Nemde érzi, hog}/ jogtalanul mondatott ki, s tudja azt, hogy az egyházmegye alkothat ugyan szabályrendeletet, de csak ugy és akkor, ha az egyházker. gyűlés szabályrendeletével megegyezik. Ez pedig merőben ellenkezik. S váljon ha megkérdeztetnék az egyházkerületi gyűlés, hogy e jogot különösen a márm.-ugocsai ref. leányegyházaknak megadja-e, mit válaszolna? Nem. S igen természetesen, vagy felruház e joggal minden egyházmegyét s ezek leányegyházait, vagy egynek sem adja meg, mert leányegyház leányegyház bárhol is, az érmelléki egyházmegyében épen ugy mint a máramaros-ugocsaiban. Különben e határozat csak azért jött létre, hogy ezzel a már elkövetett törvénytelen tettet, t. i. a leányegyházak megszavaztatását jogosnak tüntessék fel. Ez hathatós gyógyszer, a sajtó által okozott sebet könynyen hegeszti. A fenntebbiekhez azon megjegyzést óhajtom még csatolni, hogy a gyűlés folyama alatt arról győződtem meg: i-ör hogy egy régebbi cikkemben az igazságot nem jó uton s nem jó helyen kerestem, 2-or arról, hogy nem mindég az igazság igazság, hanem a mit az éljenző többség akar. Tegze László. B e I m i s s i ó. (Folytatása.) Dombrád, november hó 27. Pelsőczről-Tornallyára mentem. Másnap okt. 31-én szerdán prédikáltam kevés számú közönség előtt. De azért az eredmény szép lett, mert ugy ntiszt. esperes Nagy Pál ur, mint tek. Tornallyai Zoltán gondnok ur nagy buzgósággal karolták fel ügyünket. Az istenitisztelet végeztével megolvasott perzselypénz 1 frt 43 kr. lett. Igen kedves jelenet volt az, mikor esperes ur 4 éves kis unokája, Nagy Boriska, örömtől sugárzó szemekkel egy máriás husszast adott át, saját pénzecskéjéből, ezen szavakkal: »én is adok az esztergomi egyház részére.* Tornallya város 2 frtot, takarékpénztár 2 frtot adott. Egyesek adománya ide számítva a királyi-i hívek s tiszt. Bata György bejei lelkész ur 1 frtnyi adományát is 27 frt 30 kr. és igy; Tornallya-Királyiiba gyűlt öszszeg 32 frt 73 kr. és három (régi) ezüst húszas. De ezzel a gyűjtés még nem lett befejezve, nt. esperes ur és tek. gondnok ur, ki maga keresett fel pár uri családot, Ígéretet tettek, hogy még gyűjtenek s az összeget utánam küldik. Hanván, hová tiszt, bejei lelkész ur szállított el saját fogatán, dacára, hogy levelemet későn vették, s igy előtte való vasárnap nem hirdethették ki, mégis ntiszt. Kovács Lajos lelkész ur buzgósága folytán nov. 2-ikán pénteken nagyszámú közönség előtt prédikáltam. A mint kijöttünk az urnák szent házából, azonnal odajött hozzám egy szegény ember, s azt mondá: ,nem találnak otthon délután, tehát most adok egy forintot,* nagyon szépen köszönjük mondám, majd fölírjuk, hogy ne menjenek házához, ,de csak tessék, a feleségem otthon lesz, az is fog adni,* adott is 20 krt. Igazán ! véghetlen jól esett lelkemnek ez a nyilatkozat, ez az áldozatkészség. A buzgó elöljárók gyűjteményeként bejött 31 frt 49 kr., ebből perzselypénz 2 fit 93 kr. Miskolcon, hová nov. 3-án a déli vonattal érkeztem, főtisztelendő Kun Bertalan püspök ur szives vendégszerető házánál valék szerencsés szállásolni. Vasárnap prédikáltam az uj templomban. De fájdalomra ide is, dacára hogy 9 nappal előbb útnak inditám tudósításom, későn érkezett, s igy a miskolci nagy közönség kevéssé volt képviselve. De azt a hiányt, helyre pótolá, főr. püspök ur főpásztori buzgósága s nagyt. Tóth Dániel lelkész uré, ki az avasi templomban alkalmi szónoklatot tartott s igy a miskolci ref. hívek eléggé lettek értesülve ügyünkről. Főtiszt, püspök ur több uri családhoz volt szives elvezetni. Szerdán délután pedig Alsó Zsolcára vitt át özv. Szathmáry Királyi Pálné ő méltóságához, a ki valamint kedves leanya, veje, és menye igazi buzgó példányszerü vallásos áldozatkészségüknek ismét szép jelét adtak, egyházunk részére 30 frtot adományoztak, melyhez özv. Szathmáry Királyi Pálné ő méltósága 15 frttal járult. Egy miskolci úrinő, midőn előadatott neki egyházunk rövid története; a már adott 5 frthoz még 2 frtot ezen szavakkal adott át: »a tejet akartam belőle kifizetni, nem tudom, hogy teszem helyre, de ezt is oda adom.* Igazi szép példája a vallásos áldozatkészségnek. A miskolci gyűjtés főösszege eljövetelem napjáig a zsolcai gyűjtéssel együtt 126 frt és 40 krt tesz ki. Ez öszszeghez az evang. egyház 5 frt, buzgó lelkésze 1 frttal, egyes evang. hívek 2 frt 40 krral. Takarékpénztár 1 ft, Első magyar b. társaság főügynöksége 2 fit, Takarékegylet 3 frttal járultak. Miskolcon vettem ntiszt. Terhes Pál lelkész ur becses levelét 63 frttal terhelve, melyet eljövetelem óta gyűjtöttek. A rimaszombati kegyes hívek adománya öszszesen 107 frt 92 kr. és egy darab ezüst húszas, (ehez a rimaszombati takarékpénztár 10 frttal járult), igy a derék lelkész azon mondása, hogy: »kicsináljuk 100 forintra,* Istennek légyen hála, sikerült! Ugyancsak Miskolcon vettem tiszt. Tamko Ferenc lelkész ur becses levelét 42 frt 21 krral terhelve, mint