Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-02 / 48. szám

vallásos melegséggel van írva. Különben álljon itt maga az ének : Uj reggel virrada reánk. Hála tölti szivünket Ég felé száll buzgó imánk, Dicsérjük Istenünket. Szánkban zeng a dicsének Az Úr áldott nevének. Hozzád Atyánk! hozzád vágyunk, Oh szenteld meg imádságunk. A gyűjtemény többi darabjai is úgy vannak készítve, illetőleg beválasztva, hogy azok mindenikében az isten iránt szeretettel és bizalommal viseltető gyermeki szív kifejezve találja vallásos érzelmeit. A célt, hogy vasárnapi iskolás gyermekek számára készit énekes könyvet, nem téveszti szeme elől. A nyelvezet mindenütt egyszerű, mesterkéletlen s a gyermekek által könnyen érthető. A gyermekek nyelvén vannak irva az egyes darabok, s ez igen fontos egy ily gyűjteménynél, mert ha válogatott kifejezéseket használna, a gyermekek azt megtanulnák, de meg nem értenék és szivük érintetlen maradna. E gyűjteménynek értékét tehát szerintem különösen emeli az, hogy az Istenben, az ő irgalmasságában és oltalmában vetett hit, bizalom, a gyermeki sziv vallásos érzelmet oly közvetlenséggel és oly egyszerűen vannak kifejezve, a mint azt egy i'yen gyűjteménytől csak várhatjuk. Mennyi vallásos melegség van a 20-ik számúban, melynek csak első és utolsó versszakát idézem : Maradj velem ! Már-már alkony föd el, Nő a homály: Uram te légy közel. Ha nincs segély és nyugtom nem lelem, Védtelenek gyámja ! óh légy velem. S midőn lelkem mint szabadult madár, Hol nincs keserv, az üdv hónába száll, Oh milyen dicső ! Uram ! mit érezek, Örökre ott én, Teveled leszek. A Krisztusban vetett hit mély érzelmei nyilatkoznak az ,Égi hazám oh! milyen szép* c. költemény minden sorából. Ilyenek még az 56, 57 számúak, különösen szép az 58-ik. Rövid kis sorok, egyszerű kifejezések és teljes bizalom Istenben, jellemzik ez énekeket. Emeli e darabnak, valalamint a többieknek is értékét az, hogy a dallam, mint a tartalom egyszerű, könnyű menetű és szép, úgy hogy egy kis gyermek könnyen megtanulhatja kedvvel s buzgósággal énekelheti : különben álljon itt maga az ének. Fárad vagyok lenyugszom, Álmos szemem bezárom, A te szemed, jó Atyám ! Vigyázzon ez éjjel rám. Munkám végzem rendesen, Nyugodhatom hát csendesen, Kérlek mennyei Atyám ! Viselj gondot én reám. Általában e kis gyűjtemény teljesen megfelel egy vasárnapi iskola szükségeinek. Egy vasárnapi iskola életében előfordulható minden alkalomra egyszerű és kedves énekeket találunk benne. Midőn tehát a szerzőt őszintén üdvözlöm a vasárnapi iskolaügynek tett eme hasznos szolgálatáért, egyszersmind melegen ajánlom e könyvecskét a vasárnapi iskolákat vezető tanitók figyelmébe. Méltó arra, hogy általánosan elterjedjen. Módra Imre. BELFÖLD Luther-ünnepélyek hazánkban. Szepes-Béldn, ezen egyik legrégibb hazai ev. gyülekezetünkben, hol S. Ouendel már 1545-ben a tiszta evangéliumot prédikálta, — nov. 10-én d u. az ev. iskolás-gyermekek előünnepe tartatott vallástanitójuk s Weber Samu ev. lelkész vezetése alatt. 11-én már reggel 8 órakor, egy órával az istenitisztelet kezdete előtt, özönlött a nép a templomba, úgy az anya-, mint a leány gyülekezetekből, Keresztfalváról és Sztrázskáról. Az istenitisztelet a »Herr Gott, dich lobén wir« eléneklésével kezdődött, mely után a virágokkal ékesített oltárnál, Weber Samu lelkész megkezdé ünnepi szónoklatát a nagy nap jelentőségéről. Azonközben a férfi éneklőkar az ,Ein' feste Burg ist unser Gott* megrázó dallamát adta elő, mire az ünnepi szónok, ismeretes szónoki fényes tehetségével tüntette föl Luthert 1. mint szorgalmas munkást, 2. mint hatalmas gyámolát hitének, illetőleg egyházának, 3. mint családapát és barátot. Történelmi adatok szerint Luther születése után 100 évre, 1583-ban Béla összes lakossága prot. volt, 1683-ban az ellenreformatio grassált, a prot. lakosok üldözöttek, az exulánsok itt gyűltek össze, hogy elhagyva a hazát, Krakkóba meneküljenek. Mindezen elnyomatási kísérletek dacára, a harmadik évszázad után 3 évre, 1786-ban, a türelmi rendelet folytán mégépithették s fölszentelhették a megfogyott, de hitökben meg nem tört bélai lakosok, szép templomukat s iskolájukat. Ma pedig, a 400-dik évforduló alkalmával, a törvény védelme alatt szabadon gyakorolva vallásukat, a bélaiak méltán elénekelhették, az ünnepi ének végsorait: Seid Protestanten frei und echt, Seid Bürger und seid Brüder, Ein kernig', kampfgemuth' Geschlecht, Wie einst die Váter wieder. * Szepes-Szomlaton is méltó ünnepélyességgel folyt le a nagy nap. Az énekegylet Kovalcsik János énekvezér vezetése alatt sikerülten adta elé az »Ein' feste Burg*-ot. A templomot az egyház női tagjai sajatkezűleg készített mesterséges virágokkal díszítették, s ezeken kivül, az egyháznak ajándékoztak egy Budapestről a Haas cégtől hozatott pompás szőnyeget. Fizely Frigyes abosi lelkész és szepes-szombati születésű neje gyönyörű Luther-képet adományoztak az egyháznak. Az ekkép felékesített szentegyházban Wittchen Ede lelkész mondta az ünnepélyhez méltó szép egyházi beszédet. * lglón nov. 10-én a főgymnázium auditóriumában gyűlt össze a tanuló ifjúság, a felügyelőség, a presbyterium s a tanári kar. Áz »Erős várunk* elzengése után, Zimann János igazgató Lutherről s koráról tartott magvas beszédet, mely méltó volna, hogy kinyomatván, szélesebb körben ismeretessé váljék. — Az elemi s leány-polgári-iskolai ifjúság, a polgári iskola termében gyűlt össze, hol a ,Vierhundert Jahre sind entfloh'n* eléneklése után, Bőmisch Ede tanvezető, szépen átgondolt német beszédet mondott. Végezetül az „Ein feste Burg* énekeltetett. Délben az alumnisták beneficiumot kaptak. I i-én harangzúgás közt az összes iglói prot. tanuló-ifjuság (az állami tanítóképezde növendékei is) a