Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-02 / 48. szám

tést tegyen! A bizottság tagjai : Szalay Sándor, Borbély Sándor és Kovácsics Gyula lettek! A közgyűlésnek több tárgya és több inditványa nem lévén, nt. elnök ur a tagok becses türelmét megköszönve : a közgyűlést bezárta 1 A közös ebéd kedélyesen folyt le, a szokásos felköszöntések se hiányoztak 1 Igen hatásos felköszöntőt mondott Kalmár Pál ur, ki arról emlékezett meg, hogy a tanítók mennyi zaklatásnak, rossz akaratnak és üldözésnek stb. vannak kitéve; például felhozta édesatyját, ki közel 6o év óta működik a tanítói tövises pályán, és most, jelenleg kezdették el egyesek üldözni, és fegyelmi vizsgálatot kértek ellene; de a gyülekezet józan része az öreg Kalmár nagy érdemeiről meg nem feledkezve: a fegyelmi eljárás beszüntetését kérte 1 Igen jól eselt egy lelkész ajkáról hallani a szavakat, hogy bizony a tanitó soknak ki van téve az életben; sokan üldözik hálából a munkáért, melyet a tanitó a népnevelés oltárára lerak 1 Szegény néptanítók 1 Jó öreg Kalmár bátyánkat pedig, akit az ármány nem tudott megsemmisíteni, — az Isten még sokáig éltesse 1 — Kalmár Pál után beszéltek még : Szilvágyi Károly, Buthy Márton, Egyed Mór, Nagy Lajos stb. Az egylet tagjai közül többen, nt. elnök urnái is tisztelegtek, ki őket a legszívesebben fogadta; ott azután a felköszöntések újra és újra kezdetüket vették annyira, hogy a toasztmondásokból »garasonként* 75 kr gyűlt be az egyleti közlöny javára 1 Az egylet példanyszerű elnöke baratságának és nagy örömének úgyis jelét adta, hogy a »fekete macskát® azon hordajárói, melyben legjobb somlyai borát tartja, lekergette, mondván neki, hogy most nagy és nevezetes nap van ! A legjobb emlékekkel távoztunk egyletünk ezen nevezetes közgyűléséről, s vivén magunkkal lelkesűiést, érdeklődést önnön ügyeink iránt; mert hogy tekintélyt, becsültetést és tiszteletet szerezhessünk a tanítói állásnak a társadalomban, szükséges, hogy önnön magunk érdeklődjünk magunk iránt legelső sorban! —gy. - 5. TÁRCA. A zsoltárok rythmusáról. — Ajánlva Szász Károlynak. — Midőn némely poéta urak azt mondották nagy bölcseséggel, hogy az én methodusom szerint »költészeti csoda bogarakat4

lehet csak írni; s midőn az áldott lelkű Szentpétery Sámuel, a tiszáninneni e. ker. gyűlésre beadott jelentésében keservesen panaszkodott, hogy legszebb s legkedvesebb zsoltárainkból — a modern poéták pennája alatt — kő-kövön nem marad : iparkodtam a »Sárospataki Lapok4

ez évi 21. 22. számaiban elmondani, mit akarok hát én tulajdonképen a Zsoltárokkal ? iparkodtam e »csoda bogár«-ságot azok nyaka köré keríteni, kik engem olyanul szerettek volna feltüntetni ; bebizonyítottam — épen a zsoltárokból vett példákkal, hogy maga a nagy művész Szenczi M. A. is épen olyan csoda-bogarakat írt, a minőket most én akarok, hogy Írjanak ; — iparkodtam megnyugtatni az aggódó, buzgó öreg énekest, mélyen tisztelt Szentpétery bátyánkat, hogy ha a sz. poéták készek lesznek nekem szót fogadni, semmi rombolás nem történik a zsoltárokon, sőt azok, megújhodott igaz magyar alakban fognak kezébe adatni az éneklő magyar közönségnek, — hisz a zsoltárok mostani alakzata is teljes tökéletességgel magyar, s habár a nagy művész a francia dallam miatt kénytelen volt is a sorokban megszabott szótag számokat megtartani, mint maga is mondja: (Előszó 6. 1.) »annak okáért megmondhatja minden, mi némű nagy munkával kellett énnekem e hosszú magyar igéket, a francia apró igékből álló versekre formálnom, holott egy syllabával sem tehettem többet hozzá, sem a sensustól nem kellett eltávoznom*, de sem az előtte fekvő Lobivasser-féle német szöveg, sem a francia, (melyet mint tulajdon szavából kitetszik, szinte használni kellett), sőt még a dallam sem adtak neki bizonyos versméretet, melyen írhatott volna, mert mind a két szöveg versmérete többé-kevésbé — úgy a dallam beosztása is — különböznek egymástól. O tisztába volt a nyelvvel, melyen verselt, s irta a verseket saját nemzeti magyar nyelvének kívánalma, azaz, az abban található nemzeti rythmus szerint, ezért tehette oda Zsoltárainak homlokára ez önérzetes és igaz szavakat: „Magyar versekre forditattac es rendeltettec az Szenczi Molnár Albert által. * Hogy Sz. M. A. nem francia nyelvből fordított, azt maga nyíltan megmondja e szavaival: (Dedicálás 3. lev.) »Bémutatom azért és dedikálom Ti Felségteknek (IV. Fridrik és Móric fejedelmeknek) az Dávid zsoltárait, melyet nagy munkával magyar nyelvre fordítottam, és az Franciai nótákra, s az Lobwasser Ambros Doctornak Német versei szerint formáltam és öszveszoritottam.* Tehát az sem áll, hogy Spethe (vagy Spetha és nem Stepha) András latin zsoltárait használta volna a fordításhoz, vagy pláne abból fordított volna !Erre nézve a dedicálásában csak annyit emlit: s

én előttem az tiszteletes férfiú Spethe András ezen nótákra Deákul irott Zsoltárait, a Ti Felséges neveteknek dedicálta.« Hogy kettős (latin-magyar) nyelvű a dedikálás, erre például ugyan Lobwasser Zsoltáros könyvit hozza fel, (oda tevén ismét : picinek vezető sinórját követtem az fordításomban*) Lipcse 1594. — »és az magyarok dolgairól való német krónikát, Casselba i6oo.« A zsoltárokat énekelni aheidelbergi academián tanulta; (dedic. 5. 1.) A fordítást az Altofiumbeli académián eszközlé, és Norimbergában ' egy Boésim Kelemen nevű francia segítségével végezte be, mint maga mondja : »örvendetesben ékesgettem.« A nyomást eszközlé Herbornában 1607-ben, Tigurumi származású Hollos Kristóf nyomdász, istenes fogadásból ingyen,: ,hogy ez halálos időben isten őtet ez ideig az övéivel egyetemben épen megtartotta.* Hogy Sz. M. A. fordításának rythmusa — elütÖ-leg a francia és német szöveg rythmusától — specialiter magyar, azt ő maga is megmondja a 7. lev. e szavakkal : „én általam magyar zubonköntöskébe öltöztettetett Hogy a német szöveg menete az eredeti franciáétól többé-kevésbé külömbözik, azon nincs mit csudálkozni. A német, az ő kemény, érdes, szó-szegény s hajlithatlan nyelvén, sohsem tudja kifejezni a francia vers finom, lágy hajlékonyságát, s kifejezésteli bőségét! Lobwasser fordított saját nemzeti nyelvének sajátságai szerint, — Szenczi, szinte a magáé szerint. — Hogy azonban a magyar zsoltárak sokkal zengzetesebbek más egyéb nyelvekben Írottaknál, sokszor még magánál az eredeti franciánál is, ez ismét a magyar nyelv költészeti hajlékonyságában keresendő. Baksay Sándor pl. leforditá Lucanus ,Pharsaliá«-ját mindenütt az eredeti méret szerint. Miért viheté véghez eszép művészetet ?