Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-25 / 47. szám

tag páratlan buzgósággal ajánlkozott. A buzgóságnak lett is sikere, mert az egyház kicsiny volta dacára 24 frt 85 kr gyűlt egybe. Okt. 24 én csütörtök d. e. prédikáltam Simonyiban. Istennek legyen hála ! igen szép számú közönség előtt. Az istenitisztelet végezte után a templomban maradt presbyterium előtt igazán felejthetetlen jelenet volt, mikor az őszfürtökkel borított agg lelkész Borsódy József ur üdvözölt, s meghatott szavakkal mondá : „Kedves ifjú barátom szivemből üdvözlöm, mint az esztergomi ref. egyház küldöttjét. Magasztos munka ez, nem egyéb, mint Isten országának terjesztése e földön, fogadja a jó isten öntől kedves áldozatul.® Azután a presb) teriumhoz intéztünk pár szót, s az szívesen tette magáévá ügyünket. Lett is szép eredmény 24 frt 83 kr, melyből a Simonyl egyház gyűjtése 19 frt 83 kr, Darnyáé 5 frt. Okt. 26-án a délutáni vonattal érkeztem Pelsőcre. Másnap Szentpéteri Sámuel lelkész ur, ki ügyünket nagy buzgósággal karolta fel, szíves volt elkísérni több uri családhoz, s már este 10 frt 50 kr volt együtt. Majd meglátogattuk az iskolákat; kiváltkép örömmel hallám mindkét iskola növendékeinek szép éneklését. A kisded ovoda növendékeit, (mely intézet lelkész ur fáradozása folytán jött létre) öröm volt látni, mint szaladt az utcán kezet csókolni, s a gyermeki ártatlanság hangján már messziről kiáltott: „Alászolgája tiszteletes bácsika* ,Hová megy tiszteletes bácsika ?* Istenem mily szép ez 1 Hogy ne szeretnék, hegy ne becsülnék azután az ilyen nevelésű gyermekek nagyobb korukban is szeretett lelkészüket. Atyjukat. Vasárnap prédikáltam, szép számú közönség előtt. Az istenitiszteletet nagyban emelte az énekkarnak, az egyházi beszéd felosztása után négy hangon mondott szép éneke. Megható volt mikor a templomból kijövet nt. ur igy üdvözölt : ,Adjon a kegyelemnek ura önnek a kegyelemhez több kegyelmet. Emléke fenn fog maradni közöttünk.* Azután az iskolába mentünk, hol az énekkar tagjai valának együtt. Miután én és nt. ur megköszöntük az énekkar közreműködését, vezetőjük Fűző Adolf tanitó ur azzal lepett meg, hogy az énekkar még kevés tőkéjéből 5 frtot határozott egyházunk részére adni. Igazán nemes tett, forró köszönet érte ! Perselypénz 1 frt 43 kr, a város adománya 2 frt, egyeseké 20 frt 53 kr, összesen 28 frt 96 kr. Istennek legyen mindezekért hála 1 Széki Aladár, (Folytatása köv.) esztergomi ev. ref. helyettes lelkész. A nagybányai ev. ref. egyházmegyétől. Erős őszi idő, mindinkább terjedő közöny, ez évben ötödik— tagadhatatlanul fárasztó — gyűlés, nem nagy ingerrel vonzotta Sárközre f. hó 15-én egyházaink képviselőit, úgy hogy három egyház s a tanítói testület volt tulajdonképen szabatosan képviselve, 6 tanácsbiro 17 lelkész s néhány helybeli intelligens egyén képezte a gyűlést. Tárgyaink bőyen szoktak lenni, a rendetlenség és emberi gyarlóság szolgáltat sok elintézni valót, kimagaslik azonban az egyházmegyei gondnok választásáról beterjesztett jegyzőkönyv és a közalap kiküldött s eddigelé beadott aláírási iveinek átvizsgálása. Volt nekünk egy sokak által ismert, de mondhatjuk, hogy egyházilag csaknem kizárólag általunk birt gondnokunk Ujfalussy Miklós úr ő méltósága, kinek nevéhez nálunk igen sok jótétemény, buzgóság, áldozatkészség van a múltban fűzve, a ki azonban hajlott korára hivatkozva, a mult tavaszszal — bár ismételten osztatlan szavazattal meg volt gondnoknak választva, — lemondott hivataláról. Hasztalan volt minden kérés a lemondás visszavétele iránt s hogy mégis a nagyon régi, megszokott áldásos és szeretetteljes viszonyt az egyházmegye és lemondott gondnoka közt fenntartsuk, örökös tiszteletbeli egyházmegyei elnöknek közakarattal megválasztottuk. Majd elrendeltetvén a rendes gondnokválasztás, aggodalom, kétkedés fogott el mindnyájunkat, hogy ebben az anyagiakat imádó, haszonüzletet hajhászó, kevés egyházias buzgalmat tanúsító korszakban kit válaszszunk ? Nagy kérdés volt ez nálunk! s a mi ritkaság ily körülmények között 42 anyaegyház közül első szavazásra az általános többség Ujfalussy Sándor szatmármegyei alispán urat karolta fel s választotta meg egyházmegyei gondnoknak. Hivatalosan a választás eredménye jelen gyűlésen jelentetett be, de a gondnok tényleg csak jövő tavaszi egyházkerületi gyűlésen leendő felesketés után fog működhetni, nagy szerencse reánk nézve, hogy a lemondott gondnok készséggel viszi addig hivatalát, mert e nélkül bizony sok ügyünk hátramaradást, vagy épen veszteséget szenvedne. Hogy miért nem állithatja be maga alkotmányos és demokratikus alapon álló egyházmegyénk saját választott első tisztviselőjét, — nem tudjuk alapos okát ismerni, s az uj törvény erről nem is rendelkezik. — Hirből kedvezőleg ismertük a polgári megye első tisztviselőjét, egyházi téren tetteit nem is hallottuk, közöttünk nem lakik, s mégis hozzá fordult a többség bizalma, honnan volt ez ? A névben s a lemondott gondnokunkhoz legközelebb álló vérségi kötelékben, a mennyiben az újonnan választottnak nagybátyja — rejlett azon biztató remény, hogy méltó és tapasztalt jóakaratú mentor által vezetett, tanácsolt utód leend. Nagyon tudjuk, kit birtunk a lemondottban s szeretjük hinni, hogy a jövő igazolni fogja a bizalom mostani nyilvánulásának helyességét. Adja Isten! Azonban a választásnak sajátságos és egyházi téren még szokatlan következménye lett, a mennyiben két világi tanácsbiró — egyik veterán, másik novicius — azon egyik által a lemondásban nyiltan kifejezett, másiknál a sorok között olvasható indokból, hogy az egyházmegyének jelen választási eljárásán, mely szerint az egyházmegyén kivül lakó egyént választotta gondnokává — a világi tanácsbirói kar iránt való bizalmatlanság kifejezésének veszik. — Ám legyen hitök szerint, sajnáljuk lemondásukat, mert sok jót tehettek volna egyházmegyénkben, hanem ily indokolással kételyt támasztanak a szemlélőben az iránt, vajon igaz önzetlen s hiúság nélküli érzület és vallás, egyház iránti buzgóság vezette és vezeti-e elhatározásukat? Tehát a választások sora — a miből hittük, hogy már kibontakoztunk — folytatást nyert e lemondásokban. A világi aljegyzőre beadott szavazatok felbontatván, idősb Böszörményi Sándor pettyéni birtokos általános többséggel megválasztatott. Munkás, fedhetetlen életét s az egyház iránti érdeklődő buzgóságát eddigelé ugy ismerjük, hogy a megtisztelő bizalom nyilvánulása méltó egyén körül tömörült. A közalap kérdése egyházmegyénkben más vidékekhez viszonyítva nagyon kielégítő eredménynyel oldatott meg, a mennyiben minden lélek után 6 és 1

|í0 krajcár tétetett ajánlatba átlagos számítással — a mi, felgondolva azt, hogy egyházmegyénk mind népessége számára, mind anyagi helyzetét s életviszonyait tekintve, — különösen a mostani mostohának nevezhető körül-