Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-18 / 46. szám

csak tényleg ekklezsiában működő egyén választható püspökké. A jelenben nincs, miként azt a fenntiekben bőven kifejtém; a múltban pedig nem volt, a miként ezt a nagy nevű Budai Ézsaiás példája ecclatanter bizonyítja. Honnan van mégis az, hogy nemcsak laikusok, de sokan egyháziak is abban a tév-hitben élnek, hogy a református püspököknek tényleg ekklézsiás papnak kell lenni ? elmondom ennek is a történetét. A Thún-féle gyászos emlékű korszakból maradt ránk ez a balvélemény. A kibocsátott pátens, a hol a püspökökről rendelkezik, azt mondja: s

a püspöknek saját egyháza nem lehet; külön egyházat nem adminisztrálhat stb. F2z ellen akkor, mint érdekeinkket sértő intézkedés ellen egyházkerületeink egyetemesen remonstráltak azon egyházainkban divó elv alapján, hogy nálunk a református püspök »primus inter pares« tehát csak a többiekhez hasonló ecclézsiás pap lehet. Es ezen elvet nemcsak akkor a nyomás idején vallottuk s tettük magunkévá, de ma is valljuk s fenntartjűk azt egyházkerületünk leendő püspökével szemben, de távolról sem azon értelemben, hogy az már a választásnál is elengedhetlen kellék legyen. íme ezeket véltem jónak a hivatolt napilap téves állításaival szemben elmondani. Nem tudom, használtdin-e vele az ügynek,melynek érdekében gyakorlatlan tollamhoz nyulék : de azt tudom s jó lélekkel állithatom, hogy szándékom tiszta s ment minden személyi érdekektől. A nagyok s tudományban hatalmasok tiszte s kötelessége ugyan az eszmék tisztázása, a törvények magyarázása : de hát ha ezek hallgatnak, ismét csak ezt mondom Urunk szavaival, hogy — ezentúl is — a «kövek fognak kiáltani!« Egy érdekelt dunamell élei ref. lelkész. Gyász-istenitiszteletek Török Pál emlékére A dunamelléki ref. egyházkerület felejthetetlen, s nagy érdemeket szerzett főpásztora emlékezetére, egykori kerületében a helyettes superintendens, főt. Fördős Lajos intézkedése folytán gyász-istenitiszteletek tartattak f. hó ii-én. A magasztos ünnepély lefolyásáról, több helyről vettünk értesítést, melyeket az alábbiakban közzétenni, kegyeletes kötelességünknek ismerjük. * Nov. 11-én tartottuk mi Ságváron, felejthetlen érdemű főpásztorunk, néhai Török Pál úr gyászünnepélyét, requiemét, úgy a mint az e. ker. elnökség igen bölcsen és kegyeletesen elrendelte, az elhúnyt nagy ember érdemeinek méltatásával. Templomunkban a szószék, úrasztala, karzatok és székek gyászszal vonattak be: s midőn nehéz pipi tisztemet teljesítendő, beléptem a sz. házba, a lélek megdöbbent bennem s visszaéreztem még egyszer mindazt, a mit október io-én, azon a nagyon szomorú napon, a halottas teremmé átalakított gyűlésterem, s majd a gyásszal bevont pesti templom komor falai között oly sokan éreztünk. Ugyanazon éneket, azt a fajdalmasan nyögő, bús zsolozsmát, a 90-ik zsoltárt énekeltük mi is, melyet azon a napon a budapesti ifjúság oly meghatóan zengett el, s mely — tudomásom szerint — nagynevű püspökünknek legkedvencebb éneke vala. — S mikor aztán, Siralmak könyve V: 16 v. alapján erőtlen kezekkel, vazoltam híveim — ez egyszerű földművelő emberek — e'őtt, hogy kit vesztettünk s kit gyászolunk mi az elhunytban ; midőn rajzoltam lettekben gazdag életét s elévülhetlen érdemeit, mint egykori volt káplánja, némely általam ismert apróbb, de jellemző vonást is emiitvén fel róla; s midőn fetiintettem a roppant űrt, mely az ő kidőltével elénk tátong s melyre tekintve méltán sóhajthatunk fel a költővel: „ki lép ürült nyomodba?!" — úgy tetszett, mintha hallgatóim is velem együtt sóhajtottak, s azután velem együtt könyeztek volna. — Ne m halt még ki a mi népünkből a kegyelet nagyjai iránt! Méltó az ily egyszerű emberek könnyet is összeszedni s megbecsülni. Nagy kincs van abban!.. Ság var, 1883 nov. 13-án. Kálmán Gyula ref. lelkész. A gyász istenitisztelet boldog emlékezetű 'J örök Pál püspök emlékére a foktői ref. egyházban a hívek nagymérvű megilletődése és rendkívüli tömeges rés/, vétele mellett tartatott meg. Az egyház nagy fekete zászlója a toronyba ki volt tűzve, a templom belseje pedig, u. m. a kathedra, urasztala, papszék, orgona, minden széksor eleje fekete kelmével volt bevonva. A szertartást Feleki József lelkész a boldogultnak egykori káplánja végezte szokott ékesszólásával, alkalmi beszédet tartva Pál I Korinth 4. 1. 2 igék alapján. * Szegszardon nov. 11-én tartotta meg a reformált egyház, volt superintendense, Török Pálért a gyasz-istenitiszteletet. Pár nappal előbb már tompa harangzugas a toronyról lélóggó nagy fekete lobogó hirdette a rem mindennapi gyászt és előkészületet. Vasárnap délelőtt 10 órakor vette kezdetét a gyászszertartás, a mindenféle vallasuakkal zsúfolásig megtelt templomban, hol Borzsák Endre ref. lelkész megható gyászbeszédben méltányolta az elhunyt főpásztor érdemeit. Növelte a gyászpompát az egész templom feketével behúzása, a szegszárdi dalárda éneke és a különféle hivatalok testületileg való megjelenése. Jelenvoltak: az alispán, törvényszéki elnök, árvaszéki elnök, kir. ügyész, közjegyző stb. számtalan ügyvéd, orvos, mérnök és nagy diszes közönség. -x-Az újpesti egyszerű, de csinos ref. templomban vasárnap délelőtt megható gyászistenitiszteletet tartottak Török Pál püspökért. A templom eleje, a székek eleje, a szószék, az ur asztala és körülte a padok feketével voltak bevonva s jóval az isteni tisztelet megkezdése előtt a templom egészen megtelt résztvevő közönséggel A zsoltár eléneklése után Mády Lajos lelkész a meghatottságtól rezgő hangon mondta el a halotti imát. Azután j 1 átgondolt és átérzett beszédben felsorolta az elhunyt főpapnak, a budapesti egyház, a superintt ndentia s végre a nevelés ügyei körül kifejtett érdemeit, kiemelve, hogy mig százezreket teremtett az elősorolt nemes célokra, addig ő maga szegény s egyszerű maradt. Nem tolakodott előre soha, de mint főpap fönségesen megallta helyét mindig. Magasztalta benne a nagyszellerrű, becsületes, jellemes embert, a szükséget szenvedők pártfogóját s gyámolitóját, ki soha senkit, a ki hozzá folyamodott, vigasz és segély nélkül nem bocsátott el magától. Aztán elmondá, hogyan gyámolította tettel és szóval az Újpesten keletkező helvét hitvallású parányi egyházat, amikor a földesúr nem akart helyet ajándékozni a ref. templom számára, hogyan eszközölt segélyt és olcsó kölcsönt az egyházkerülettől, gyűjtés által az egész országtól, sőt magától a királytól is. Végül örökre bucsut vett az eltávozottól. A jelenlevők odaadó figyelemmel hallgatták végig a szép beszédet.