Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-11 / 45. szám

ban 3 magyar theol. tanul. A Lutherünnepélyeken te­vékeny részt veszek, s azokról b, lapját tudósitani fogom tán már a jövő hét végével. — Az eislebeni Luther­ünnepélyre is felmegyek. Halle, nov 3-án, Szlávik Mátyás. * Gyászhirek. A késmárki ág. hitv. evang. kerü­leti lyceum tanári kara szomorodott szívvel jelenti tele. Stenczel Hugó urnák a nevezett lyceum érdemdús fel­ügyelőjének, egykori igazgatójának és tanárának élte 76-ik évében, f. hó 6-án rövid betegség után történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hiilt tetemei f. hó 9-én d. u. fognak az ev. egyház szertartásai szerintaz örök nyugalom helyére kikísértetni, Áldva legyen emlékezete! — Marleó János rozsnyói bőrgyáros, a felsőmagyarországi ipar- és kereskedelemnek egyik ki­váló tényezője, számos polgári tisztség viselője, f. hó 2-án, hosszú, kinos szenvedés után szívbajban, élete 72 ik évében elhunyt. A boldogult egyházi téren is bokros érdemeket szerzett. Az 1850-es évek elején a rozsnyói ev. főgymnázium, 1861-ben a gömöri esperes­ség, 1870-ben a tiszai ev. egyházkerület valasztotta pénztárnokává. Már maga a tény, hogy mind szélesebb körben óhajtják vala igénybe venni hasznos munkássá­gát : világosan tanúsítja, hogy a benne helyezett bizal­mat nagyban kiérdemelte, s hogy 30 évig díjtalanul bár, de a legnagyobb hűséggel s odaadással szolgálta egyházunkat. — Ozv. Batlcay Mihályné született Mor­vay Rozália, ref. lelkész özvegye, Losoncon 70 éves ko­rában meghalt. — Szép Gábor nyug. pápai ref. főisko­lai tanárt és családját nagy csapás érte. Okt. 31-én hozta meg a táviró a gyászhírt, hogy az ősz atyának egyet­len fia, a család reménye, büszkesége, Szép Miklós kir. aliigyész Szabadkán, szélhűdés következtében elhunyt 35 éves korában. Szép Miklós mint kiváló képzettségű jo­gász, mind hivatalos körébefri, mind az irodalom terén (ő volt a Borsszem-Jíjnkó kjjj ínő humorú »Hombár fiská­lisa4 ) szép elismerést VÍVMM, s már-már közel állt ah­hoz, hogy hivatalos előrefizetés utján élvezhesse is a megérdemelt elismerés gyümölcsét; de a sors könyvében máskép volt megirva, és a naponként várt örömhír he­lyett lesújtó gyászt hozott a villanyos szikra a vigasz­talhatatlan családnak. A szabadkai kir. törvényszék, ügyészség és járásbíróság tagjai külön gyászjelentést ad­tak ki kartársuk s barátjuk elhunytáról. Temetésén Tö­rök ref. lelkész mondott beszédet. — Az alsózempléni ref. egyházmegyének egyik legrégebben munkálkodó lel­késze Lábas Menyhért szentesi lelkész okt. 26-án hosszú gyengélkedés után 61 éves korában jobblétre szenderült. A megboldogult a megtestesült becsület, a lelkes köte­lességérzet, az igazi barátság mintaképe volt. Az em­berekben bizó jó szive hozott utolsó napjaira pár sötétlő felhőt. A közel s távolból összegyűlt minden rangú és felekezetű tisztelőinek őszinte igaz részvéte vegyült a 33 évig híven gondozott egyház tagjainak fájdalmába, ama gyászkoporsó felett, melynél Körösi György nagygé­resi, Kolozsvári István tolcsvai lelkészek és Csontos Gá­bor rozvágyi segédlelkész tolmácsolták a vagyontalanul maradott özvegy és 9 árva, továbbá az egész egyház­megyei papság és számos jó barátok veszteségét és a sűrűn omlott könyekben feltörő bánatát, Legyen könnyű a föld, s örökké kegyeletes az emlékezet a sokképpen megpróbált ember és lelkipásztor sírja felett! — o. — NECROLOG Egy munkás, fáradhatatlanságig tevékeny élet­lángja aludt ki f. hó 21-ikének esteli óráin pető-szinyei lelkész T. Budaházy Sámuel úrban. Életkora 44, hiva­taloskodása csak 16 évre terjedett. Rövid élet, kevés idő a hivatal terén, mégis elég arra, hogy elhunytát veszteségnek tartsuk ; veszteségnek az egyházra, s pótol­hatatlan veszteségnek hátrahagyott családjára. Iskolai pályáját a s.-pataki főiskolában futotta meg kitűnő sikerrel, s magával hozva a tudományok iránti szeretetet, szabad óráit legörömestebb szentelte olvasás­nak ; tanult, hogy taníthasson. »Szabad órákról« szóltam. Igen, mert első papi állomásán a csángi egyházban az iskolás gyermekeket is köteles lévén tanítani, azok között a legszorgalmasab­ban fáradozott, annyira, hogy a kettős hivatal pontos teljesítése torok-bajt idézett nála elő, és hogy akkor élet­ben máradt, a pesti tudományos orvosi karnak köszönhető. Hogy ezen torokbaj ne ismétlődjék, elfogadta a szinnyei egyház általi meghívást, a hol rendes tanítói állomás van. Ámde itt meg a távollevő föld, — mely a lelkészi javadalom csaknem egyedüli alapja — vette igénybe erejét, s e miatt tavasztól őszig kevés „szabad órái4 valának. És a gazdálkodás nehéz munkája vég­zetessé lett a tevékeny életre. Többször áthült, beteg lett, de felüdült, mig az utolsó áthülés meghozta a tüdő­gyulladással a tiphuszt — s menthetetlen lett. Hogy valaki el ne Ítélje őt, miszerint talán a telhetetlen kincs­szomj sarkalta őt túlfeszített munkásságra, jeleznem kell, miszerint ő benne ilyesmi vágy nem volt; de ott volt előtte hat apró gyermeke, kiket hogy neveltethessen, s életcéljukra segélhessen, ezt csak megfeszített törekvés által hitte elérhetni. Hogy mennyire érdeklődött az egyházi közügyek iránt s mennyire akart a korral haladni, mutatja az, hogy midőn szerény anyagi körülményei miatt a „Prot. Egyh. és Isk. Lap«-ra elő nem fizethetett, kérelemmel járult a lap nt. kiadótulajdonosához, hogy küldje meg részére a lapot hitelbe, mit megnyervén, a lap árát aztán becsületesen megfizette. Egyházának ügyét mennyire szivén viselte, meg­tetszik abból, hogy midőn a nagyon régi s terjedelmes templomot a csekély számú hívek nem voltak képesek megóvni az enyészettől : ő folyamodott Szász Károly úrhoz, s oly meleg szavakkal adta elő kérelmét, hogy a derék férfiú nem késett segélyt eszközölni, a miből aztán az egész templomtető besindeleztetett, belől a templom egy nagy része deszkakkal elrekesztetett, a romladozó falak kijavíttattak. Híveinek lelkigondozása s a gyermekek iskolázta­tása körül lankadást nem ismert, sőt áldozni is képes volt pl. egy mezei kártételből befolyt becs árát odaado­mányozta a nedves iskola kideszkázására. A gyümölcsfák nemesítése élvezete volt, s egy nagy pusztakertet sajátkezűleg oltott fákkal beültetvén, már jelenben is szépen termő, jövőben pedig szép jö­vedelmet hozó paradicsom kertje lesz az utódnak. A baráti körök, derült, nyájas, jókedvű viseleteért melegen szerették, az egyház tagjai pedig mint valódi lelki atyát siratják. A gyászszertartást végezték: a koporsó felett imát mondott t. Péderi Ferenc szkárosi leikész úr s az el­hunytnak kebelbeli barátja, a templomban t. Iván János györkei lelkész ur az elhunytat igaz mivoltában feltün­tetve, a gyülekezetet könnyekre fakasztva; a sír felett t. Olah Péter g.-bogdányi fiatal lelkész úr érzékeny bú­csúbeszédben mondott Isten hozzádot az elhunytnak. A szegény özvegy s hat árva pedig hajléktalan, birtok nélkül néz a kinos jövő elé 1 . . kimondaná meg hová s merre fogja őket szétszórni a végzet forgó szele ? Egy résztvevő barátja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom