Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-11 / 45. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-cs KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em, El őfizetési díj : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kiilön 30 kr. HTTeljes szám-a péld-áa^^oUsfea,! ITELÍ-JCLŐLÍ^ szolg-áJlia/t^i^k:-"^® (Dr. Kiss Áron barátomnak.) „Elesett, elesett! fejünk koronája ! A szent liit oszlopa, Sión büszkesége; A jelen megérté, a jövő csodálja, A miért ő oly hős nemes vágygyal ége; Egyházat, iskolát erőben nevelni, Az alacsony sorsból, magasra emelni; Betölteni fénynyel, jó hírrel és névvel, S a mi nemes, dicső, munkálni azt hévvel; Ez volt az Ő tiszte s híven is betölté, Se hire, se neve, nem lehet a földé; Nem egyszerű munkás, de alkotó vala, „Érdem" ez oszlopra, „tettel" véste nevét; Pesti díszes egyház s a fényes iskola Hirdeti míg fennáll, Török Pál érdemét; Hirdeti mint madár, a tavasz érkeztét, A regenerátor maradandó tettét; Az ifiak szíve s szellemi munkája, Hogy éljen örökké, szívesen munkálja; Ki palotát épit, bujdosó múzsának, Ha dal ered róla, rója fel magának. Két szót nem ismert csak: pihenni, meg félni; Azért koronázta siker meg győzelem ; Tudott néhány évvel századokat élni, — Erdemeihez a szót, bizony alig lelem: Nagyokközt is nagy volt, kicsik közt se törpe; Se harc, se küzdelem, soha meg nem törte; Villám ha cikázott, bátor vala menni, Hol más lehanyatlott, erős vala tenni; Nem volt olyan sötét, a mikor nem látott, Sem oly erős csomó, mit ketté nem vágott. Tudomány, bölcsesség, erő meg akarat, Vitatta mindenik, hogy ő neki szolgál; Emelte mindenik, mint szárny a madarat, „Azokon csak járt, kelt" szelleme igy dorgál: Az Úr szolgája volt, ige hirdetője, Kezében nem tört el igazság vesszője; Mikor kezét veté az eke szarvára, Csak előre nézett, de sohasem hátra; Kikelt, a mit vetett, gyümölcsöt is hozott, Ej s nap azért küzdött, s azért imádkozott. Ti pedig barátom, — gyermekid s a jó 110, Kik szíve melegén pihenve nőttetek, Kik nemcsak tudjátok, érzitek mi volt ő, A hit s vigasz erős karjába dőljetek; Ki bút küldött rátok, vigaszt is tud adni; — A nagyokat áldás, szeretni, siratni . . . A por ment föld alá, az érdem fent maradt, Ki hit s eszmének vet, az halva is arat; A hála s dicsőség, sírja felett jár s kél, Sem idő nem bántja, sem pedig a nyár s tél. Munkában a siker, a harcban győzelem, Szeretetben hűség, a tettben igazság, Nevedhez volt nőve, Te ragyogó szellem; — Oh, hogy összeomlik, ily emberi nagyság ! Tudomány, iskola s anyaszentegyházért Tenni sose szűnt meg a haza javáért; Gerlice volt szíve, de sas volt a lelke, Magát alázta meg, az Ur felemelte . . . Ez a pap imája, ez a költő dala: A mi főpásztorunk, hű és igaz vala. Berki Jéxsef. 89 Cöpoli Pál i halálára.