Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-04 / 5. szám

TARCA. A reverenda búcsúztatója. Motto : »Multa ille bonis flebilis occidit. Tiszteletre méltó gyászos gyülekezet, Mely a zsinat által megmezetlenedett ! Hallgasd türelemmel, mig elhunyt kedvesünk Szomorú végdalát elkesergi nekünk . . . De mivel mostanság oly döcögős az út: Nézd el, hogy ha olykor botlik a Pegazus ! Könnyebb volna, igaz. csak ugy gyalogosan A próza ösvényén ballagni biztosan ; De e gyászos théma, a szomorú eset A lantpöngetésig facsarja szívemet . . . Nem ugy haltál te meg, mint más fajta ruha : Százgallérú köpeny, krispin, avagy buda ; Oh kegyetlen végzés, 128 szakasz, E volt a megölőd, a hóhérod is az ! Az »istenostora,« kegyetlen atilla Döfte át szivedet, mint hegyes vasvilla . . . Multa ille bonis flebilis occidit, Legtöbbet én veszték, majd elmondom, hogy mit ? Nem szült, soha sem szült semmi jót a zsinat ; Tudtam én előre, hogy sirunk e miatt ; Minden rossztól féltem ; de azt nem hittem ám, Hogy megfőszszon tőled, szegény reverendám! Pedig mily nehezen tettem szert reája, Ennek is oly gyászos a históriája. Anno ezernyolcszáz és hatvanháromban Csináltattam vala ezt Réff-Ivomáromban Persze csak kontóra, mint süldő vincellér Az Ur szőlőjében ötven sájn volt a bér. A reverenda is ötven volt, de hrénus. »Majd ha fárát kapok!« e volt a terminus. Ne félj, tisztelt szabó, várnod soká nem kell : Kifizeti ezt Kocs vagy Szőny könnyű szerrel! — Azonban Öcs, Tihany szakasztott testvére Lett az osztályrészem — s a zsinat itt ére . Lassan törleszthetém azt a régi számlát: Csak tavai adtam meg az utósó rátát. — Most hát enyim volna igazán, egészen ! Mit ér, ha a zsinat kasszálta végképen Mit csináljak veled, szegény uniformis • Odonsággá lettél mint az unicornis. Ha a zsinat nem jő : holtomig szolgálnál S oda lent, a sírban velem porladoznál ; Takargatnád szépen tiz-tizenöt évig Azt a fakó, foltos inexpressibilit.— Most már vége, vége ! Rendelj egy uj öltönyt ' De kontóra nem kapsz, tehát végy fel kölcsönt . . Ott a zsinatszülte roppant domestika, Százezret adott rá csak egy maga Tisza! Dicső nagy uraink mind mentek utánna. Szegény ekklézsiát mindegyik megszánta, S dobálták egymásra a nagy ezreseket, Tóth Samu nem győzte írni a neveket : Átadta a pennát Baksay öcsémnek, Azóta bénult meg karja e szegénynek. Ehhez járul az a töméntelen sok kincs, Mihez pápistáknak egy csipet joguk sincs ; Sárkányok őrizték, — kikaparta Orbán, Huh ! néznek is érte rettentő mogorván ! Denique roppant kincs van domestikánkban, Ne 'búsulj, szegény pap, járhatsz atillában, Adnak kamat nélkül, igy beszéli egy hang — Ne aggódj, majd visszafizeti a harang ! . . No hát jól van, irok tüstént instánciát, S mellékelem mindjárt a quietánciát Száz osztrák forintról, melyet kölcsön adnak, Zsinati öltönyre — samarjai papnak. Nesze harangozó, szaladj a postára, Te meg, én kedvesem, remek varró Sára ! Hozd bé nagy ollódat s hogy ne legyeu csorba: Mind a hat gyermeket állitsd ide sorba ; Fundáld ki okosan, hogy mindegyik kapjon E szent örökségbiil, mit rájok hagy apjok ; Reverendámon van 14 rőf kelme, Mi jut ebből halnak? — tudja asszonyelme; A nagyobbnak kabát, a másiknak mellény, Egy hátulgombolót kap a kisebb, szegény ; Egy sipkát varj annak, kinek nem jutott más . . . Lásd, mily sok jót hozott az a — zsinatolás ! Es kiterítettük kihúzó asztalra ! Kegyetlen ollóval Sárám fölvagdalta ! Elfogódott szívem, a mikor ezt láttam, »IIát ez-e a sorsod, régi jó hű társam? ! Kiszolgáltál te két kapitulációt Sokat biztattalak, hogy kapsz jó pensiót ; De lásd, engemet is biztatott a remény, Két korszakot láttam én Samarja egén. Első: »gradualis promoció-kora,« Várnom kellett, mig rám jön az érdem sora ; S vártam mint a zsidók . . . hej sokáig vártam ! Mint Jákób Rákhelért kétszer is szolgáltam. Már épen én reám került volna a sor ; De ime beütött az a második kor: A »szabadválasztás« rettenetes kora ; Barna göndör fürtöm deres lett akkorra. Épen mint a tied ; deres lett, fakó lett. S ez a fakó ruhás, deres pap nem kellett. Es jött — váljon mi nem jön még, o tempóra ? 1 Jött egy harmadik kor: a zsinatok kora. A mit sohsem hittem s nem is hiszem most még: Samaria fölött derülni kezd az ég. — De hát hallottam én egy proverbiumrul : »Mire a fű megnő, a szegény ló elhull;« — Lehet, hogy igy járok, a fátum kegyetlen ! Jobb lett volna együtt szenvednünk csendesen, Mert ha nem kapok pénzt a domestikából, Hogy teremtlek újra téged a — sipkából ? — Kesergő Jeremiás Írásából lemásolván, közli Komjáti Gedeon. KÖNYV1SMERTETES. IAtavgiku vagyis az istenitisztelet elmélete. (Egyházi szertartástan.) Kézikönyvül a prot. hittanhallgatók számára. A nt. prot. lelkész urak szives figyelmébe ajánlva. Irta Hörk József eperjesi ev. theol. r. tanár. Szerző sajátja. Eperjes. Nyomatott az eperjesi bankegylet könyvnyomdájában. 1882. Nagy 8-ad rét, 313 lap, előszóval, azon művek sorozatával, melyekre hivatkozás történik, mellékletül hangjegyek 32 lapon. Ara 2 frt 50 kr. Magyar nyelven irott evang. Uturgika valóban fehér holló, s már csak ezen okból is örömmel üdvözöljük e művet, de még inkább jeles és dús tartalma miatt,