Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-21 / 42. szám

aztán nagyszámú közönség jelenlétében a templomi iste­nitisztelet végeztével, könnyekre indító ünnepélyességek­kel megkereszteltetett. A nagyszámú érdeklődők között voltak lelkészek, tanárok, és több notabilitások is. Meg­ható volt a 31 éves keresztelkedő nő közeledése a sz. asztalhoz, a lelkésznő, mint keresztanya oldalán, kisérve a bába által, s még meghatóbb azon jelenet, midőn a nő a hitvallást erőteljes hangon letéve, s a fejéről levett leendőjét a szt. asztalon elhelyezve, lehajtotta fejét a sz. keresztség elfogadására • meglátszott, minden szemben, és a reszkető hangok is hirdették, hogy a keresztség nem lé­lek és életnélküli formalitás. A keresztelés anyakönyvezése után következik az eljegyzés majd ennek alapján a már mind két helvéthitvalló jegyes részére a hirdetés alóli felmentvény kieszközlése, s végül a harmadszori hirdetés napján d. u. az esketés, és azután a kis Mariska keresz­telése, ugyancsak az anya keresztanyának karjain. Mind ezek megtörténte után, az atya mint törvényes férj, az anya mint törvényes feleség, és a kis Mariska, mint tör­vényes gyermek, kisérve a kétszeresen-keresztanya által uradalmi fényes fogatokon robogtak haza a lakodalom és keresztelő vidám megünneplésére, és tartatott is olyan lakoma, a mely öröménél és magyarosságánal fogva a palotákban is ritkítja párját; természetesen felköszönté­sekben sem volt Irány, melyek közül egyikben azon óhaj lett kifejezve, hogy az ünnepély első fele sohase ismétlőd­jék azon házban, mig annak másik felén, hosszú időn keresztül, évenkint kiván megjelenni a jót kívánó. Ugy halljuk, hogy a kis család igen boldog. * Gyászhirek. Pálmay (előbb Pfeiffer) Lajos a bő­nyi ev. egyház buzgó lelkésze, 50 éves korában a jobb­létre szenderült. —- Tusjálc György tótkomlósi ev. tanitó 33 éves korában elhunyt. — Kókai Lajos budapesti prot. könyvkereskedőt súlyos csapás érte. Legidősb fia, az ev. főgymn, IV. osztályának kitűnő tanulója, Kókai L.ajos. nagy szenvedés után f. hó 12-én élete 13-ilc évében el­hunyt. — Haan Albert, békéscsabai városi tisztviselő, Haan Lajos csabai ev. lelkész testvére, f. hó 10-én 61 éves koraban meghalt. — Tiszay Dániel bihar-tordai ref. lelkész hosszas szenvedés után, f. hó 14-én, életének 63-ik, boldog házasságának 3 3-ik évében, tiidőszélhűdésben elhunyt. — Dr. Dósa Miklós, a marosvásárhelyi királyi tábla rendes bírája, a királyhágóntúli részeknek az igaz­ságszolgáltatás és közélet terén egyik kiválóbb alakja, a marosvásárhelyi ev. ref. főtanoda buzgó gondnoka, a vásárhelyi ref. egyház kebli tanácsosa, f. hó 17 én dél­ben M.-Vásárhelytt 42 éves korában elhunyt. Temetése 19-én d. u. díszes halotti pompával ment végbe. A ház­nál Vass Tamás lelkész mondott emelkedett szellemű imát. A sirnál ifj. Bedőházy János tanár, a kollégiumi elöljáró­ság nevében, megható szavakkal vett végbucsut a bol­dogulttól. — Dunapatajon nagy részvét közt temették el f. hó 16-án Orosz Lajos ref. rektor egyetlen kedves leánykáját Ilonkát. * Szerkesztői mondanivalók. Sárospatak. Miután Szinyei Gerzson úr a dr. Ballagi Géza úrra vonatkozó gyanúsítását a Sárospataki Lapok legutóbbi számában kiadott „helyreigazításában4 visszavonta : ez ügyben min­den további nyilatkozat feleslegessé vált. NECROLOG Fekete Károly ónodi ref. lelkész, a borsodi ref. egyházmegye tanácsbirája, a papi szelídség, ártatlan vidám kedély, nyájas barátság, hivatali pontosság kitiinő pél­dánya, gyönyörű kézíró, ügyes festő, ének és zongorá­ban ritka jártassággal bíró, minden rendűek által kedvelt ember, elhunyt október hó 12-én kétheti szenvedés után életének 71 -ik évében. Alolirottra földig nyomó bánatot hozott a buda­pesti ref. gymnáziumban tanuló unokámtól vett szomorú tudósítás, Török Pál haláláról; nem magamért, ki a bol­dogultnak önzetlen barátságát bírni szerencsés valék; mert hiszen ezt, egy 79 éves ember ugy sem soká birhatá vala, ha az ég a dicsőült közhasznú nagy férfiú életét, még meszsze távolba nyúló idővel megajándékozta volna is prot. egyházunk közjavára; hanem levert a bánat a bu­dapesti ref. iskoláért, melynek Török Pál volt egyik fő­alapitója, gondviselője a legkisebb részletekig, oly mun­kássággal, mit igen is ismertem; de leírni képes nem vagyok. S íme! agg pilláimon föl sem száradnak könyüim, midőn jő a másik sújtó hír, az ónodi egyházból. Fekete Károly 1829—30-ban, mint logikus, tanít­ványom, kitűnő szorgalmú tanuló volt a miskolci lyceum­ban. Ez időtől kezdve, haláláig barátom, mint egy örök­séget tekintvén ő is én is, azt a nemét a tiszta barati érzelemnek, mely az ő atyját Fekete Istvánt, az én atyám­mal Edes Gergelylyel a gyermeki koron kezdődve, késő vénségig, mind kettőnek haláláig, egy sziv s lélekké fo­rasztotta. Fekete Károly, akár külsejét akár kivált benső tulajdonait tekintve, megérdemelte, hogy a tisza-tarján­ban tartott e.-megyei gyűlés közebédjénél mondott pohár köszöntőmben rá alkalmazzam a Jel. könyve I. r. 5 ver­séből ama szavakat : Fekete vayyok, de szép vagyok. A ki őt ismerte, megmondhatja, mennyire igazam van, midőn róla irom, hogy ő valóban szép lelkű ember volt. Született Kis-Győrben Borsod m., hol atyja iskola­tanító volt, még pedig oly szorgalmú, hogy 140 tanítványai közt töltötte életének csaknem minden óráját, 80-ik évéig. Karoly fiát és maga vezette be a tudományos ismeret kezdő csarnokába. Folytatta aztán Károlyunk Miskolcon, bevégezte, mint mindig kitűnő S.-Patakon. Nevelő volt Fáy Ferenc házánál, köztanitó és orgonász Sátoralja Uj­helyben, majd előléptetési egyházban Átányon; segéd­lelkész Miskolcon, rendes lelkészül hivatott, a történelmi­leg hires Ónodba. Itt zárta be munkás élete után az ajtót a kérlelhetlen halál. Edes Albert. Az ur szőlőjének munkásai közül egy buzgó lel­kész ismét kiszólitatott 1 Nem adott az ur változhatatlan erősséget még az ő választottjainak sem 1 E buzgó, sze­retetre méltó lelkész Töviskes István ez idő szerinti szováthi reform, segéd-lelkész volt. Született Hajdu-Bö-5zörményben (1843) középsorsu becsületes vallásos szü­léktől. Szülőföldjéről — az elemi iskolák s néhány gym­náziumi osztályok bevégzése után — Debrecenbe ment be felsőbb tudományok hallgatására. A hittanszaki pályát e főiskolában bevégezvén, Püspök-Ladányba ment ki rek­tóriára, mely hivatalt lelkiismeretes buzgósággal 3 évig viselte a szülék megelégedésére, szeretetére. E rektória bevégzésével az 1873-ik év sept. havában az első lelkész­képességi vizsga letéte után segéd-lelkészi hivatalt nyert szülőföldjén nagyt. Bakócy János ur mellett; honnan né­hány év múlva Tisza-Eszlárra rendeltetett helyettes lel­késznek, de itt csak pár hétig volt, miután elsőbbséget adott szerénységénél fogva már családdal bíró tiszttár­sának Boros Sándor ez időszerinti h.-böszörményi segéd­lelkésznek ; s igy történt hogy ő ismét vissza tért szülő­földjére boldog emlékű nt. Pápay Imre ur mellé, kinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom