Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-21 / 42. szám

aztán nagyszámú közönség jelenlétében a templomi istenitisztelet végeztével, könnyekre indító ünnepélyességekkel megkereszteltetett. A nagyszámú érdeklődők között voltak lelkészek, tanárok, és több notabilitások is. Megható volt a 31 éves keresztelkedő nő közeledése a sz. asztalhoz, a lelkésznő, mint keresztanya oldalán, kisérve a bába által, s még meghatóbb azon jelenet, midőn a nő a hitvallást erőteljes hangon letéve, s a fejéről levett leendőjét a szt. asztalon elhelyezve, lehajtotta fejét a sz. keresztség elfogadására • meglátszott, minden szemben, és a reszkető hangok is hirdették, hogy a keresztség nem lélek és életnélküli formalitás. A keresztelés anyakönyvezése után következik az eljegyzés majd ennek alapján a már mind két helvéthitvalló jegyes részére a hirdetés alóli felmentvény kieszközlése, s végül a harmadszori hirdetés napján d. u. az esketés, és azután a kis Mariska keresztelése, ugyancsak az anya keresztanyának karjain. Mind ezek megtörténte után, az atya mint törvényes férj, az anya mint törvényes feleség, és a kis Mariska, mint törvényes gyermek, kisérve a kétszeresen-keresztanya által uradalmi fényes fogatokon robogtak haza a lakodalom és keresztelő vidám megünneplésére, és tartatott is olyan lakoma, a mely öröménél és magyarosságánal fogva a palotákban is ritkítja párját; természetesen felköszöntésekben sem volt Irány, melyek közül egyikben azon óhaj lett kifejezve, hogy az ünnepély első fele sohase ismétlődjék azon házban, mig annak másik felén, hosszú időn keresztül, évenkint kiván megjelenni a jót kívánó. Ugy halljuk, hogy a kis család igen boldog. * Gyászhirek. Pálmay (előbb Pfeiffer) Lajos a bőnyi ev. egyház buzgó lelkésze, 50 éves korában a jobblétre szenderült. —- Tusjálc György tótkomlósi ev. tanitó 33 éves korában elhunyt. — Kókai Lajos budapesti prot. könyvkereskedőt súlyos csapás érte. Legidősb fia, az ev. főgymn, IV. osztályának kitűnő tanulója, Kókai L.ajos. nagy szenvedés után f. hó 12-én élete 13-ilc évében elhunyt. — Haan Albert, békéscsabai városi tisztviselő, Haan Lajos csabai ev. lelkész testvére, f. hó 10-én 61 éves koraban meghalt. — Tiszay Dániel bihar-tordai ref. lelkész hosszas szenvedés után, f. hó 14-én, életének 63-ik, boldog házasságának 3 3-ik évében, tiidőszélhűdésben elhunyt. — Dr. Dósa Miklós, a marosvásárhelyi királyi tábla rendes bírája, a királyhágóntúli részeknek az igazságszolgáltatás és közélet terén egyik kiválóbb alakja, a marosvásárhelyi ev. ref. főtanoda buzgó gondnoka, a vásárhelyi ref. egyház kebli tanácsosa, f. hó 17 én délben M.-Vásárhelytt 42 éves korában elhunyt. Temetése 19-én d. u. díszes halotti pompával ment végbe. A háznál Vass Tamás lelkész mondott emelkedett szellemű imát. A sirnál ifj. Bedőházy János tanár, a kollégiumi elöljáróság nevében, megható szavakkal vett végbucsut a boldogulttól. — Dunapatajon nagy részvét közt temették el f. hó 16-án Orosz Lajos ref. rektor egyetlen kedves leánykáját Ilonkát. * Szerkesztői mondanivalók. Sárospatak. Miután Szinyei Gerzson úr a dr. Ballagi Géza úrra vonatkozó gyanúsítását a Sárospataki Lapok legutóbbi számában kiadott „helyreigazításában4

visszavonta : ez ügyben minden további nyilatkozat feleslegessé vált. NECROLOG Fekete Károly ónodi ref. lelkész, a borsodi ref. egyházmegye tanácsbirája, a papi szelídség, ártatlan vidám kedély, nyájas barátság, hivatali pontosság kitiinő példánya, gyönyörű kézíró, ügyes festő, ének és zongorában ritka jártassággal bíró, minden rendűek által kedvelt ember, elhunyt október hó 12-én kétheti szenvedés után életének 71 -ik évében. Alolirottra földig nyomó bánatot hozott a budapesti ref. gymnáziumban tanuló unokámtól vett szomorú tudósítás, Török Pál haláláról; nem magamért, ki a boldogultnak önzetlen barátságát bírni szerencsés valék; mert hiszen ezt, egy 79 éves ember ugy sem soká birhatá vala, ha az ég a dicsőült közhasznú nagy férfiú életét, még meszsze távolba nyúló idővel megajándékozta volna is prot. egyházunk közjavára; hanem levert a bánat a budapesti ref. iskoláért, melynek Török Pál volt egyik főalapitója, gondviselője a legkisebb részletekig, oly munkássággal, mit igen is ismertem; de leírni képes nem vagyok. S íme! agg pilláimon föl sem száradnak könyüim, midőn jő a másik sújtó hír, az ónodi egyházból. Fekete Károly 1829—30-ban, mint logikus, tanítványom, kitűnő szorgalmú tanuló volt a miskolci lyceumban. Ez időtől kezdve, haláláig barátom, mint egy örökséget tekintvén ő is én is, azt a nemét a tiszta barati érzelemnek, mely az ő atyját Fekete Istvánt, az én atyámmal Edes Gergelylyel a gyermeki koron kezdődve, késő vénségig, mind kettőnek haláláig, egy sziv s lélekké forasztotta. Fekete Károly, akár külsejét akár kivált benső tulajdonait tekintve, megérdemelte, hogy a tisza-tarjánban tartott e.-megyei gyűlés közebédjénél mondott pohár köszöntőmben rá alkalmazzam a Jel. könyve I. r. 5 verséből ama szavakat : Fekete vayyok, de szép vagyok. A ki őt ismerte, megmondhatja, mennyire igazam van, midőn róla irom, hogy ő valóban szép lelkű ember volt. Született Kis-Győrben Borsod m., hol atyja iskolatanító volt, még pedig oly szorgalmú, hogy 140 tanítványai közt töltötte életének csaknem minden óráját, 80-ik évéig. Karoly fiát és maga vezette be a tudományos ismeret kezdő csarnokába. Folytatta aztán Károlyunk Miskolcon, bevégezte, mint mindig kitűnő S.-Patakon. Nevelő volt Fáy Ferenc házánál, köztanitó és orgonász Sátoralja Ujhelyben, majd előléptetési egyházban Átányon; segédlelkész Miskolcon, rendes lelkészül hivatott, a történelmileg hires Ónodba. Itt zárta be munkás élete után az ajtót a kérlelhetlen halál. Edes Albert. Az ur szőlőjének munkásai közül egy buzgó lelkész ismét kiszólitatott 1 Nem adott az ur változhatatlan erősséget még az ő választottjainak sem 1 E buzgó, szeretetre méltó lelkész Töviskes István ez idő szerinti szováthi reform, segéd-lelkész volt. Született Hajdu-Bö-5zörményben (1843) középsorsu becsületes vallásos szüléktől. Szülőföldjéről — az elemi iskolák s néhány gymnáziumi osztályok bevégzése után — Debrecenbe ment be felsőbb tudományok hallgatására. A hittanszaki pályát e főiskolában bevégezvén, Püspök-Ladányba ment ki rektóriára, mely hivatalt lelkiismeretes buzgósággal 3 évig viselte a szülék megelégedésére, szeretetére. E rektória bevégzésével az 1873-ik év sept. havában az első lelkészképességi vizsga letéte után segéd-lelkészi hivatalt nyert szülőföldjén nagyt. Bakócy János ur mellett; honnan néhány év múlva Tisza-Eszlárra rendeltetett helyettes lelkésznek, de itt csak pár hétig volt, miután elsőbbséget adott szerénységénél fogva már családdal bíró tiszttársának Boros Sándor ez időszerinti h.-böszörményi segédlelkésznek ; s igy történt hogy ő ismét vissza tért szülőföldjére boldog emlékű nt. Pápay Imre ur mellé, kinek