Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-10-14 / 41. szám
s e felírással : „Szeretett bátyánknak — Török János és Árpád.* 3. Pálmaág stb. koszorút küldött fehér szalaggal „Elfelejthetetlen drága barátjának Giczey Samu és családja.® 4. Örökzöld koszorút fehér szalaggal. „Felejthetetlen püspökének s jó barátjának Szilágyi Sándor/ 5. Babér levelekből készült koszoiút fekete szalaggal. „Im dankbarer Erinnerung ihrem Superintendenten clie deutsche reformirte Gemeinde Budapest.® 6. Babérkoszorút feh. szalaggal „Szeretett főpásztórának a budapesti ref. theol. ifjúság.® 7. Rózsa, begonia, thuja és pálma agakból a főváros szineit viselő szalagokkal. „Török Pálnak Budapest főváros közönsége.® 7. Küldöttek koszorút. „Tiszteletük jeleiil Korányi Frigyesné leányaival.® 8. Sviedland Frigyes és neje. „Török Pál feledhetlen barátuknak.® 9. „Ballagi Mór és családja (zöld levelek és fehér virágokból) felejthetlen barátjának.® 10. „Török Pál püspök urnák a nagy-körösi ref. tanitóképezde tanárai® (ugyan ilyet.) 11. „Török Pálnak, feledhetlen atyai vezetőjüknek a budapesti ref. theologiai intézet tanárai.® 12. Felejthetetlen jó barátjának Balogh Imre és családja.® 13. In memory of superintendent Török the warm friend of the shottish mission.® 14. »A skót iskola növendékei.« 15. „Hálából a skót iskola tantestíilete.« 16. »Elő virágokból stb. Plets Ödön.c 17. „Szeretve tisztelt főpásztorának a budapesti ref. gymn. ifjúsága.« 18. „Tisztelve szeretett barátjának Görgey János és Gyula ® 19. »A dunamelléki ref. egyházkerület főt. Török Pál püspöknek. * 20. „Török Pálnak elfeledhetlen szeretett püspökének a pesti reform, egyházmegye.® 21. „Főtiszt. Török Pál lelkésznek a budapesti ref. egyház tanácsa.« 22. „Szeretett gyámjuknak Egressy nővérek.* 23. »A budapesti ref. főiskola felejthetetlen alapitójának hálás tanítványai: Beniczky Lajos, Dékány Mihály, dr. Puky Ákos, dr, Várady Béla.® 23. Simon Dezsőné babérkoc zoruja, 24. »Török Pál püspöknek a halasi egyház és gymnázium,« 25. „Török Pálnak a kecskeméti ref. egyház.« 26. »Felejthetlen püspökének id. gróf Ráday Gedeon.« 27. »A külső-somogyi egyházmegye tisztelet jeleiil.« 28. „A vértesaljai egyházmegye tisztelet jeleiil. 29. »A nagy-kőrösi reform, egyház főtiszt. Török Pál püspök urnák.® 30. „Török Pálnak Fördős Lajos.« 31. »Török Pál emlékének — az erdélyi ev. reform, egyházkerület.® 32. »Szeretve tisztelt főpásztorának — a kecskeméti egyházmegye-5 33- »Török Pálnak — a kecskeméti reform, főiskola.® 34. ft. ns. Török Pál püspöknek —a tolnai egyházmegye. A ravatalnál bucsujárásként hullámzott a látogatók bánatos serege. Megjelent Tisza Kálmán is, megnézte a halottat s kérte tolmácsoltatni részvétét, minthogy hirtelen kénytelen elutazni. A temetés. Okt. 10. d. u. 3 órakor megkezdődött a temetés. A koporsót levitték a közvetlen a templom szomszédságában nyíló kapualjba, mely feketével volt bevonva, közepén egy díszes ravatallal. A templom dacára a szigorú rendnek, annyira megtelt, hogy a gyászoló család is alig tudott lejutni. A feketével bevont urasztala, kathedra és karzatok még növelték a fájdalmat keltő benyomást melyet az igazán gyászoló közönség látasa okozott. A papi székben Révész Bálint és Kun Bertalan ref. püspökök, Filó Lajos s az esperesek ioglaltak helyet. Az urasztalától jobbra és balra, mintegy 150 lelkész, és igen sok tanár; a presbyterek székeiben egyházi és világi kitűnőségek. Ott láttuk az ág. evang. egyház főfelügyélőjét, b. Prónay Dezsőt g) ász magyar öltönyben, Cékus, Geduly, Karsay, Szeberényi és Teutsch püspök' kel, Trefort, Pauler és Bedekovics minisztereket, b. Kemény Gábor és Szapáry miniszterek, már nem tudtak a templomba bejutni. Ott voltak a traktualís gondnokok közül Kerkápoly, Antos János, Décsey, — a két Ráday betegek voltak; de koszorút küldtek ; az erdélyi ref. egyház küldöttét Szász Domokos; Pestvármegye küldöttségét, Budapest főváros három polgármesterét; a budapesti ref. egyház elöljáróit, a régi jó barátokat Gönczyt, Ballagit, stb. stb. Szotyori N. Károly megható orgona játéka után, megzendült a theologusok éneke, a gyászoló zsoltár:»Te benned biztunk eleitől fogva * Aztán megjelent a szószéken az ősz Révész Bálint püspök, hogy imádkozzék a nagy halott felett az élet és halál szabados urához, ahoz az Istenhez, kivel perelni nem lehet s kinek végetlen utait a gyarló porfia belátni nem tudja; ki most megfosztá a gyászló özvegyet, a családot, gyermekeket unokákat, a pesti gyülekezetet, a dunamelléki ref. egyházkerületet, a ref. anyaszentegyházat, sőt a magyar protestantizmust szeretetök tárgyától, biiszkeségöktől: de kinek mindezek hálát adni tartoznak; mert ennek a most sujtoló Istennek kedvező kegyelméből volt övék a boldogult, ki ha elköltözik is, itt maradnak munkás élete nyomai; itt marad szelleme, hogy nemes tettre hevítsen, szeretni megtanítson s a nemes porok elhamvadása után is boldogítson. Kért nyugalmat a nemes poroknak; vigasztalást a kesergőknek ; gyámolt az elhagyottaknak és örök üdvöt a távozó léleknek, kivel a föltámadás ama reggelén viszont találkozunk. A mindenkit könyekre fakasztó, szívből jövő és szívhez szóló ima után fölhangzott a gyászdal és megindult az impozáns gyászoló tömeg a temető felé. A temetőben — a Batthyányi mausoleummal szemben, letették a díszes koporsót a sír szélére. E sírt a fővárosi tanács jelölte ki, mint tisztelet helyet a főváros egyik legjelesebb polgára számára. A veszteséget sirató gyászének után Filó Lajos egyházkerületi főjegyző egy siri beszédben mutatta föl híven talalt képét a boldogultnak. E szép emlékbeszédben elébünk állította Török Pált mint már akkori vezér férfiát egyházi közéletünknek, midőn még püspök sem vala, a buzgó lelkészt, a tanügyi és egyházi reformátort, a teremtő, szervező és bölcsen kormányzó tehetséget; kinek lelkipásztorkodása alatt a budapesti ref. egyház nem csak fölépült a romokból, de a legelső ref. gyűlezetekkel versenyezhet; ki tapintatosan megválasztott barátai segítségével gymnaziumot, theologiai intézetet emelt, alapítványokat szerzett s a dunamelléki egyházkerületet példány superintendentiává fejlesztette. Szólt róla mint gyöngéd családapáról, szerető férjről, jó rokonról és így családjának kipótolhatatlan veszteségéről, ugy hogy méltán kiálthat az föl mély fájdalmában: »van-e olyan bánat mint az ő bánata?!« De vigasztaló lehet az: hogy a nagy veszteséget együtt érzi egyház és haza hű fia felett. . . A szép beszéd után elhangzott a vigasztalást esdő ima, ez áldás, az utolsó Isten hozzád a zokogó kedvesek ajkairól s egyedül maradt a kifáradt porsátor ott a nyugtató anyaföld kebelében. . . . Majd elvándorlunk hozzá, hogy sírjánál tanuljunk nemesen élni, hű lenni Istenhez, hazához es királyhoz ; de megállni a vészben s hitünkért, s e boldogító hitet őriző egyházunkért kész lenni a vértanuságig is, mint ő kész vala. Pihenj, nagy halott s fogadd az én utolsó Isten hozzádomat, ki előmenetelemet s mondhatni, éltem boldogságát is neked köszönhetem. Isten veled! jj g j-