Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-14 / 41. szám

s e felírással : „Szeretett bátyánknak — Török János és Árpád.* 3. Pálmaág stb. koszorút küldött fehér szalag­gal „Elfelejthetetlen drága barátjának Giczey Samu és családja.® 4. Örökzöld koszorút fehér szalaggal. „Felejthe­tetlen püspökének s jó barátjának Szilágyi Sándor/ 5. Babér levelekből készült koszoiút fekete szalaggal. „Im dankbarer Erinnerung ihrem Superintendenten clie deut­sche reformirte Gemeinde Budapest.® 6. Babérkoszorút feh. szalaggal „Szeretett főpásztórának a budapesti ref. theol. ifjúság.® 7. Rózsa, begonia, thuja és pálma agak­ból a főváros szineit viselő szalagokkal. „Török Pálnak Budapest főváros közönsége.® 7. Küldöttek koszorút. „Tiszteletük jeleiil Korányi Frigyesné leányaival.® 8. Sviedland Frigyes és neje. „Török Pál feledhetlen ba­rátuknak.® 9. „Ballagi Mór és családja (zöld levelek és fehér virágokból) felejthetlen barátjának.® 10. „Török Pál püspök urnák a nagy-körösi ref. tanitóképezde ta­nárai® (ugyan ilyet.) 11. „Török Pálnak, feledhetlen atyai vezetőjüknek a budapesti ref. theologiai intézet tanárai.® 12. Felejthetetlen jó barátjának Balogh Imre és családja.® 13. In memory of superintendent Török the warm friend of the shottish mission.® 14. »A skót iskola növendé­kei.« 15. „Hálából a skót iskola tantestíilete.« 16. »Elő virágokból stb. Plets Ödön.c 17. „Szeretve tisztelt főpász­torának a budapesti ref. gymn. ifjúsága.« 18. „Tisztelve szeretett barátjának Görgey János és Gyula ® 19. »A dunamelléki ref. egyházkerület főt. Török Pál püspöknek. * 20. „Török Pálnak elfeledhetlen szeretett püspökének a pesti reform, egyházmegye.® 21. „Főtiszt. Török Pál lelkésznek a budapesti ref. egyház tanácsa.« 22. „Szere­tett gyámjuknak Egressy nővérek.* 23. »A budapesti ref. főiskola felejthetetlen alapitójának hálás tanítványai: Beniczky Lajos, Dékány Mihály, dr. Puky Ákos, dr, Várady Béla.® 23. Simon Dezsőné babérkoc zoruja, 24. »Török Pál püspöknek a halasi egyház és gymnázium,« 25. „Török Pálnak a kecskeméti ref. egyház.« 26. »Fe­lejthetlen püspökének id. gróf Ráday Gedeon.« 27. »A külső-somogyi egyházmegye tisztelet jeleiil.« 28. „A vér­tesaljai egyházmegye tisztelet jeleiil. 29. »A nagy-kőrösi reform, egyház főtiszt. Török Pál püspök urnák.® 30. „Török Pálnak Fördős Lajos.« 31. »Török Pál emléké­nek — az erdélyi ev. reform, egyházkerület.® 32. »Sze­retve tisztelt főpásztorának — a kecskeméti egyházme­gye-5 33- »Török Pálnak — a kecskeméti reform, főis­kola.® 34. ft. ns. Török Pál püspöknek —a tolnai egy­házmegye. A ravatalnál bucsujárásként hullámzott a látogatók bánatos serege. Megjelent Tisza Kálmán is, megnézte a halottat s kérte tolmácsoltatni részvétét, minthogy hir­telen kénytelen elutazni. A temetés. Okt. 10. d. u. 3 órakor megkezdődött a temetés. A koporsót levitték a közvetlen a templom szomszéd­ságában nyíló kapualjba, mely feketével volt bevonva, közepén egy díszes ravatallal. A templom dacára a szigorú rendnek, annyira meg­telt, hogy a gyászoló család is alig tudott lejutni. A feketével bevont urasztala, kathedra és karzatok még növelték a fájdalmat keltő benyomást melyet az iga­zán gyászoló közönség látasa okozott. A papi székben Révész Bálint és Kun Bertalan ref. püspökök, Filó Lajos s az esperesek ioglaltak helyet. Az urasztalától jobbra és balra, mintegy 150 lelkész, és igen sok tanár; a presbyterek székeiben egyházi és vi­lági kitűnőségek. Ott láttuk az ág. evang. egyház főfel­ügyélőjét, b. Prónay Dezsőt g) ász magyar öltönyben, Cékus, Geduly, Karsay, Szeberényi és Teutsch püspök­' kel, Trefort, Pauler és Bedekovics minisztereket, b. Ke­mény Gábor és Szapáry miniszterek, már nem tudtak a templomba bejutni. Ott voltak a traktualís gondnokok közül Kerkápoly, Antos János, Décsey, — a két Ráday betegek voltak; de koszorút küldtek ; az erdélyi ref. egy­ház küldöttét Szász Domokos; Pestvármegye küldöttsé­gét, Budapest főváros három polgármesterét; a buda­pesti ref. egyház elöljáróit, a régi jó barátokat Gönczyt, Ballagit, stb. stb. Szotyori N. Károly megható orgona játéka után, megzendült a theologusok éneke, a gyászoló zsoltár:»Te benned biztunk eleitől fogva * Aztán megjelent a szószéken az ősz Révész Bálint püspök, hogy imádkoz­zék a nagy halott felett az élet és halál szabados urá­hoz, ahoz az Istenhez, kivel perelni nem lehet s kinek végetlen utait a gyarló porfia belátni nem tudja; ki most megfosztá a gyászló özvegyet, a családot, gyermekeket unokákat, a pesti gyülekezetet, a dunamelléki ref. egy­házkerületet, a ref. anyaszentegyházat, sőt a magyar pro­testantizmust szeretetök tárgyától, biiszkeségöktől: de kinek mindezek hálát adni tartoznak; mert ennek a most sujtoló Istennek kedvező kegyelméből volt övék a bol­dogult, ki ha elköltözik is, itt maradnak munkás élete nyomai; itt marad szelleme, hogy nemes tettre hevítsen, szeretni megtanítson s a nemes porok elhamvadása után is boldogítson. Kért nyugalmat a nemes poroknak; vi­gasztalást a kesergőknek ; gyámolt az elhagyottaknak és örök üdvöt a távozó léleknek, kivel a föltámadás ama reg­gelén viszont találkozunk. A mindenkit könyekre fakasztó, szívből jövő és szívhez szóló ima után fölhangzott a gyászdal és megin­dult az impozáns gyászoló tömeg a temető felé. A temetőben — a Batthyányi mausoleummal szem­ben, letették a díszes koporsót a sír szélére. E sírt a fővárosi tanács jelölte ki, mint tisztelet helyet a főváros egyik legjelesebb polgára számára. A veszteséget sirató gyászének után Filó Lajos egyházkerületi főjegyző egy siri beszédben mutatta föl híven talalt képét a boldogultnak. E szép emlékbeszéd­ben elébünk állította Török Pált mint már akkori vezér férfiát egyházi közéletünknek, midőn még püspök sem vala, a buzgó lelkészt, a tanügyi és egyházi reformátort, a teremtő, szervező és bölcsen kormányzó tehetséget; kinek lelkipásztorkodása alatt a budapesti ref. egyház nem csak fölépült a romokból, de a legelső ref. gyűle­zetekkel versenyezhet; ki tapintatosan megválasztott ba­rátai segítségével gymnaziumot, theologiai intézetet emelt, alapítványokat szerzett s a dunamelléki egyházkerületet példány superintendentiává fejlesztette. Szólt róla mint gyöngéd családapáról, szerető férjről, jó rokonról és így családjának kipótolhatatlan veszteségéről, ugy hogy mél­tán kiálthat az föl mély fájdalmában: »van-e olyan bá­nat mint az ő bánata?!« De vigasztaló lehet az: hogy a nagy veszteséget együtt érzi egyház és haza hű fia felett. . . A szép beszéd után elhangzott a vigasztalást esdő ima, ez áldás, az utolsó Isten hozzád a zokogó kedvesek ajkairól s egyedül maradt a kifáradt porsátor ott a nyug­tató anyaföld kebelében. . . . Majd elvándorlunk hozzá, hogy sírjánál tanuljunk nemesen élni, hű lenni Istenhez, hazához es királyhoz ; de megállni a vészben s hitünkért, s e boldogító hitet őriző egyházunkért kész lenni a vértanuságig is, mint ő kész vala. Pihenj, nagy halott s fogadd az én utolsó Isten hoz­zádomat, ki előmenetelemet s mondhatni, éltem boldog­ságát is neked köszönhetem. Isten veled! jj g j-

Next

/
Oldalképek
Tartalom