Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-14 / 41. szám

ház ezzel ismét szép jelét adta, hogy az adakozásokba elől szokott járni. Kedden, az az sept. i i-én mentem Monorra, s bár csak előző nap tudósíthattam őket, s e gyülekezet csak tavaly végezte be szép temploma felépítését, mely bizony a hívek buzgóságát nagyon igénybe vette, még is tiszt. Balla lelkész ur szives közreműködésével 19 frtot gyűjtöttem. Sept. 23-án vasárnap ismét egyik nagy alföldi városban óhajtottam fungálni, de előre küldött leveleimre, melybe szándékomat előre tudatám, azon választ nyertem, hogy „a fontos munkahoz illő eredményhez ez idő szerint kevés kilátás van, s miután tiszt. Szalay József nagy-becskereki lelkész ur, hasonló céllal ez év folytán volt náluk, óhajtanák ha ez alkalommal körutamból őket kihagynám.* E körülmények arra kényszeritének, hogy uti tervemet megváltoztassam, más irányba menjek, elhagyva ez alkalommal azon helyeket hol tiszt. Szalay ur hason célból járt. Iyy történt azután, hogy sept. 22-én Gyöngyösre mentem. Egy héttel előbb értesitém tiszt. Klimo Pál lelkész urat, s már odamenetelem alkalmával 57 frt gyűlt össze egyházunk részére, melyhez ifj. Fáy József ur 50 frttal járult. Másnap vasárnap én végeztem az isteni tiszteletet, melyet igen emelt az egyházi énekkarnak a szószékből lejövetem alkalmával négyes hangon mondott gyönyörű éneke. Isteni tisztelet végeztével a perzselypénz olvastatott meg, mely 8 frtot tett. Délutáni isteni tisztelet végeztével az énekkarnak volt gyűlése, mely alkalommal egyik buzgó tag, Kozma ur azon indítvánnyal állott elő, hogy a takarékpénztárba betett 22 frt tőkéjükből 10 frt az esztergomi ref. egyház részére adassék, melynél magasztosabb célra nem is adhatnák, az indítvány örömmel elfogadtatott. Tiszt. Klimo lelkész ur, s én is, magam s egyházam nevében forró köszönetem fejeztem ki az énekkar ezen nemeskeblüségéért. Igazán megható, hasonlít a szentirásbeli özvegy aszony fillérjéhez, mert ezek is ugyszólva mindenöket odaadtak. Egyes buzgó tagok adományából begyült még 22 frt 50 kr., ide számítva Sziráki evang. lelkész ur I frtnyi szives adományát is, a gyöngyösi gyűjtés eredménye 90 frt 50 kr. Sept. 26-án szerdán mentem Jászberénybe, menetelem kihirdetve nem lévén, isteni tiszteletet nem tarthattam. A gyűjtés eredménye lett 16 frt 84 kr. Sept. 27-én csütörtökön alkonyat tájba érkeztem Jász-Kisérre. Másnap pénteken, miután előző vasárnap tiszt. Bárcay Gyula lelkész ur szives volt menetelemet kihirdetni, fél 9 órakor megszólaltak a harangok s háromszori harangozás után bementünk az Urnák szent házába Oly nagy számú közönség gyűlt össze, melyen végig tekintve nagy lelki örömmel szemléltem, hogy Istenem 1 még is vannak nekünk igazi vallásos, buzgó híveink. Az istenitisztelet alkalmával kikirdettem, hogy a szives adományokat a lelkészi lakra hozzák a kegyes hívek. A buzgó egyháztagok nem is késtek, a gazdagabb forintját, a szegényebb fillérjét hozta, mondván : hogy csak ennyit adhat, de azt szívesen adja. Egy buzgó nő, midőn bejött, hozzám fordulva igy köszönt: ,Áldott, a ki jött az urnák nevében ! az Isten segítse nagy munkájában tisztelendőségedet. Én is tettem egy kis gyűjtési s az összeg átadása után mondta, hogy még hacsak lehet, gyűjteni fog. Volt nem egy olyan szegény asszony, kinek az egyházi adója is el van engedve a nagy szegénység miatt, de azért ő is elhozta a maga hatoskáját. A gyűjtés eredménye lett 70 frt 20 kr, és 2 db. ezüst talléros. Sept. 29-én este érkeztem Tisza-Nánára. Levelem, melyet előré boCsáték, elkésett, mert csak 23-án este érkezett meg. Előre hirdetni tehát nem lehetett jövetelemet, de a hét folytán ntiszt. Gyöngyösi Sámuel lelkész ur mindent elkövetett; hogy vasárnap minél többen legyenek az isteni tiszteleten. A szives fáradozás nem is maradt sikeretlen, szép számú közönség előtt fungáltam, Kihirdettem, hogy az éneklés alatt maradjanak bent a hívek az Isten házában, s ekkor ntiszt. lelkész ur ment a szószékbe, s ott valódi remek beszédben ajánlotta híveinek ügyünk hathatós segélyezését. Ma hétfőn elindultak az elöljárók 2 kocsival a városba egyházunk részére gabonát gyűjteni, s midőn e sorokat irom, már 4 frt 61 kr. készpénz, 6 zsák buza és egy zsák árpa gyűlt öszsze. (A gyűjtés még folyik.) Dicsőség légyen az Urnák 1 Széki Aladár, (Folytatása köv.) esztergomi ev. ref. helyettes lelkész. KÜLFÖLD. A Gusztáv-Adolf egylet 37-ik nagygyűlése Lübeckben. A még sok németországi protestánsnak is messze eső Lübeck fogadta be ez idén a Gusztáv-Adolf egylet gyűlését; még pedig a lübeckiek kívánságára ily későn, sept. 25—27-ig, mivel hogy ezen északi lakók csak ilyenkor térnek haza fürdőből és kéjutazásaikról. Mintegy 200-an lehettek a bejelentett vendégek, kiknek számára a jó lübeckiek nagy része vendégszerető hajlékaikat üresen hagyták. A be nem jelentett résztvevők is megközelítették a 200-at, s ezek és a lübeckiek képezték azon díszes közönséget, melynek jelenlétében sept. 25-én d. u. 3 órakor a kaszinó nagy termében történt a bejelentett külső vendégek ünnepélyes üdvözlése. Megtette ezt dr. Belin polgármester a tanács és a város nevében, megemlékezve arról, hogy mily kedves emlékeket hagyott e városban hátra az 1863-ban, szintén e városban tartott G. A. egyleti gyűlés és kiemelve, mikép épen az 1883. év, a Luthei-ünnepély éve arra való, hogy az ev. keresztyéneket közös munkára szilardan fűzze öszsze. Utána Zietz lelkész, a lübecki G. A. e. elnöke mond üdvözletet, óhajtva, vajha ezen gyűlés áldott viszszahatással lenne a helybeli kis egyletre és a városra. E két üdvözletre válaszolt dr. Fricke, a G. A. e. elnöke Lipcséből. Az egyletet oly vándornak nevezé, ki távolba megyen a testvérek ínségét enyhítendő és egyúttal otthon városról-városra zarándokol, részvétre és közreműködésre buzdítandó. Hangsúlyozta, mily lelkesen karolta fel e város a reformatiót és hogy általán igazolt állítás, miszerint az északi vidék minden alkalommal előharcosa volt a protestantizmusnak és kifejezte azon óhaját, vajha ezen gyűlésre szállna a testvéri egyetértés szelleme. Négy órakor pedig ünnepélyes istenitisztelet tartatott a Jakobi-kirchében. A liturgiát végezte Hofvieier lelkész gyönyörű érces hangon, a lübecki dalárda négyes karának közreműködése mellett. Az ünnepi szónoklatot mondá Weymann hamburgi lelkész Ezékiel 17. 22—24. érdekes szöveg felett. Szólt: ,A mi egyleti ünnepünk történetének 3 fejezetéről«, még pedig: I. annak örvendetes vallomásáról, 2. annak alazatos „Uram irgalmazz!* szózatáról és 3. annak boldog hallelujájáról. E beszéd hatása kivált ott, hol a lelkesedés magaslatáról ecsetelte az evangeliom győző erejét, nagy volt. Esti 6 órakor tartatott nem-nyilvános gyülés^ a ka-