Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-28 / 4. szám

* A templomi chronique scandaleuse sötét lapjai, a hódmezővásárhelyi eset után, mostanában Debrecenben gazdagittattak. Egy délutáni istenitisztelet alkalmával a rendes ének után buzgón imádkozik a szószé ken a diák. Egyszerre csak a harangozó észreveszi, hogy predikációs halottal közelednek. Uccu ! beszalad a templom közepére, s int az öklivel az imádkozó diáknak, hogy jöjjön le, mert nincs már szükség az imádságára. Ez csakugyan meg is történt: a diák hirtelen abbahagyta az imát, végig várta a halotti prédikációt, s aztán — mintha semmi sem történt volna — folytatta imáját. Bizony nem oda, nem a szószék magasztos emelvényére való az olyan ember, ki egy intésre lesompolvog onnét! * Magyarorszag neptanitoihoz I Győrvárosra és vidékére végzetes napok következtek be. Beláthatatlan víztenger környezi e derék magyar várost mindenfelé, amelyből itt-ott egy-egy torony vagy néhány fasudár mered az égnek, mintegy könyörületre híva fel az emberiséget a vízzel borított községek iránt. 12000 embernél több szorult ki hajlékából, és ezek közt sok tanitótársunk is szenved. Ezer szerencse, hogy Győrváros egy része a csapástól menten maradt, legalább ennek falai közt a menekültek fenntarthatják életüket. De az óriási kár pótlására még csak gondolni sem lehet. Igaz, hogy a nyomor enyhítésére már is tekintélyes összeg jutott a különféle forrásokból hozzánk; de mi az, annyi embernek : az élelmezés és egészségügyi intézkedések teljesen felemésztik azt. Mi vár most már a vész elmultával a csapással sújtott népre; de mi var a nyomorba jutott néptanítójára! Tanitótársak! Az emberbaráti kötelességek teljesitése után még egy feladatot kell teljesítenünk, és ez : tanitótársaink külön segélyezése. Bizalommal teljesen fordulunk tehát Magyarorszag tanitóegyleteihez és tanitótársainkhoz, a közös emberbaráti, honfiúi, de méginkább a kartársi szeretet nevében kérvén azokat: szíveskedjenek körükben gyűjtéseket rendezni az árviz által károsult győrvidéki tanítók segélyezésére. A begyülendő — bármily csekély — összeget kérjük Jilg Ede bizottsági pénztárnokhoz (Apáca utca, 5.) küldeni. A győrvidéki tanitóegyletből kiküldött gyűjtő-bizottság nevében : Kasztner Janlca, Fadgyas Pál, Langer József, Kárpáti Endre, Nagy Lajos. * Megrendítő tragédia ment végbe a múlt héten Sopronmegyében. Ludig József locsmándi ev. lelkész fia ugyanis, régebb idő óta elmebeteg volt és sokáig a budai Schwarzer-féle intézetben ápolták. A szegény apa nem bírta az ápolási költséget s fiát a soproni kórházba vitte s ott gyógyíttatta. A szerencsétlen ifjú egy'napon őrülési rohamában meggyújtotta az ágyában levő szalmazsákot s a bezárt szobában megfojtotta a füst. E szomorú esetről értesítették édesatyját, ki, a mint a sürgönyt olvasta, rögtön szörnyet halt. A tragikus eset nagy részvétet keltett mindenfelé. * Gyaszhirek. Résztvevő szomorú érzettel vesszük a gyászos hírt, hogy Varga Lajos, a debreceni ref. egyház buzgó pénztárnoka, s Debrecen közéletének egyik legkedveltebb tagja, hosszas gyöngélkedés után a jobblétre szenderült. A boldogult 1812. jan. 4-ik napján született. Atyja Varga István debreceni theoi. tanár, anyja Péczeli Klára, Péczeli József híres író és prédikátor leánya volt. Iskoláit szülővárosában kitűnő sikerrel végezvén, seniorrá lett, majd külföldre ment, honnan hosszabb idő multával haza jőve, hajdúnánási lelkészszé választatott, hol 20 esztendeig áldásosán működött. 1862-ben Debrecenbe költözködvén, főiskolai pénztárnokká választatott, mely hivatalaban mindvégig híven sáfárkodott. Temetése e hó 22-én közrészvét közt ment végbe. Könyves Tóth Mihály mondott megható gyászbeszédet. A gyászbaborult csalad szomorú jelentése így szól: Mély fájdalommal tudatjuk a szerető férjnek, a jó édes apának, nagyapának, testvérnek és rokonnak Vidi Varga Lajos, nyugalomra lépett ref. lelkipásztor és főiskolai pénztárnoknak, a debreceni színházi nyugdíjintézet elnökének, városi képviselőnek, folyó évi január hó 20-kán délelőtt 9Y2 órakor, munkás életének 72-ik, boldog házassagának 43-ik évében, tüdőszélhüdés folytán történt halálát. Temetése január 22-én délután 21

/, órakor, Kis-Mester| utca 1116-dik számú házánál veendi kezdetét, s a nagy-1 templomban tartandó rövid gyászszertartás után, a Ceg-1 léd-utcai temetőben levő családi sírboltba helyezzük el drága halottunk porsátorát. Mely végtisztességtételre ro| konainkat, barátainkat s a bánatunkban osztozó nagy közönséget fajdalmas szívvel hívjuk meg. Debrecen, január 20-án. Bánatos özvegye : Varga Lajosné, szül. Weszprémy Maria, gyermekei : Dr. Varga Géza; Mária, férjével Tóth Sámuellel és kis leánykájokkal; Varga Ferenc, amerikai polgár ; Varga Antal, böszörményi lakos, mint a boldogultnak szerető testvérei, övéikkel nagy számú rokonokkal. — Eösze Dezső', veszprémi ev. lelkész, élte világában, 29 éves korában, f. hó 19-én el-1 hunyt. Gyászoló özvegyet, szül. Magassy Ilona aszszonyt, kivel tavaly kelt össze, s egy három hetes csecsemőt hagyott hátra. — Papp Sámuel, balmaz-magyar, újvárosi ref. lelkész neje, szül. Kazay Amália, f. hó 22-én, 54 éves korában elhunyt. — Porcs János miskolci ref. lyceumi tanár szeretett neje szül. Herke Erzsébet, hirtelen elhunyt. F. hó 17-én végbement temetésén Miskolc intelligentiája, a városi képviselőtestület, törvényszék, ügyvédi kamara, minden hitfelekezet tantestülete, továbbá a polgár-elem oly nagy számban vett részt, hogy a közönséget a különben tágas udvar nem volt kepes befogadni. A koporsó felett Tóth Dániel lelkész mondott szívből jött megható imát, s a lyceumi énekkar gyászdalai mellett vitték a drága porokat örök nyughelyére, az avasi sírkertbe. — A pesti ref. egyházmegye tanügyét nagy veszteség érte: két lelkes apostola, idősb Kontra Lajos és Kontra Károly dőltek ki soraiból. — Kontra János irodalmilag is érdemeket szerzett Ifjabb korában munkatársa volt a Boros Mihály által szerkesztett »Kalauz*-nak, később a Vas Gereben szerkesztette »Népbarát« és a Mészáros Károly által szerkesztett »Népzászlója* allandó munkatársa volt. E mellett az egyházi irodalmat is jeles művekkel gazdagitá. Halotti és síri beszédei a magyar reformált hitfelekezetű tanítók által