Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-07 / 40. szám

régi énekesből 209. sz. a,, hogy szerzője Pécseli és nem Péczeli volt, bebizonyitám a Debr. prot. lap f. évi 22. sz. A d) alatt emiitett szinte Pécseli Király Imréé, ma 26. sz. a. énekeljük : Feltámadt a mi életünk. Az f) alatt emiitett litánia nem litánia, hanem /. Adventtől Pünköst után első vasárnapig való Dominikák! Az i) alatt emiitett privát jegyzet ez : ,Anno Dni 1715. Akkor Város Samarjáb. Lakozó I lugiecsekAndrámál vagion Zálogház Armalisom 6 forint harmincz penzben idest 6 frt 30. Melyre adot volt egi veg szüi t, 6 frt 30 pénzben, melly Hugiecsek Samarjábol mönt az Bazinba lakny, kinek két fiai Samarjaba vadnak, egyik Szűr Szabó második Süveg jártó. Karász Martony Restantiája 6 frt 15 d« Gyérig Grósz Rest » — — 6 , Nai Paúr Rest » 16 9 Valcha János — — — — 4 f. restat megfizette. A k) alatti tódott éneket nem idegen kéz irta, csak az irás alakja más, az eleje nyomás utánzás, az utolja (37. 1.) folyó irás ; másként irt a kéz nyomásutánzást s másként folyó irást. A 36. lap. végén — hihetőleg — megunván a nyomás utánzást, (a mint ezt sokszor tapasztalhatni), folytatta az. éneket ugyanazon kéz folyó Írással, papir, tenta mind ugyanaz. Élőbeszédnek mondám e rövid ismertetést, majd ha időm s alkalmam lesz e Codexszel három-négy hétig foglalkozni, (mert ennyi időt mindenik megkivan), bővebben is szóiandok róla. Csak azt akartam most jelezni, hogy a hymnarium és Graduál két egészen különböző könyv, s hogy a nagy úttörő itt is (mint másutt oly sokszor) meglehetős tájékozatlanságban volt, midőn a Codex felől — akár a fent idézett helyen, akár a jegyzet rávezetésekor Ítéletét kimonda, — mert tartalma kisebb különbséggel ugyanaz, a mi a többi irott Gradualoké. Kálmán Farkas. KÜLFÖLD. A wittenbergi Luther-ünnepély. (Vége.) A tiszti kaszinóban ebédelők felkérték Luther élő és jelenlevő rokonait, hogy felállással mutassák be magukat, fel is állt 8 rokon, kik közül az egyik, Luther Márton, jelenleg londoni lakos. Esti 7 órakor kezdődött az egész város kivilágítása. A városháza terén álló Luther és Melanchton-emlék gázfényben úszott, városszerte transparentek ékiték az ablakokat és a néptömeg hatalmas összhangban, megereszté a Hugenották operája nyitányából is ismeretes »Erős vár a mi istenünk* reformációi dallamát. Az idő folyton kedvezett az ünnepélynek. Az ünnep más napján, vagyis szept. 14-én ismét a harangok zúgása és a choráloknak a torony erkélyéről való el fúvása adott jelt az ünnepély megkezdésére. Ez alkalommal a felett tartattak népszerű előadások, hogy az evangeliomi egyházban a felebaráti szeretet s jótékonyság munkássága mely téreken s minő eredményekben nyilatkozik. Meyern elnök megnyitó beszéde után, elsőnek szólt a főtemplom szószékén Hansen titkos egyházi tanácsos Oldenburgból az általános papságról, mint a reformáció egyházának belmissziói munkásáról. Az általános papság eszméje a laikus elemet is beleállitja az egyház munkájaba, akár a tanítás, akár betegápolás, akár a szegényügy, akár a nép fiainak erkölcsi emelése és mentése körül. Ugyanezt már Luther is indítványozta : ,An den Adel deutscher Nation« ,A német nemzet nemességéhez4

cimü hires röpiratában. Hansen előadását általános »brávó«-val tüntették ki. Utána következett Disselhof, érdekesen ismertetve a diakonisszák ügyét, azt az intézményt, mely evang. nők által ingyen kezelteti a betegápolást s e foglalkozást, mint az első keresztyének korában alapitott keresztyén hivatalt fogja fel. Jelenleg 56 képzőintézetből kikerült 5000 diakoniszsza. Ezek 1500 állomáson működnek és már a vörös-kereszt-egyletek alapítása előtt is önfeláldozással gyakorolták háborúk idején a sebesültek ápolását és vigasztalását. Dr. l ricke lipcsei egyetemi tanár rendkívüli lelkesedéssel szólt a »Gusztáv-Adolf-egylétről«, mely a kezdő egyházakat és iskolákat megalapítja, a hanyatlókat adományaival erősiti. Eddig is 18 millió márkát fordított segélyezésekre s ez idén 12.037 egyház, iskola és intézet kérvényeit intézi el. Hivatkozott Lutherre, ki a híveket korholta ama fösvénység miatt, melyet az egyház felsegélése körül tanúsítottak s ezt alkalmazza szónok a jelenre. Bauer fősuperintendens a Rajna vidékéről érdekesen szólt Luther családi életéről, kiemelve a házasságot mint szentséget, mely a volt barátot és apácát meg nem szentségteleniti. Rámutat Luther házára, mint első ev. paplakra. Kiemeli a gyermekek értékét, kiket Luther kifogyhatlan vidorságukért és békülékenységiik miatt példaadóknak, a paradicsom küldötteinek nevezett. Trautvetter az 5 földrészbe kivándorolt németekről szólott s felhívta a gyülekezetet azok egyházi és iskolai ügyeinek támogatására, hogy igy a haza és kivándorlottak közt fenmaradhasson a nemzeti és egyházi kapocs. A szónokok sorát bezárta dr. Warneck, ki a pogányok között való ev. missióról értekezett. Megkülömbözteti e misssiót mas egyházétól, amennyiben ez nem tömeges térítésekre fektet súlyt, hanem az egyesek megtérítése utján gyűjti az egyházakat. Van most 80 ev. misszió-társaság, mely csupa önkéntes adományokból 33 millió márka évi bevételt mutat ki, 2.300,000 pogányt megtérített és 13,000 iskolát alapitott. E beszédek közben Schultze indítványára a császárhoz hódoló, Hamburg mellett lévő Hornba a ,Rauhes Haus* nevű belmissiói gyűléshez pedig üdvözlő táviratot küldöttek. Meyern elnök ezek után zárbeszédet mondva, berekesztette a Luther születésének 400-dos egyházi ünnepét. Délután 3 órakor következett a népünnep a vá rosháztéren. Énekkar és népének váltakozott dr. Schild polgármester, Fáber, Stöcker és Frommel beszédeivel. E beszédek tárgyait a haza, egyház, német egység képezték ; különösen Tromrnel Emil iró kifogyhatlan elménckedésével mulattatta a hallgatóságot. Hat órakor este befejező harangszó mellett végződött ez a nagyszerű Luther-ünnep, mely a lutheri reformáció fiai összetartozóságának hatalmas nyilvánulása volt, s mely a kis Wittenbergbe 25,000 idegent gyűjtött össze. IRODALOM. Documenta Lutherana. A most folyó Luther-ünnepélyek alkalmából a vatikáni körök elhatározták, hogy a Vatikán levéltáraiból bizonyos okiratokat közrebocsátanak, melyek a reformáció történetét kath. szempont-