Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-07 / 40. szám

tartozik e felett őrködni s teljes erejével odahatni, hogy az igazságtalanság porba tiportassák. Bizva nagyságod igazságszeretetében, igazságszolgáltatást, uj szavazás elrendelését kérem és e megtörtént választás megsemmisítését kérelmezem. Ezzel együtt bátor vagyok kérni nagyságodat, ezen ügy mielőbbi elintézhetése végett, méltóztassék egyházmegyei gyűlés egybejöttét elrendelni, mint mely ez ügyben elsőfokú illetékes bíróság; hogy e sérelem mielőbb orvoslást nyerjen. Tegze László, verbőci reform, lelkész. 4 tiszáninneni ref. egyházkerület közgyűlése. A tiszáninneni ref. egyházkerület az idén Ungvárt tartotta őszi közgyűlését a megyeház nagy termében m. hó 25 és 26-án. A nyolc egyházmegyéből érkezett kiküldöttek és Kun Bertalan püspök fogadása m. hó 24-én volt. Azon hirre, hogy id. báró Vay Miklós egyh. ker. főgondnok s koronaőr is szerencséltetni fogja városunkat, a fogadtatás iránt megtétetett a kellő intézkedés s Kende Péter alispán a megyei tisztikarral, s Szabó József eszenyi ref. lelkész a megyei ref. papsággal Csapba utaztak, hogy az előkelő vendégeket a megye határszélén fogadják. A városból a délelőtt érkező vonathoz vagy ötven fogat robogott ki. Az érkezés 11 órakor történt, s a vonatról lelépett püspökhez Oremus Dániel salamoni lelkész s egyházmegyei főjegyző a következő szavakat intézte : „Az ungi ref.egyházmegye nevében üdvözlöm nagyságodat, azon mély tisztelettel, melylyel nagyságodnak egyetemes magyar prot. egyházunk, s közelebbről egyházkerületünk érdekében évek hosszú során folytatott áldásos működéséért és kimagasló érdemeiért oly szívesen és méltóan adózunk. — Es üdvözlöm a testvéregyházmegyék és iskolák elnökeit és képviselőit azzal az őszinte testvéri meleg érzelemmel, melyet prot. testvéreink s iskoláink irányában szivünk szentélyében soha ki nem alvó Veszta-tűzként ápolunk ; valóban jól esik lelkünknek, és nagy a mi örömünk, hogy egyházkerületünk kormányférfiait, s a testvér egyházmegyék és iskoláink képviselőit, 12 hosszú év lefolyta után ismét itt láthatjuk, itt üdvö- I zölhetjük egyházmegyénk kebelében, — a magyarországi I prot. egyház ezen egyik erődített végvárában, — hová prot. elveinkből kifolyó, országos törvényeink által biztosított önkormányzati jogainknál fogva, az emberiség legszentebb érdekei, egyházunk és iskolánk közös ügyei felett tanácskozni s intézkedni jövénk. Legyenek áldottak, a kik hozzánk jöttek az urnák nevében! Találjanak mindannyian szerény körünkben, családi csendes tűzhelyünknél valódi örömet, megelégedést ! Sok és nagy a munka, — nehéz a feladat, mely egyetemes magyar egyházunk és iskoláink jelen átalakulási és szervezkedési processusában mostani összejövetelünkre és köztanácskozásainkra várakozik; de bizunk benne erős hittel, hogy nagyságod köztiszteletii bölcsesége, évek hosszú során át gyűjtött dús tapasztalata, tapintatos vezetése s önkormányzati jogainkhoz való tántorithatlan ragaszkodása megkönnyíti nekünk e nehéz feladatunk megfejtését, és mostani köztanácsunk is, üdvös intézkedéseivel egyházaink s iskoláink jólétét, emelkedését, felvirágzását, s a közművelődés ügyének előmozdítását fogják eredményezni. Fogadja nagyságod mégegyszer és ismételten kifejezett legszívesebb üdvözleteinket s azon imaszerű óhajtásunkat, hogy nagyságodat az isteni gondviselés egyetemes prot. egyházunk és egyh. kerületünk javára lelki s testi erőben, egészségben, jólétben az emberikor legvégső határáig éltesse!® Ez üdvözlő beszédre a superintendens velős rövidséggel válaszolván, a fogadó küldöttség az érkezett vendégekkel együtt a rájok várakozó 60 magánfogaton bevonult a városba. Kun Bertalan püspök, a mindenkitől szeretett és tisztelt Makkay Dániel ungvári ref. lelkészhez szállt, s azonnal fogadta a jelentkezett tisztelgőket. Megjelentek: az ungi ref. egyházmegye papsága, az ungvári ref. presbyterium, az evang. hitfelekezet küldöttei, a városi térparancsnok, ki nem rég jött haza Boszniából, s a katona-tisztikar élén Schramm ezredessel. Este 8 órakor a birodalomban kitűnőségre nézve második katonai zenekar kísérete mellett (melyet Schramm ezredes az egész időre díjtalanul ajánlott fel), fényes fáklyásmenet indult ki a „fekete sas* térről a ref. lelkészi lak elé, hol Kun Bertalan püspök volt szállva. A zenekar kört képezvén az utcán, a helybeli dalárda elénekelte Erkel Gyula „Ébresztő* cimű hatásos nemzeti dalát, mely általános tetszésben részesült. A dal elhangzása után Szabó Endre beési ref. lelkész s országgyűlési képviselő üdvözölte a püspököt. Körvonalozta a protestáns egyháznak jelenlegi álláspontját, melynek legszilárdabb alapját a kölcsönös testvéries szeretet alkotja. Kifejté ezután, hogy egyedül az autonom szervezet az, mely a prot. egyházkerület létének és fennállásának biztositékát magában hordja. »E pontnál«, mondá a szónok, »kénytelen vagyok megemlíteni, hogy a magyar prot. egyház liáromszázados élete már-már kétszáz éves autonomikus múltja alatt mindig az autonomikus magyar állam ifjabb testvéreül viselte magát. Valahányszor ezen idő alatt a haza alkotmánya felfüggesztetett, vagy hatáskörében megbéníttatott, mindannyiszor ez az ifjabb testvér, az autonomikus magyar protestáns egyház, a lelkiismereti szabadság alapján állva a »semmit rólunk nélkülünk® feliratú zászlóval kezében, ébren tartotta s élesztette a hazafiúi aspiratiokat, jelezte az állami élet bizton ágának igéretföldjét, a mely nemzetekre nézve sem lehet más, mint a történelmi fejleményeken alapult önkormányzati jog és annak gyakorlása. Midőn a felekezeti téren az autonomikus szervezetnek ily jótékony hatását kiemelem, a polgári alkotmány megőrzésére vonatkozólag, mentsen Isten, hogy felekezetemnek kizárólagosságot tulajdonítsak. Ha ezt tenném, meghazudtolna engem a mult, ama dicső emlékű 48—49, meghazudtolna ebben a dicső múltban Ungvár város más hitfelekezetü polgárainak s Ungváron a munkácsi görög egyesült püspöki seminarium akkori növendékeinek példaja, s általában Ungmegye szláv lakosságának az önvédelmi harcban való részvéte. Sőt inkább örömmel mondhatom, hogy bár az ország ezen részében Ungvár az a véghely, a hol még magyar szó hangzik, s ezentúl már szláv ajkú nép lakik; de a nép szivében magyar érzelem honol, s az mindig a magyar haza érdekeiért dobogott, s annak a múltban annyi példáját adta, hogy jogunk van azon reménynek adni kifejezést, hogy e népet, jó szelleménél fogva könnyű lesz vezetőinek minden eltántorodástól megóvni s a jelenlegi nemzetiségi mozgalmak között a közös haza megvédésének bajnokául megtartani. A keresztyén testvériség és hazafiúi érdekközösség érzete hatja át e tisztelgő közönség minden tagjának kebelét, ez érzelmekben mi mindnyájan egyek vagyunk s ez érzelmek közössége vezetett ide mindnyájunkat főtisztelendőségedet üdvözölni, s úgy hiszem, hogy midőn ezt kijelentem, e kijelentésem kifogástalan helyeslésre talál.« E beszédre Kun Bertalan püspök emelkedett han-