Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-07 / 40. szám

pasztalás nekünk, a decentralízatió volt barátainak, igazságot ne szolgáltasson. Ha rávetettük kezünket az eke szarvára, kövessük az irás szavát és ne nézzünk azokra, melyek hátunk mögött vannak: ne beszéljünk többé centralisatióról vagy decentralisatióról, hanem legyünk egy szívvel- lélekkel azon, hogy Isten országa gyarapodására a domesztika félvirágozzék. Tehetjük ezt egész nyugodt lélekkel annyival inkább, minthogy a férfiakról, kikre a végrehajtás nagy müve bizva van, határozottan tudjuk, hogy őket ez ügyben semmiféle mellékes célok vagy pártérdekek nem vezérlik, s igy bizton várható, hogy tekintettel a vita folytán nyilvánult aggodalmakra mindenesetre azon lesznek, hogy a közalap számára befolyt összegek lehetőleg ugy osztassanak ki, hogy az uj intézmény áldásos hatását minden vidék érezhesse közvetlen is. Szeretjük hinni, és talán joggal hihetjük, hogy azok az okok és körülmények, melyek sokunkat a megosztott kezelés harcosaivá tettek, kellő figyelemben és méltánylásban részesülendnek, és hogy a végrehajtó bizottsóg jóakarata s az egyház valódi érdekeinek felismerésében nyilvánuló bölcsesége kipótolandja a konventi többség határozatának szerintünk kevésbé célirányos voltát. Az egy, a mi aggaszt, az, hogy épen a lelkiismeretes körültekintés mellett óriásinak mutatkozik a feladat, több mint 4000 mérföldnyi területen elszórt száz meg száz számra menő egyházak között igazságos arány szerint megállapítani, melyik mily mértékben segélyeztessék ; különösen nehéznek mutatkozik az eljárás, ha meggondoljuk, hogy a segély nyújtást mily feltételekhez kell kötni, hogy tekintettel kell lenni a lelkek számára, a hívek vagyoni állására, az egyházközség anyagi állapotára, s más vallásúak és nemzetiségek közti helyzetére és végül arra, hogy mily munkásságot fejt ki a község maga a fennmaradása érdekében. Ezeket tekintve, szerintem nem is képzelhető igazságos felosztás, ha eleve oly intézkedés nem tétetik, hogy mindegyik megye a kebelében levő egyházakról a jelzett viszonyok liü rajzát a központba bcküldvén, a végrehajtó bizottság az összes hazai ref. egyházak állapotéiról teljes képet nyerhessen. Csak akkor lesz a központi bizottság abban a helyzetben, hogy mindama viszonyok kellő felismerése és combinálása után megítélhesse egyfelől azt, hogy csakugyan szorult-e valamely folyamodó egyház a közalap segélyére, s mily mértékben segélyezendő, másfelől azt, hogy mennyire áll az egyetemes egyház érdekében, hogy a foyamodó egy" ház mint külön ekklézsia fenntartassék. Mindez nagy munkát igényel; de biztat a remény, hogy a végrehajtással megbízott férfiak meggondolták mit vállaltak, és hogy lelkiismeretesen szolgálandják egyházunk e kiváló érdekli nagy ügyét. Végezetül örömmel tudathatjuk olvasóinkkal, hogy a közalaphoz való járulás kezdete eléggé örvendetes. Néhány helyről nyertünk már értesítést a közalapra befolyt vagy aláirt összegekről, és az eredmény meghazudtolta aggodalmainkat. Lapunkban az efféle értesítéseket örömmel közlendjük, egyszersmind fölkérjük az esperes és nagyobb egyházakban szolgáló lelkész urakat, hogy a hatáskörükben elért eredmények felől szíveskedjenek bennünket tudósítani. TÁRCA, e © e. Ez az összeg a mai nyulsziik világban egy hajtővadászat eredményének is sok volna, hát még ha ennyi fenevadat látnának egy helyen. Pedig ez a három kövér szám mind fenevadat jelent, még pedig azt a miről a Jelenések könyve XIII r. 18 versében szó van. Ebben vagyon a bölcsesség, a kinek értelme vagyon, számlálja meg a fenevadak számát, mert emberi szám, és annak száma 666. Ez a vers eleitől fogva az egész könyv kulcsának tekintetett. Helyesen is, mert maga az iró is világosan ezt állítja. A kinek értelme vagyon megszámlálni a fenevad számát, a ki az ezen számok alatt rejlő nevet kitalálja, a ki reá jön arra, hogy az iró kit értett a fenevad meggyalázó kifejezése alatt, az előtt megfejtve lesz az egész talány s világos a könyv összes tartalma. Az iró e tanácsa folytán már száz meg száz magyarázó erőlködött e titokzatos szám értelmét, a 666 szám alatt rejlő nevet kikutatni, A legelmésebb, a legfantastikusabb s a leghosszabb magyarázatok láttak napvilágot. De itt is az történt, a mi sok más esetben is szokott történni, hogy a legegyszerűbb, legtermészetesebb, legvilágosabb maradt legutoljára. Messze keresték a vadat, csak közel nem. Azt hitték, hogy a Jelenések könyvének különös hasonlatai, az uj időkre, a jövő századokra vonatkozó jóslatokat, kinyilatkoztatásokat tartalmaznak ; igy történt aztán, hogy a titokzatos fenevadat, a 666 számban rejlő nevet némely kommentáriró a pápaságban, némelyek a reformatióban vélték megtalálni ; mások meg egyik másik fejedelemben, XIV. Lajosban, I. Napoleonban stb. Legelső volt Reuss M., a ki belátta, hogy az egészet nem kell valami messze keresni, hogy a Jelenések