Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-30 / 39. szám

lésen ugy segített az egyházmegye, hogy a terménybeli fizetések idejét meghatározta. Önöknél a szegény anyagi viszonyok között levő lelkész, ugy segit magán, hogy magántanitást vállal, itt, ahhol egyszerű földmivesekkel van dolga a lelkésznek, erre még eset sem lehet. Hanem azon szinte csodálkozom, hogy a legártatlanabb foglalkozást is, mint p. o. a méhészet, kertészet, üzérkedésnek s lealacsonyitónak veszi ön a lelkészre nézve, pedig bizony affelől, hogy kertészkedik, méhészkedik valaki, lehet akár próféta, vagy apostol, nem csak lelkész. Ismerek igen kitiinő lelkészt, gyakorlatilag értem, nem ugy, hogy miképen tud elbánni hifii, hofallal, a ki azért, hogy kitűnő méhész, jeles pap, és bölcseséggel, ügyességgel, vezérli gyülekezetét, a miveltség és jólét felé; szeretik és ő is szereti híveit. Hogy más foglalkozásra szorul a lelkész hogy megélhessen, az bizony baj, de ha elmondta Horác a: multa túlit fecitque puer sudavit et alsit eshetőséget, azt is tanácsolja, hogy: metiri se quemque suo modulo ac pede verum est; hogy jól értesülve mondta Pál: ekként rendelte az ur is azoknak, kik az evangyeliumot prédikálják, hogy az evangyeliomból éljenek, valószínű; de azt meg tökéletesen elhiszem, hogy lelkéből irta Timotheusnak: az ur szolgáinak pedig nem kell háborogni, hanem engedelmesnek kell lenni mindenekhez, alkalmatosnak a tanításra és tűrőnek. Világért sem akarom ezzel azt mondani, hogy nem jogos a követelés a jobb anyagi helyzet előmozdítására, óh nem, csak azt akartam vele kifejezni, hogy ha csakugyan az apostolok utóda, örököse a lelkész, ha csakugyan a lelkészek sorába áll, a kiknek erényeit épen ugy nem lehet megfizetni, mint Leonidas vagy Zrínyi Miklós hős halálát, akkor épen nem illő a panasz. Leonidás és Zrínyi Miklósról nincs feljegyezve, hogy affelett töprenkedtek volna, hogy kevesen vannak, mert akkor nem haltak volna meg; de elvoltak tökélve, nem csak bátrak, vitézek, hanem hősökké lenni, és panasz nélkül teljesítették kötelességöket. Pál nem panaszkodott, mikor éhezett, de talán még akkor sem, mikor veszőztetett. A kenyérért panaszkodók sem hősök, sem erény példányképei nem voltak soha. Jól tudom én, hogy nem egészen azon van a felelősség, a ki panaszkodik, hanem azon is, a ki segíthetne és nem segit, változtathatna és nem változtat a dolgon, de azt is tudom, hogy a gondolkodásmódtól, s kinek-kinek saját helyzete felfogásától sok függ: Nagy Sándornak kevés volt e világ, Diogenesnek elég tág egy hordó, Catonak élete nem került felényibe, mint Nérónak egy lakomája. Én azt hiszem, hogy ha csak a megélhetést vesszük, Magyarországon még megélhet a ref. lelkész, nem szükség, hogy mellékkereseti források után járjon, és ha épen méhészet vagy kertészettel foglalkozik, az szerintem semmit nem von le, sem hivatalos tekintélye, sem erkölcsi értékéből; én mint falusi lelkész szeretném, ha valamelyikhez értenék. Küzdeni meg minden pályán kell, mig élünk, A magyar rel. egyház hívei, a miök van, mindenből adnak: bor, buza, kukorica, zab, széna, só, faggyú, fa, lakás, és ha van is imitt amott 200—300 frt jövedelemmel biró lelkész, — a mit, megvallom még sohasem láttam, — pedig Magyar- és Erdélyországnak sok vidékén jártam, de van 6—7—800 forintos elég s 1000—2000 forintos is; vagy talán a lakást, a mit más hivatalnok drágán fizet meg, semmibe, vagy nagyon kevésbe számítja ön. Hogy a megélhetés a lelkészi pályán minednütt megvan, onnan merem következtetni, hogy senki el nem hagyja e pályát a megnemélhetés miatt, sőt, ha üresedésbe jön valamelyik kis állomás, gondolkozás nélkül akad a ki betölti, már pedig ha a megélhetés vagy az önfenntartás ki volna zárva, máskép kellene lenni. Mi is volt a nagy tudományu Kálvin fizetése? 500 forint, 12 mérő gabona; és két hordó bor; ez ötszáz forint az akkori érték és számítás szerint — mondja Révész, — körülbelől annyi volt, mint ma nálunk 250 forint. Vájjon mi a Kálvin munkássága és körülményeihez mérve a mienket, panaszkodhatunk-er azt hiszem, nem igen. Minden nagyítás vagy lelkiismereti furdalás nélkül elmondhatjuk, hogy a lelkészi pálya általánosságban véve, egyike a biztos megélhetést nyújtó pályáknak. Mindazonáltal, a csekélyebb fizetésű lelkészek jövedelmét én is óhajtom felemelni, csakhogy nem azon érdemért, melyet R. K. ur felhoz: erényhős, apostolok utóda, halhatlan eszméknek, örök igazságoknak önzéstelen bajnokai: ezek oly szépen hangzanak, hogy sokkal jobb volna, ha más mondaná, mint magunk; e nagy dicséret alatt alig bir az ember megállani, kivált, ha csakhamar olvassa utána egy pályanyertes jeles munkából ezt: ,,a lelkészi hivatal, el kell ismernünk, a társadalomnak régóta nem teszi meg azt a szolgálatot, a mit tőle, a valláserkölcsiség és a mivelődés érdekében várnak." Óhajtom én a kisebb fizetésű lelkészek jövedelmét szaporítani azért, hosrv a mai kor kívánalmainak, s a társadalom igényeinek külsőleg is megfelelhessenek s az ismeret és tudomány segédeszközeihez is jobban hozzáférhessenek ; óhajtóm én a fizetés javítását, de ugy, hogy a már ugy is nagy terhet viselő nép jobban ne terheltessék; p. o. legyen kimondva a konvent . által, — az, a mit a felső-baranyai egyh. 1 megye már hét éve kimondott, de annál is ma-