Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-23 / 38. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-utca 29. ti. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Eiő.izethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: í hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — BélyegHij külön 30 kr. MF"Teljes számúpéldán3^olf:ls:a-l r^Lin.d.ig' szolg" Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. A konvent után. A hazai református egyház egyetemes kon­ventjének sokak által nagy érdekeltséggel várt őszi ülése bevégződött s az eleibe terjesztett tárgyakban, határozott. Határozott mindenek előtt az általunk oly igen fontosnak tekintett országos egyházi közalap ügyében, és pedig nem ugy, a mint mi óhajtottuk volna. Hónapokon ke­resztül foglalkoztunk a közalap miként kezelésé­nek kérdésével, meghánytuk-vetettük jó lelkiisme­rettel, ezen keblünkben évtizedek óta melenge­tett eszme iránti őszinte lelkesedéssel az e kér­désre nézve pro et contra felhozott s felhozható érveket, és ezután elmondottuk úgy olvasó közön­ségünk előtt, mint annak idején a tanácskozási teremben nézetünket és a közalapnak megosztat­tan leendő kezelése mellett felhozható érveinket. De hát megverettünk, a többség által leszavaz­tattunk, és kimondatott a közalapnak egységes s összpontosított kezelése.*) Quid nunc? Mi most már a teendőnk? Az az nem is annyira nekünk, mind inkább azon elvbarátainknak, kik hivatalos állásuknál fogva első sorban hivatvák arra, hogy fő factorai és motorai legyenek ezen nagyfontosságú intézménynek. Feleletünk az, hogy szakitanunk kell azon szellemmel, mely bennünket ugy is mint magya­gyarokat, ugy is mind protestánsokat századokon keresztül vezérelt küzdelmeinkben. Hazánk egyik felében másfél száz éven keresztül parancsokat osztogatott az idegen török hatalom ; másik felé­*) Megjegyzendő, hogy első konventi közleményünkben épen e nagyfontosságú ügyre vonatkozó tudósítás távol létünkben politi­kai lapból vétetett át minden változás nélkül, s igy történt, hogy saját előadásunk is egész az érthetetlenségig kiforgatott alakban jutott a közönség elibe. Szerk. ben, majd jó hosszú időn át az egész hazában egy nemzetellenes s korlátlan uralomra törekvő kormány befolyása alatt hozott törvények, nem ritkán törvényellenesen kiadott rendeletek, intéz­mények nehezedtek a nemzetre. Ezen körülmé­nyeknek a több rossz mellett még az a káros ha­tásuk is megvolt, hogy a nemzetben a törvények iránti tisztelet föltétlen hódolatérzetét épen nem fejlesztették, sőt a törvények kijátszása nagyon is megengedhetőnek tartatott, s még a közel múlt­ban is a fennsőbb és legfennsőbb helyről kiadott intézmények ellenében kifejtett opponálási erélye s munkássága a nemzetnek, illetve a vármegyéknek legfőbb büszkeségül s nemzeti erényül dicsőíttetett. A mi hazai protest. egyházunk még inkább ily íonák helyzetben volt a felülről jött intézmé­nyekkel szemben. Köz nemzeti és protestáns ér­zületté, vagy tán ösztönné képződött nálunk az el­lentállási hajlam s egyházunknak a múltban kima­gaslóbajnokai mind megannyi élesztői voltak az oppositió tüzének. Amdemamár változtak a viszonyok ugy az állami mint az egyházi téren. Egy alkotmányos állam polgárának igen is joga, sőt kötelessége legjobb ereje és tehetsége szerint az általa elfoglalt té­ren küzdeni, izzadni a mellett, a mit jónak, helyes­nek tart, kötelessége minden törvényes eszközt felhasználni arra, hogy valamely általa károsnak vélt törvény meg ne alkottassék ; de viszont, ha valamely törvény már meghozatott, tekintse ő azt üdvösnek avagy veszélyesnek, honfiúi kötelessége az előtt meghajolni, s azt lelkiismeretesen be­tölteni. Még inkább ugy van ez az egyházi té­ren, hol a törvényeket kizárólag önmagunk, min­den idegen elem vagy hatalom befolyása nélkül alkotjuk, hol a törvényekben egyedül önmagunknak vagyis hitrokonaink többségének akarata nyilat­kozik. Ezen törvények s rendeletek ellenében nincs apellata; ha van bennünk tisztelet önnön "egyhá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom