Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-16 / 37. szám

az egyet, konvent jogkörével s mm ismeri az egyes egyházkerületek és a konvent közötti viszonyt, olyannak tekintvén a konvent világi elnökét, mint egy teljhatalmú generális inspektort, kinek jogában áll a leiratban kivánt intézkedések és felterjesztések foganatosítása; holott nálunk kettős elnökség van s kétségenkivül a konvent világi elnöke sem igényli magának a leiratban reá ruházott jogokat. Tisztáztatni s világosan körvonalozni óhajtja a konventnek ugy a kormányhoz, mint az egyes egyházkerületekhez való viszonyát, főképen az iskolaügyben, mindjárt ezen első lépésnél, nehogy később kellemetlen félreértéseknek és sajnálatos bonyodalmaknak legyen szülő oka azon intenció, mely a ministert vezette, midőn kizarólag az egyh. kerületek által végzendő iskolai ügyek elintézésére a konvent elnökét szólítja fel. György Endre, ez alkalommal a dolog érdeméhez szólani nem kiván, hanem tekintettel a konventi ügyrendre, az iskolaügyi bizottsághoz kéri utasíttatni a leiratot jelentéstétel végett. A közgyűlés ilyen értelemben határozott s a leiratot a konventi tanügyi bizottsághoz utásitotta. Mocsáry Lajos ugy véli, hogy a leiratnak, tanügyi részén kivül, közjogi oldala is van, kéri tehát azt a tanügyi és jogügyi bizottságok együttes elbírálása ala bocsátani. Br. Vay Miklós ez általános helyesléssel fogadott javaslatot határozatilag kimondja. A mai közgyűlés másik tárgya a tiszáninneni kerületnek, lapunkban annak idejében ismertetett, indítványa volt. A tiszáninneni kerület ugyan is, tekintve azon nagy terheket és költséges beruházásokat, melyeket felekezeti iskoláinknak, a fenntartó hatóságoknak a középiskolai orsz. törvény következtében ezentúl hordozni, illetőleg eszközölni kell, azt indítványozta, hogy az egyetemes konvent kérje az orsz. gyűléstől az 1848-ik 20. t. c. 3. szakaszának életbeléptetését, illetőleg iskoláinknak segélyezését. Ezen indítvány mellett Kun Bertalan, mint a javaslattévő egyházkerület supei intendense, szükségesnek tartja a javaslat indokolását s a következőkben teszi meg : A középiskolai törvény sok terhet rótt a felekezeti iskolákra követelményeivel, melyeket az egyház elviselni külső segély nélkül nem képes. Evvel eléggé indokolva van az államsegély megadása iránt felterjesztendő kérés, ámde az egyházkerületek korlátlan rendelkezése alá bocsátva, nem pedig oly feltételekhez kötve, melyek az autonomiát sértik. Igy p. o. az államnak nem szabad követelni azt, hogy az általa dotált s esetleg fenntartott tanári állomásokra ő ejtse meg a kinevezéseket. E szabály keresztülvitele elkerülhetlen összeütközéseket és zavaroka' szülne. De másfelől a convent maga is ez álláspontot foglalta el az államsegély már régebben fölmerült kérdésében, s szóló, azon reményben, hogy a convent ez álláspontot föladni nem fogja, melegen ajánlja az indítvány elfogadását. A közgyűlés ez indítványt, a közjogi és tanügyibizottsághoz tette át, utasítván a két bizottságot, hogy e felett együttesen tanácskozzanak s jelentésüket még a közgyűlés folyamata alatt beterjesszék. A mai közgyűlésnek egyébb érdemleges tárgya nem volt. Török Pál püspök felemiitvén, hogy a konventi közigazgatási bizottság elnöke gr. Dégenfeld Imre meghalt, előadója pedig Fejes István ez időszerint nincs jelen, a közgyűlés Vállyi Jánost a tiszántúli egyh. kerület uj főgondnokát, elnöknek megválasztotta, az előadói tiszttel pedig Véghelyi Dezsőt bizta meg. Ezután vegyes tárgyak előkészítés és javaslattétel végett részint a különböző szakbizottságoknak, részint a konventi jegyzőknek kiadatván, a gyűlés eloszlott. Gyűlés után a helybeli ref. főgymnázium tanári kara tisztelgett Török Pál konventi elnöknél. A tanári kar nevében Hegedűs István igazgató üdvözölte a prot. egyház ősz bajnokát, mint a ki hosszú hivatalos működése alatt a tanügy terén oly sokat buzgólkodott s annak felvirágzását lényegesen előmozditá. Török Pál meg-1 öszönve a tanári kar irányában tanúsított figyelmét, hangsúlyozta, hogy a ref. egyház eddig a tanügy terén mindig vezérszerepet játszott s a magyar nemzet culturalis életében jelentéke.:y befolyással volt. Ezt a szerepet óhajtja, hogy az egyház továbbra is megtartsa, s mint eddig vezérlő, ugy most méltó versenytársa legyen az államnak. Üdvözölvén a tanári kart, mint ezen eszme harcosait, áldást kivánt további munkálkodására. A s^pt. 13-iki ülés ezen konvent egyik legfontosabb tárgyával az egyházi közalap miként kezelésének kérdésével foglalkozott. Felolvastatván a dunamelléki, dunántúli, tiszántúli kerületeknek s a pesti e. megyének e tárgyban hozott határozatai, megindult a nagy érdekű vita. A vitát Lónyay Menyhért gróf nyitja meg: A határozatot, mit ma hoz a konvent, nagyon fontosnak tartja s ajánlja figyelembe venni, minő hatáskört ruház a közalapról szóló törvény a konventre. Példának hozza fel a delegatiót, mely minden tárgynál azt nézi előbb, beillik e a delegatio hatáskörébe s egyezik-e a törvénynyel. Szóló az indítvány feletti határozathozatalban a zsinati közalap-törvény 9-ik szakaszának megsértését látná a konvent által. Ezúttal azonban csupán a törvényes alapon áll s ezért a kezelési indítványt nem részletezi. Szóló abban a határozott meggyőződésben van, liogy a konvent nem törvénymódosító, még kevésbbé törvényhozó, hanem csak a zsinat által megbízott végrehajtó hatalom, mint ilyen, feladata csupán a közalap fenntartásában, s a mi fő, megteremtésében határozódik. A conventnek tehát a zsinati törvényeket módosítani nem áll jogában. Minthogy azonban a zsinat a kezelési módokat nem ugy irta körül, mint azt némelyek talán a decentralis kezelés előnyére hinni szeretnék, a konventnek máskép határozni joga nincs. Ez szóló álláspontja, azt hiszi, hogy ez minden igaz protestánsé is, ki a törvényt tiszteletben tartja. Legyünk óvatosak! — folytatá gróf Lónyay — mert önmagunkat gyöngítjük, ha a zsinat jogait a konventnek vindikáljuk. A végrehajtási módozatokat illetőleg is csak az alap létesítése van a konvent jogkörébe utalva, s ezt már a mult konventi ülésszakon végre ís hajtották. A kezelési indítványról — ismétli — bővebben nem szól, mert azt a konventnek tárgyalni nincs joga. Már a zsinaton is kisértett az elszórt kezelés eszméje, de csak határozatlan alakban, egy személy által felvetve, s az óriási többség akkor is elvetette. A közalapra való adakozás aláírási ivén, a főfeltétel az, hogy a begyült összeg csupán az alap céljaira fordittassék, ámde ez az alap szétforgácsolása által aligha lesz kivihető. Voltak, sjöhetnek.még idők, mikor a törvények hatálya felfiiggesztetik, de a törvények most érvényben vannak: tehát azok szerint kell eljárni, s a mint azok rendelik : központilag kell a közalapot kezelni. A meggyilkolt Majláth országbíróra, ki egy ízben ama szomorú idők főembereivel szemben erős hittel védelmezte törvényes jogainkat, az egyik tekintélyes egyén rá rivallt: Mi az a törvény ? Erre Mailáth körülbelül így felelt: Ne tőlem kérdezzék ezt, de tudakolják meg az utcán ődöngő pórnéptől, s az majd meg fogja mondani,