Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-28 / 4. szám

nem alapult isteni, hanem csak emberi törvényen, azt igen kitűnő munkájában XIV. Benedek pápa elég világosan fejtegette. Tovább megyek. Vájjon van-e tudomása Göndöcs képviselőtársamnak arról, hogy azon elvből kiindulva, hogy a katholikusok és pogányok közti házasság nem isteni törvény, IX. Pius pápa által adatott ki dispenzáció, melynek értelmében zsidó és joviális keresztyén között házasság köttetett. Ez egy dániai esetben adatott ki és ha kíváncsi reá t. képviselőtársam, megtalálhatja azt Philips nagy egyházi munkájában. A kath. alapítványok kiadását mindaddig ellenezni fogja, mig az autonomia létre nem jön. Mert a kath. klérus kezelése alá azokat a világiak ellenőrzése nélkül bizni nem akarja. Azon sérelmek, igy szól, melyeket a kérvények felhoznak, nem képezik a kath. egyház sérelmeit, azok egyszerűen a reakciónak a sérelmei, mely a jelennel kibékülni nem tud, a jövőtől fél s a múlttal szakítani nem tud, azon reakciónak, mely szórványosan ugyan, de mind jobban-jobban üti fel fejét, mely ma ide kérvényeket küld, holnap a nemzet általánosan tisztelt nagyjait, azokat, kik a nemzet szabadelvű előrehaladásának útját vetették meg, mint Széchenyi, Wesselényi, támadja meg. Legyenek meggyőződve azok, kik támogatják e kérvényeket, hogy ha a reakció utján tovább akarnak haladni, első sorban a világi katholikusokkal kell megküzdeniük, kik nem ismerik el, hogy a kath. vallás és demokratikus haladás egymással ellentétes volna. Mert nekem szent meggyőződésem és lelkem mélyéből fakad az, hogy az evangelium termékenyítő ereje még nem merült ki s az emberiség megváltásának nagy műve még befejezve nincs. A népek felszabadulásának a jogegyenlőség és szabadság alapján készült institúciók által kell megvalósittatni, azon jogegyenlőség alapján, mely mint a Krisztus szeretete nem zár ki senkit s azon szabadság alapján, mely a dogmákat teszi hitté, több, emeli vallássá. Magam és barátaim nevében elfogadom a kérvényi bizottság véleményét, ámbár óhajtottam volna, bog)- erélyesebben legyen az szövegezve, elfogadom azért, hogy a kik hitték, hogy ütött már az óra, hogy a nemzet a hátrálás útjára térjen, lássák maguk ellen a képviselőház összes pártjait egy impozáns többségben s ez némítsa el jövőben törekvéseiket. (Általános élénk helyeslés.) Göndöcs személyes kérdésben kérve szót, kijelenti, hogy nem akarja a reverzálisok korát felidézni,, hanem a szülők eredeti jogát kivánja megoltalmazni. Elfogadja azt, mit Ugrón a kath. autonomiára vonatkozólag mondott. Irányi Dániel a kérvényeket egy kiadott jelszó eredményének tartja. A mi a gyermekek nevelését illeti, annak meghatározását, hogy a gyermekek mely vallásban neveltessenek, a szülők természeti jogának tartja. De nem fogadhatja el Göndöcs indítványát, mert az idegen befolyásnak nyit tág kaput. A kérvények közül több egyenesen fenyegetéseket foglal magában és vádolja a törvényhozást, hogy elkobozni akarja a kath. iskolákat és alapokat. Az ember igazán azt gondolná, midőn ezeket olvassa, hogy a képviselőház nemcsak kath. alapokat és alapítványokat elkobozni, hanem a kath. iskolákat is közösekké tenni akarja, holott közönségesen tudva van s a kérvényezők maguk legjobban tudják, hogy a képviselőháznak nagy többsége, de bármelyik pártja, sőt többet mondok, e háznak egyetlen egy tagja sem nyilvánított még ilyen szándékot, s kik azok, akik ezen követelésekkel állva elő, ilyen vádakkal merik illetni a magyar törvényhozást ? kik azok, akik elnyomásról panaszkodnak ? Azon egyháznak tagjai és lelkészei, amely egyház roppant vagyon felett rendelkezik, amely a mai napig kiváltságos helyzettel bir az országban; azon egyháznak tagjai és lelkészei, melynek főpapjai roppant ingatlan birtoknak urai, a nélkül, hogy annak jövedelméről számolni tartoznának, amely főpapok hivatalból a felsőház tagjai, a koronának is gyakori és hozzáteszem, rendkívüli kitüntetéseiben részesülnek. Mi indíthatta a tiszte lendő és főtisztelendő urakat arra, hogy ily szemrehányással illessék a nemzetet, és annak törvényhozását: A kormánynak gyengesége, habozása, dédelgetése. Mig az alsó papság a hozzánk intézett kérvényekben adja elő követeléseit, addig a főpapok az egyházmegyei gyűlésekben tartott szónoklatokban hangoztatják ugyanazokat, sőt egyik főpap, a kit ékesszólással szoktak dicsérni, egy országos társulatnak ülésében azt igyekezett bebizonyítani, hogy a kath. egyháznak mostani szervezete a valóságos autonomia, hogy annál fogva más szervezetre szüksége nincs. Máskép beszéltek ezen urak ezelőtt csak 13—14 évvel is. Felsorolja azután, mily kevés fizetést húznak a francia, olasz és osztrák püspökök. Ausztriára vonatkozólag a következő adatokat sorolja fel: A trieszti pü-pök fizetése 7353 frt, a zárai érseké 11,424 frt, a kattarói püspöké 5135 frt, a prépost kap 840 frtot, a kanonok 630 frtot (Derültség), a lesinai püspök 10,144 frtot, a budweisi 12,600 frtot, a tarnowi 12,600 frtot, a lembergi örmény püspök 6300 frtot. A bécsi, prágai, szalzburgi érsekek fizetése nem foglaltatik a költségvetésben, alkalmasint más alapokból húzzák jövedelmeiket. íme, azt hiszem, bevan bizonyítva, hogy a magyar kath. egyház és annak főpapjai oly állást foglalnak el mai napság az országban, minővel külföldön sehol, egyetlenegy országban sem dicsekedhetnek. Miért is kétszeresen helytelen, kétszeresen visszataszító azon hang, a melylyel a tisztelendő és főtisztelendő urak a magyar nemzet törvényhozásával szemben élni nem átallottak. Szálljanak magukba az urak, béküljenek ki a kor szellemével. Hagyjanak fel oly mozgalommal, mely keserűséget szülni és viszályt szítani igenis, de célra vezetni nem képes. A magyar nemzet nagy lelkű, túlságosan nagylelkű a kath. egyház és különösen annak főpapjai iránt. De annyira nem megy sem nagylelkűsége, sem engedékenysége, hogy miattuk a haladás útjáról letérve, Canossába induljon. A magyar nemzet meghajol a jog, meghajol az örök igazság előtt ; a Syllabus előtt nem fog meghajolni. A század szelleme előre halad, előre a szabadság, a jogegyenlőség, az igazság, a közművelődés útján, előre halad feltartózhatlanul. A ki annak útjában áll, azt elsöpri, aki ellene szegül, azt eltiporja. Elfogadom a kérvényi bizottság véleményét. (Zajos helyeslés.) Mocsary Lajos nagyjelentőségűnek tartja a kath. papság által megindított mozgalmat. Ugy látja, hogy ez a reakció támadása a szabadelvűség minden ujabb vívmánya s maga a modern állam ellen. (Göndöcs közbeszól : Aki kér, az nem támad.) Az a klérus, mely a vagyoni romlás közepette megtartotta csonkitatlanul birtokait, bátorítást merített a jelenlegi, minden erkölcsi és elvi alapot nélkülöző kormányrendszerből. Áttért azután az egyes petitumokra. A mi a keresztyének és a zsidók közti házasság kérdését illeti, konstatálja, hogy