Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-09-09 / 36. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI V ATA L : IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. El öfizetéBi díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4- frt 50 kr., egész évre 9 frt. Eiő izethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: X hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Hélyegdij külön 30 kr. Hl^^Teljes számúpéld-áin^ofellsa,! mindig1 A közalap szervezetéről. iii. Hátra van még, hogy a kezelés és felhasználás módjáról szóljak. Hic Rliodus; liic salta! Ezen fordul meg minden s ez a nehéz kérdés, melyről a zsinat törvényt csinálni nem mert s melyen a konventi atyák meghasonlottak. Ha ránk nézve csak egyszerűen mondattani vagy hermeneutikai kérdés volna ez, hogy t. i. a törvény szövegéből összpontosított vagy megosztott kezelés hozható-e ki? s ezeknek melyike áll inkább összhangban a zsinati határozatokkal? Én minden kételkedés nélkül az összpontositókkal felelnék: bár kétségtelen, hogy a szöveg az ellenkező magyarázatra is nyújt alapot s annálfogva nem mindenütt következetes, minek világositásául elég legyen itt csupán arra mutatni, hogy habár az alsóbb egyh. hatóságoknak elengedhetlen kötelességökké teszi, hogy a segélyezés érdekében ^ magok részéről is megtegyenek minden lehetőt/ a mellett; egyszersmind azt is elvárja tolok, hogy segélytőkéiket és adományaikat a közösbe olvasszák be (224. §.) Azonban irott törvénynél kényes dolog a hermeneutikát alkalmazni: ott pedig, hol a törvényhozás valamiről szánt szándékkal nem intézkedik, teljesen jogusulatlan is. Mert épen az a körülmény, hogy a törvény az intézkedést elmulasztá, azon tudvalevő szándékból, hogy azt helyette más tegye meg: mutatja, hogy a törvényhozás e kérdésben határozó tekintélyt magának nem igényelt s a döntést megbízottjának engedte át. Ebben a helyzetben van a közalap függő kérdése s épen ezért az a kívánatos, hogy azt a convent ne mondattani, se hermeneutikai s általában ne a rideg elmélet szempontjai-, hanem tisztán a jóravalóság és okszerűség tanácsai szerint oldja meg. Meglehet, ekkép járva el az intézet szervezetének uj része némely egyéb részekkel nem fog állani teljes összhangban: azonban művészi összhangról már ugy sem lehet szó: mindenesetre pedig inkább az összhang ellen vétsen a mester, mint alapjában elhibázott és tartatlan munkát állítson elő. Nézetem szerint e veszély fenyegetné az egész alkotást, ha az eddigi rendszerben folytattatnék tovább. Szerencse, hogy a konventi tagok többsége azt az utolsó órában észrevette s az összpontosított kezelést ellenezvén, még idejében uj ösvényre tért. Mert az egész intézetnek alapja azok a járulékok, melyeket a közalap számára az egyházak fizetnek. A legfőbb érdek tehát e járulékok biztosítása : a mi azonhan előttem kivihetlennek látszik, hogy ha mindent a központ nyel el s az egyházak kivétel nélkül saját jobbvoltukért is ösztönözve nem érzik magokat a hűséges adózásra. Egyesek, mint eddig voltak, ezután is fognak akadni, kik Krisztus lelkétől indíttatva, teljes önzetlenséggel rakják fel áldozatukat az oltárra: de a közönségtől s a legszegényebb napszámostól is köteles adót vár a törvény s a közönségnél erre nézve az az elv áll: I)o ut des, faciam ut faeies. Ez nem nyerészkedés: hanem ennek óvszere a leoféletbeváofóbb és valóban nemes érdekek bizo O tositása, mely nélkül a társulati szövetkezés állán dósáéra nem számíthat s nem is érdemes. Az o egyházak és különösen a nagyobb egyházak évről évre fizetni fogják a közalapadót: de ily adóztatás csupán ott jogosult, hol annak hasznai egyetemesek s az adózókra is visszahárulnak. Mert, mint Szentpéteri fejtegeté, az nem lehet, hogy az egyházakon csupán a bajt és terhet szaporitsuk újra, és semmit se tegyünk erejök és buzgalmuk fenntartásáért és élesztgetéseért. Helyesen hivatkoztak a Gusztáv Adolf-egylet és ev. egy. gyámintézet példáira is. Mert ha ezek az önkéntes adakozásra épített intézetek méltónak és szükségesnek látják, hogy a gyüjtelékek bizonyos részét a fiókegyle-