Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-02 / 35. szám

ujabban megválasztott fiatal tanárai, u. m. dr. Bagi Béla jogtudor, tehetséges fiatal kecskeméti ügyvéd (váltó és kereskedelmi tanszék) és dr. Kovács Pál államtudor kecskeméti lapszerkesztő (statisztikai és közigazgatási tanszék), ekkor fognak tanszékeikben ünnepélyesen beigtattatni. Az ünnepélyre a jogakadémia fönntartó testületei, u. m. a dunáninneni reform, egyházkerület, Kecskemét város törvén) hatósága és a kecskeméti reform, egyházközség, valamint a helybeli és szomszéd városbeli tanintézetek igazgatóságai külön-külön meghivattattak s remélhetőleg mindannyian képviseltetni fogják magukat: és miután az ünnepély nyilvános: előreláthatólag részt fog venni abban Kecskemét város polgársága is, amely a jogakadémia sorsa iránt élénken érdeklődik s reméli, hogy miután a mult évben annak fönnmaradása a fönntartó testületek által végleg biztosíttatott, s miután a megválasztott fiatal tanerők, a régiekkel vállvetve, nemes ambícióval és törekvő szorgalommal néznek szép föladatuk teljesítése elé : a jogakadémiára ismét szebb, jobb jövő derülend s régi fényét visszanyerendő — A szeptember 10 iki ünnepély a helybeli reform, templomban reggel 7 órakor tartandó diszistenitisztettel veszi kezdetét, ahol ugy a tanárikar és a különböző testületek képviselői, valamint az összes joghallgató ifjúság in corpore fognak résztvenni. Istenitisztelet után a jogakadémia igazgatósági termében lesz a gyülekezés. Itt a fönntartó testületek képviselői tartanak beszédeket : majd a jogakdémiai igazgató alkalmi beszéd kíséretében beigtatja az uj tanárókat, akik erre megtartják rövid székfoglaló beszédjüket. (A székfoglaló értekezés megtartása a jövő tanév elejére határoztatott.) Felemlítjük itt egyúttal, hogy a kecskeméti jogakadémián a beiratások az 1883/4-ik tanévre szept. I—8-ig tartanak : a később jelentkezők szeptember hó végéig, kérvény utján csak a tanáriszék engedélye mellett vétetnek föl. Alap- és államvizsgálatokra vonatkozó folyamodác

ok az igazgatóság által szept. 1 — 15-ig fogadtatnak el. — Fölhívjuk tehát a nevezett tanintézetre a t. szülők és érdeklettek becses figyelmét, annyival is inkább. miután a küszöbön álló tanév a kecskeméti jogakadémia életében egy uj és üdvös aera kezdetének tekinthető s a jövőben az a fönntartó testületek, de különösen a kecskeméti ref. egyház kiváló gondoskodásának tárgyát képezendi, sőt képezi rr.ár most is, — jól tudva azt, hogy az akadémiának (főkép ha a harmadik egyetem még sem Szegedre kerül) itt a Duna, Tisza és Maros között nagy jövője van, amennyiben ugy a Bánátnak, mint a Bácskának jogi pályára készülő s különösen szegényebb sorsú ifjúságát — amelynek a fővárosi drágasággal összekötött egyetemi kurzus nem konveniálhat: abszorbeálni van hivatva. És Kecskemét városa, az ő 44 ezer főnyi lakosságával egyébként is fölötte alkalmas arra, hogy kebelében egy látogatott felsőbb tanintézet fennáljon. BELFÖLD Levél a szerkesztőséghez. Nt. szerkesztő úr ! A helyzetnél fogva, — menynyiben itt a főváros területén lakom — módom s kezemügyében állna a személyes érülkozés s hiszem, hogy minden alkalommal, valahányszor becses lapja hasábjain megjelenő egyik vagy másik cikk figyelmemet s méginkább útbaigazítást igénylő kételyeimet felkölti: nt. ur részéről szives. meghallgatás, kételyeimet illetőleg pedig eligazodás lenne csekély fáradságom eredménye. De mert a kérdés, melyet ezúttal felvetni megkísérlek — nézetem szerint — közérdekű, mely a diskussiót megérdemli, engedtessék meg a nagy közönséghez fordulnom s attól várni az útbaigazító vagy agyonhallgatás által elutasító feleletet. A napokban — néhány napi távollét után — otthonomba megérkezvén: egy ismeretlen férfiú azzal köszönt be hozzám : »csakhogy megjött az ur, nagy bajom van! már két izromban is kerestem.® Egy fiam született s most uramat, kenyéradómat — a ki zsidó — hivtam meg keresztapaságra, az újlaki plébános nem akarja megkeresztelni. Megkereszteli-e az úr, ha én reformátussá leszek ?« A felelet részemről nem került sok fejtörésbe. Hogy az illető, s úgy látszott jogaiban megtámadottnak vélt apát alaposan megnyugtathassam; feliitém előtte egyházi törvényeink Il-ik r. 103 § át s ezzel — türelemre intve őt — bevégzettnek hittem a discursust. Ám nem úgy leve! Az én emberem zsebébe nyul s elővesz egy gyűrött »Bupapesti Hírlapot* s abból csak olvassa ám, hogy N.-Kőrösön ez s ez napon mi történt, hogy ott egy ifjú zsidónőt a helybeli ref. lelkész a jelenvolt nagyszámú gyülekezet érdeklődése mellett — egyházi gyászbeszéddel temetett el. Persze én ezt már mind tudtam a Prot. egyh. lap»-ból s egyebet nem felelhettem reá, minthogy — forschirozott kívánságát illetőleg — újból a törvényre hivatkoztam. De emberem csak nem tágított s tovább argumentált: „hogyha zsidót ref. pap eltemethet, mert szerinte a gyász szónoklat temetési actust jelent — hát akkor keresztapaságra miért nem lehetne az elfogadható ?4

stb. Hogy minő lelki felháborodással távozott el tőlem a reményeiben megcsalatott apa ; nem vázolom ; de az udvarról visszahangzó szavai még most is fülembe csengnek : egyformák ezek mind, nem akarják, hogy a szegény éljen4

/ Es e feljajdulásnak, megvan a maga kulcsa. S habár tüzetesen nem is tartozik az általam felvetendő kérdéshez; fel kell azt mutatnom s meg kell ismertetnem, nem mint kuriózumot, hanem mint egy ferde kinövését ama keresztyéni nemes intenció —a gyermekek vallásos neveltetésérőli gondoskodás — rovására iizött pénzhalászatnak a keresztszülők megválasztásánál. Itt a fővárosban, hol még a levegő is pénz, a szegény embernek, — a mi máshol, más viszonyok között családi öröm ; — a gyermek születésnapja, aggodalomnak napjává növi ki magát a gondolatra, hogy azt meg is kell kereszteltetni. A keresztelési stóla itt sem a legnagyobb gond, mert akárhányat keresztelünk ingyen, ott, hol azt a szükség keresztyéni kötelességünkké teszi, hanem a többi, a »cafrang®, mert ilyen is van. A városi ember, ha csak nem éhenholt szegény ; elengedhetlen kelléknek tartja keresztelésnél a űakkert; a bába úrias honorálását, a csecsemő felcicomázását s mert mindenre pénz kell: keres »Balekot»,ki mind e kiadásokat fedezze —- a keresztapa személyében. Igy történik aztán, hogy a házmester nem a vele hasonállású házmester collegáját; hanem a háziurat; a gyári munkás nem munkás társát, hanem a gyárfelügyelőt— habár zsidó az — hivja komának, kiktől aztán — ha a szülők elhalnak — a szegény keresztfiu vagy leány, egyszer mindenkorra lefizettetvén a sarc: lehet akár hottentotta. De hát a főcél megvan: a fényelgés, az úrias kirukkolás. Ez kulcsa az én áttérni szándékolt emberem feljajdulásának. Oly erős hatalommá nőtte ki magát ez a ferdeség a városi ember életében, hogy miként a fennti példa igazolja — annak keresztülvitelének még a legvégsőtől sem riad vissza.