Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-02 / 35. szám

merőben újonnan kellene készíteni. Ugy a mint van, végre nem hajtható, s számtalan zavarnak s kedvetlenségnek lesz szülő oka a miatt, mert nehézkes, bonyolult s nem ad biztos vezérfonalat az eligazodásra nézve; miért is, ha az egyházak és egyházmegyék adóbevallásai nem lesznek egyarányosak: annak első sorban épen ezek a felsőbb helyről érkezett határozatok lesznek okai. Az adózó közönségnek és az alantas egyh. hatóságoknak pedig joguk van megkívánni annyit, hogyha fizettetik s dolgoztatják őket, legalább tudják meg azt, hogy mit kívánnak tolok, s munkaképességüket túlhaladó teendőkkel ne halmoztassanak el. II. Ezek után áttérek az adózás mérvére, mely a közalapnál célba vétetett. Már előbb rámutattam azon kétértelműségre, mely e részben a zsinati törvénybe becsúszott. Most attól eltekintve, ugy veszem a dolgot, mintha a birtok és kereset arányban való adóztatás volna határozottan elrendelve ; mert valószínűen egyházaink is igy fogják a rendeletet értelmezni s annak ilyetén értelmében remélhetőleg készséggel meg is nyugodnak, miután az egyházközségi adót is megszokták már rég óta abban az arányban róni ki és fizetni. Azonban sajnos, hogy a birtokarányosság elvét is megzavarja a boldogtalan osztályozás, s e miatt csak fokozódik a kellemetlenség és bajlódás, mely a? uj adó behozatala által a legtöbb helyen a nélkül is keletkezni fog. Ugyanis az osztályozás mellett azt fogják tapasztalni a hívek, hogy igen csekély vagyoni vagy kereseti különbség, mely eddig az egyházközségi adóra befolyással sem volt, a közalap járulékait sokakra nézve, tetemesen emelni fogja; mert számos esetben 10—20 krnyi állami adótöbblet, egy egy rossz ház vagy néhány ut szőlő elég leend arra, hogy valaki magasabb osztályba soroztassék mint hason birtokú ismerőse. Ez a mi nagy egyházainkban, hol az adózási arányosság meglehetős pontossággal van keresztül vive, rontani fogja a közhangulatot az egyh. elöljáróság irányában s hogy meghonositandja többé kevésbé nálunk is a sűrű adó-felszólamlásokat s az azokkal járó izetlenkedést és ujjhuzásokat, melyektől eddig egyházi életünk megkímélve volt. De itt, minthogy a zsinat rendelte az e fajta adózást, a bajon már nem segíthetünk. Azonban tán még megváltoztatható a vagyontalan napszámosok 20 kros adóztatása, a mit némely gyülekezeteinkben nem volna helyes és tanácsos megkisérleni. Az itteni nagy parasztvárosokban a proletár j néposztály ,nehány évtized alatt túlságosan megszaporodott és a munkahiány bajaival küzd. H.-M.-Vásárhelyen péld. az 1870-ki népszámlálási adatok szerint 49,153 összes lélekszám mellett 3655 földbirtokos és 54 haszonbérlő, 5955 szolga, (cseléd), 4142 napszámos és 14746 személyes munkát tevő volt. Az 1 881 -ki népszámlálási adatok szerint 50,966 lélekszám mellett 3983 földbirtokos, T 28 haszonbérlő, 3656 szolga és cseléd, 4967 napszámos (munkás) találtatott, A városon kivül lakó birtokosok száma volt 1870-ben 1510, a kiknek nagy része maga erejével műveli földecskéjét s idegen munkás segítségére nem igen szorul. A földbirtok ezen elaprózása és a gépek naponként való terjedése következtében nem csak az alföldre egykor levonuló felvidéki takarók előtt fogyott el a munka, de saját bennszülött munkásainkra nézve sem elég az, úgyhogy évről évre növekszik azoknak száma, a kik aratás takarás alkalmával a részességből kimaradnak. Téli időszakban azokra nézve, kik nem cselédek, megszűnik általában a gazdasági munkás kereset. Ilyenkor, sőt az év egyéb részeiben is igaz, hogy kivált az utóbbi években a töltéskészítés vagyis az u. n. kubikolás ezer meg ezer alföldi embernek ad foglalkozást és jó keresetet s vidékünkről nemcsak a helybeli vállalatokhoz, de az ország, sőt a birodalom távolabbi részeibe is rendszerint nagy számmal alkalmazzák a munkaképességük, kitartásuk és rendszeretetök miatt kedvelt férfiakat. *De a földmunka a legerősebbeket is idő előtt rokkantakká teszi, másfelől pedig a kivételes életmóddal járó demoralizatiót terjeszti mind az otthonából kimozdultak, mind a honnmaradottak körében s e miatt igazi áldás ritkán van rajta. Annyi tagadhatatlan, hogy a szegénység most ís legnagyobb részben zúgolódva fizeti egyházi adóját, — pedig ez (az u. n. párbér) a hozzám beérkezett adatok szerint még most 1 frt 26 krtól 3 frtig terjed,— az egyháznak, sőt a régi társadalmi szabályoknak kötelékét nem becsüli eléggé. Ugy gondolom egyébaránt, hogy ez nem csupán a mi helyi bajunk. Ország-, sőt világszerte efféléket lehet tapasztalni. Azon külországokban, melyekben a hitélet tüzét legmagasabban lobogni látjuk, a tömegeknek alig van valami egyházias érzületük s ha van, nincsenek többé ezért adózásra kötelezve. Ama megmérhetetlen küvetkezményekkel járó elégedetlenség, melylyel a nép a maga sorsa miatt zúgolódik s melynek éle minden fennálló rend, sőt az eddig kedves haza ellen is irányul, mint tudjuk, már eddig is tetemes kedvezményekre inditá meg a kormányokat, minek bizonysága nálunk a napszámosok adójának eltörlése. Hogy a dolgok ily állásában az egyház a semmi nélkül valókra ujabb és az illetők szemében tetemes adót rójon a közalap cimén! az időszerűtlen és célellenes terv, mert aláaknázni segiti ott is az egyházak alatt a talajt,