Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-26 / 34. szám

melyekből a tanulónak az egész tanfolyam alatt elért tanulasi eredménye leginkább megítélhető. Felkérem azért Nagyméltóságodat, hogy a mennyiben e nézetemben elvileg osztozik, méltóztassék kijelölni azon tárgyakat, melyek esetleg külön- külön az írásbeli és a szóbeli érettségi vizsgálatnak a gymnáziumokon tárgyaivá volnanak teendők. A vizsgálati eljárásra vonatkozó szabályzat iránti javaslataban, melyre nézve Nagyméltóságod a főhatósága alatti intézeteknél eddig érvényben álló, vagy esetleg most kidolgozandó sajat utasitasait lesz szives felterjeszteni, különösen egy pontra hivom fel Nagyméltóságod figyelmét, melyet a törvény ugy látszik nyilt kérdésnek hagyott vagy legalább nem elég szabatosan oldott meg és ez az, ki tekintessék az Írásbeli vizsgálaton megbukottnak és a 27. § szerint szóbeli vizsgalatra nem bocsáthatónak ? az-e, a ki csak egy írásbeli dolgozataval is elégtelen jegyet kapott, melyet esetleg a szóbelin, ha azon tárgy a szóbelinek különben nem volna is tárgya, kijavíthat. E részben óhajtanám, ha Nagyméltóságod határozottan körülirt javaslatot tenni méltóztatnék. III. A törvény 38. §-a szerint a hitfelekezetek altal fenntartott nyilvános középiskolákban ugy a tanulókra, mint a tanarokra vonatkozó fegyelmi szabályzatokat (a fegyelmi eljárást is beleértve) azok egyházi főhatóságai állapítják meg, kötelesek azonban azokat, valamint az azokon időnként eszközölt változtatásokat a vallás és közoktatásügyi miniszternek tudomás végett felterjeszteni. Felkérem ennélfogva Nagyméltóságodat méltóztassék a főhatósága alatti középiskolákban jelenben érvényben allő mindkét rendbeli a tanulókra és tanárokra vonatkozó fegyelmi és eljárási szabályzatokat hozzám bemutatni. Egyszermindenkorra van szerencsém figyelmeztetni Nagyméltóságodat, hogy az ezen szabályzatokon jövőben netalán teendő változtatások is tudomás végett, valamint a hivatalától fegyelmi uton netalán elmozdítandó igazgató vagy tanar fegyelmi ügye az indokolt Ítélet közlése mellett hozzám esetről-esetre feljelentendő lesz. IV. A főfelügyeleti jog gyakorlása szempontjából a törvény 46. §-a értelmében a szükséghez képest s belátásom szerint fogok a felekezeti középiskoláknak e végből kirendelendő megbizottaim altal teljesítendő meglátogatása iránt intézkedni s arról az általam megbízandó egyén, vagy egyének nevének közlése mellett Nagyméltóságodat, vagy ha Nagyméltóságod célszerűbbnek véli s ez iránti kívánságáról engem értesíteni méltóztatik, a/, illető püspököt kellő időben értesitendem, hogy a főhatósaga alatt álló intézeteket a kiküldetésről tudósíthassa s megbízottamnak az intézetekbe beléphetését, valamint az altala teljesítendő latogatás törvényes sikerét biztosithassa. Valamint most mar s egyszermindenkorra van szerencsém felkérni Nagyméltóságodat, hogy a 48. §. a.) pontja értelmében az altalam esetről esetre bekivanandó statistikai adatokat, továbbá, külön felhívás nélkül a b.) pont alatti tanévenkénti jelentéseket minden év végével a tanrendszernek a c ) pontban érintett netaláni változtatásait esetről-esetre a d.) pont szerint a tankönyveket csak ha általam küiönosen kívántatni fog, végre az idézett §. utolsó kikezdése szerint a főhatósága alatti tanintézetek mindegyikének vagyoni állásáról az iskolai vagyon elhelyezéséről és kezelése módjáról az 1883/4. tanév végéig hiteles kimutatást méltóztássék nekem bemutatni. Végül engedje meg Nagyméltóságod kifejezést adnom azon meggyőződésemnek, hogy a középiskolai törvény életbe léptetésével nem csak átalában középiskoláink ügye, hanem különösen a felekezeti középiskoláké is örvendetes lendületet nyerend s a felekezetek az állammal vállvetve tognak törekedni saját középiskoláik felvirágoztatása által a tanügynek s ez által a közművelődésnek mint századokon át ugy jövőre is a tolok telhető legjobb szolgálatokat tenni. Kijelentem egyszersmind, hogy a középiskolákról s azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. XXX. t. cikket ezennel illetőleg az 1883/4 tanév kezdetével életbe lépettnek tekintem s valamint magam, ki annak végrehajtásaval vagyok mebizva, ez időponttól kezdve annak végrehajtásaban kötelességemhez képest eljárok, ugy a felekezeti főhatóságoktól is elvárom, hogy abban engem mindenkép támogatni fognak. Budapesten 1883. évi augusztus hó 6-án Trefort. TARCA. Templomok es egyházi benyomások Romaban. (Vége.) Tény, hogy a rómaiak távolról sem tartják Rómát és a pápaságot oly elválaszthatlan fogalmaknak, mint mások. Bátra® ki lehet mondani, hogy a pápatiszteletben Róma a legkatholikusabb város a földön. A nép tudja, hogy miért; hisz még alig tizenkét éve, hogy megszabadult egy oly uralom nyomorúságától, a melyből más országok katholikusai semmit sem éreztek. A pápai uralom helyreállítása Romában nem más, mint egy megvalósithatlan képzelet és alig gondolható, hogy ez iránt a pápa és környezete is bizonytalanságban lehetne. A nep teljesen megszokta azon gondolatot, hogy a pápa el lehet a világi hatalom nélkül, és nem lehet kétségbe vonni, hogy a néppel szemben könnyű is volna a papának tulajdonképeni egyházi leiadatat — mint a római egyháznak feje — végezni. Azonban épen itt van a fennakadás. Az 1870-dik év a papaság fennállásában uj korszakot jelez. Rómának az egyesült Italia fővárosává emelése altal világi hatalma megdőlt, és azt lehete gondolni, hogy most határozottan visszatér egyházi hivatásához. Azonban igazán ugy tünt fel, mint a sorsnak iróniajá, hogy a papaság ugyanazon időben, midőn meg szűnt világi hatalom lenni, a csalhatatlansag kinyilvánítása altal kivonta egyházi hatalmaból az utolsó következtetést, s ez altal maga tette magára nézve lehetlenné az uj viszonyokhoz alkalmazkodast. Ereje ma még következetességében áll, és pedig szemben a modern állammal is, mely még mindig nem latja be, hogy a pápaságnak nem annyira a vallási érdek, mint inkább a hatalmi állás fekszik szivén. De nem első eset, hogy egy történeti jelenség bar több százados kort ért el, saját elve alatt dőlt meg ; és jóllehet, senki sem lathat a jövőbe, annyi bizonyosnak látszik, hogy a pápaságra nézve is elérkezett a végnek kezdete. Az olasz királyság, mint modern culturallam kihirdette a hit- és lelkiismereti szabadságot, és a hitetlenségnél és közönyösségnél hatalmasabb ellensége fejlődik a papasagnak a még most a kezdet nehézségeivel küzdő italia protestantismus hitében. Hogy ez Rómában jelenleg még igen szerény körben lép fel, és kívülről még alig észrevehető, azt mondanunk sem kell. Az is áll, hogy szétforgácsoltsága, mely sajatsagat ott sem tagadja meg, kedvező támpontokat nyújt a római egyháznak a