Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-19 / 33. szám

az országot, mint eretnekek.® Kolonics érsekkardinál pedig azt mondogatta : »Magyarországot koldussá, katholikussá, németté teszem.4

1855-ben, midőn a bécsi kormány teljesitni készült Kolonics fenyegetését, megköté a pápával a concordatumot, mely a pápa és a császár közt megosztja az absolut hatalmat, s elkészité ennek cafrangját, a protestáns pátenst: egy évtized múlva, az ausztriai császár az ezeréves római német császárok utóda, egyszerre Német- s Olaszországból kivetteték; amott, helyét a protestáns porosz király, majd egyszersmind német császár is, emitt az egyesült Italia királya foglalja el. 1672-ben inditák meg a pápa és ennek erélyes praetorianjai a jezsuiták, a magyar protestánsok kiirtására főcsapásukat: száz év múlva a pápa maga torié el a jezsuitákat ; kétszáz év múlva pedig az olasz király foglalá el Rómát a pápától, alig három hónappal azután, hogy ez, püspöki zsinata által magát »csalatkozhatlannak« decretáltatta. 1672-ben a Nádasdi, Frangepán, Zrinyi összeesküvés.— 1850—6o.köztaz előző két évi szabadságharc elnyomása altal hitte a bécsi kormány, a magyar alkotmány illetőleg a prot. felekezet megsemmisítését eszközleni. Akkor a prot. papok, ekkor a szabadsághősök rabsága, számkivetése, akkor Carafifa, Kobb, ekkor Haynau által. 1685-ben XIV. Lajos önkénye Franciaországból kiüzé a hugonottákat : száz és kétszáz év múlva pedig, ugyanott a királyság töröltetett el. Mig a magyar reformátusok a költővel elmondhatják: „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem, élünk e hazán.4 Azonban, ha már benne vagyunk, egy sajnos párvonalt sem mellőzhetünk: i672 ben a protestánsok imént alapított eperjesi és pataki iskolái a jezsuiták, 1872-ben pedig a patiszlávok ró'cei és turóc-szt.-mártoni gymnaziumai a magyar kormány által megszüntettek. A mit az orosz jelenben a katholikus lengyeleken elkövet, ugyanazt követé el a pápaság kétszáz év előtt Magyarországon a protestánsokon. A magyar prot. papokat elhurcolták Nápolyba gályákra, a lengyeleket Szibériába ; amazokat a katholikusok erővel kényszeriték szertartásaikra, s templomaikat elszedték ; ezekkel az oroszok ugyanazt teszik. Mig az ugyanazon időbeli szók is ismételtetnek. Midőn 1673-ban egyik rab prot. pap fölsóhajtana: ,nem elég hogy a török pogány bennünket fogyaszt: saját nemzetünkbeli keresztyén atyánkfiai által is fogyasztatunk4

; mire az akkori jezsuita őr, és a mostani (1863-ki) Murawiew „de ti rebellis eretnekek alábbvalók vagytok a töröknél, a kutyánál.4

Midőn a gömörputnoki rab pap azt mondá a rájok ügyelő szintén gömörmegyei jezsuitának: „Gömörmegye nem volt rebellis, magad is tudhatod: ha én rebellis vagyok, te is az vagy.4

Mire a jezsuita : sem én, se te nem vagyunk rebellisek, de a vallásod rebellis.4

Mezendorf orosz követ 1866. uj év napján szemébe mondá a pápának, hogy Lengyelországban a kath. vallás rebelis, mire a pápa hátat fordított neki. Magyarország, az oligarchia biine miatt kétszáz év előtt a német s török császár és az erdélyi fejedelem közt háromfelé ugy volt megosztva, miként a lengyelek szintén saját nemeseik bűne miatt ugyancsak három hatalmasság közt vannak megosztva. 17. A protestánsok üldöztetése s ezek visszahatása. 1672. és 74-ben a pozsonyi vészlörvényszék elé Hontmegyéből ezen 18 prot lelkészek idéztettek : Spetko Dániel esperes sipéki; Belobradeus Pál, báti, (Kocsi Bálint Peterman Györgynek irja) Joannides János egyházas-maróti, Csabán Illés kormosói, Antoni Dániel dacsó-lámi, Huszár-Sebestyén prencsfalusi, Rózsa György (Russinus János teszéri, Spetkó Gábor pribeli, Zabojnik György méznevelői, Lupi-¥zr\ídiS-György alsó-rakonczai, Misovic János bagyáni, Benkovics Zakariás viszokai, Zimányi Simon zsemberi, Benedicty Máté prandorfi, Fábián Jakab bagonyai lelkészek; Pilárik Jeremiás, Titius Menyhért, Hofstetter Adám Kristóf, mindhárom Selmecbányái lelkész, kik aztán sléziai Brieg városába internaltattak. A kis honti ref. papok közül, Harsányi István és Kapusi István rimaszombati, s Miskolczi Mihály füleld lelkészek martirkodtak. A nevezettek közül : Joannides, Rózsa, Huszár, Zabojnik, Lupí és Zimányi, Komárom vára börtönében sanyargattatván, elfogadák a nekik ajánlott 24. 30. 50 forint lélekváltságot, s katholikusokká lettek, s öntudatoktól tán annyi csapást szenvedtek, mennyit azon szerencsétlenek, kiket a galyákra menet a német katonák ütöttek-vertek. Szelepcsényi György érsekprimás, ámbár mentegetőzött a vésztörvényszék elé idézett prot. papok előtt : nem az ausztriai nemzet az. meiv titeket üldöz: hanem az a „vörös4

— Kolonicsra mutatva, — a mint a lelkipásztorokat híveiktől elszakitá: neki esett a pásztor nélkül maradt nyájaknak, s ugyancsak erőlködik vala őket a maga aklába átterelni. A csel, részben sikerült, s fóldiesekvék a pápánál, hogy 63,000 lélekkel szaporitá azok számát, kik a pápa egyházfölségét elismerik, miért »kárdinal" méltóságot nyert. Ámde a protestánsok is fölocsudtak ájultokból, s kiütött ismét a polgárháború, melyben a német és török örvendezése közt, a magyar ugyancsak pusztitá és irta egymást. A török különösen, mind a kath. mind a prot. templomba járókról egyaránt szedte az adót. A királyiak s kath. papok részén harcoltak egyéb urak közt: Eszterházi Pál, utóbb nádor, és a Koháriak, mig az ellenfélen Tököli János, Eszterházi Pál sógora hordozza a zászlót, és Balassa Imre, a Koháriak anyai nagybatyja. A klérus küldöttei mohón hozzáfogtak a bezárt prot. templomok elfoglalásához, és a kath. szertartások szerint fölszenteléséhez, a népes parochiákra egyszersmind kath. papot erőszakolván. Viszont Tököli kurucai, ha egy kath. papot megkaphattak, megtorlották rajta a nápolyi gályarabok szenvedéseit. A dacsólámiak a Szenográdról hozzájok ment kath. papot agyonverték. Petróci Tamás kath. alesperest kurucok elfogták, s Hatvanba a töröknek eladták, honnan 200 frt váltságon szabadult ki. 1677. jun. 30. Leopold császár, Balassa Bálint főispán által kinyomoztatni rendeli: nem vettek-e részt hontme, gyei parasztok Hlinicki István: valaszkai, Lieszkovszky ; György: dobronizai, és Csernák Miklós: százi, zólyommegyei kath. papoknak megverésében, s a kurucok ke-1 zébe adásában, honnan nagy váltságon szabadulhatának. 1678-ban Balassa Imre Bozok várát bevette, ott Szelepcsényi érsek administrátorát páter Dobist, mint szintén a korponaiakra küldött s ide menekült kath. papot, és a várnagyot, a kiszenvedett prot. papokért megtorlásul lenyakaztatta, s a várat folgyujtatta. A klérus küldöttei, beszéli a szóhagyomány, eljöttek Pribelre is az evang. templomot bezárni. Kajali a közbirtokosok egyike, töltött puskája végén kinálta nekik, halálos fenyegetés közt, a templom kulcsát. A temí plomrablók látván, hogy itt nem boldogulnak, Közép Palojta felé hajtattak, hogy az ottani templomot zárják be. Kajali zászlót ragad: lóra legények! Utánam! A pribeliek lóra kapnak; üldözőbe veszik a templomrabló kat. Ezek visszafordulnak, s a kit legeiül, legközelebbérnek, Kajalit lelövik. A pribeliek, fölragadják az elesett Kajali kezéből a zászlót, folytatják az üldözést, s Közép Palojtáról is elkergetik a templomrablókat.