Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-12 / 32. szám

közalapra már eddig is tett nagyobbszerü adományok felsorolása által a prot. hívek áldozatkészségre buzdittassanak, egy szóval: meg kellene a népnek magyarázni nyomtatásban is, hogy mi is hát voltaképen az az ngyneveztt ,közalap* a minek jóformán még a szerét sem érti ? . . . Ez az én igénytelen nézetem. Valeat quantum valere protest. Ily fontos ügyben én egyszerű falusi lelkipásztor, szólani sem akartam, de látva, hogy a tapasztalt s hivatottabb férfiak mélyen hallgatnak, nekem pedig ez a dolog már régebben a szivemen fekszik, tehát nem állhattam meg szó nélkül: dixi et salvavi animam meam. Lévay Lajos. RÉGIÉSGEK Hontmegye vallásügyi történetéhez a XVI., XVII. és XVIII. századokban. *) I. Előszó. II. A vallásreform terjedése Hontmegyében, a XVI. sz. végéig, III. Hitfelekezeti ügyek 1600-tól 1630-ig. IV. Az evangélikusok üldöztetésének kezdete 1630-tól 1672-ig. V. Valláspolitika kétszáz év előtt és ma. VI. A protestánsok üldöztetése, s ezek visszahatása. VII. További visszás állapotok lGSl-től 17lö-ig. VIII. Tanuvallatások 1716—18-ban az ev. templomok és papok ügyében. IX A kath. reactio további lépései az evangeliku ok elnyomására. X. Kormányrendeletek. XI. Herceg Battyányi József érsekkardinál egyházlátogatása 1770-ben. XII. Történeti jegyzetek. I. Előszó. A vallásreform- vagy hitforradalomnak, — mely általában a római pápa hierarchiája alá tartozott népeket, Magyarországban különösen a magyarokat, németeket és tótokat nagy mozgásba hozta, s eszméiknek uj irányt és tért nyitott, — Guizot szerint eredménye : a szabad vizsgálat és az absolutismus lőn. Magyarországban,elmondhatjuk, hogy a vallásreform, harca volt az alkotmányos szabadságnak a királyi absolutizmus, a demoeratiának a hierarchia, és ez által érdekébe vont aristokratia és monarchia ellen. A vallásreform általában három pontban támadá meg a római hierarchiát: i. a papok nőtlenségében, minélfogva azok, magokat a világiaktól elkülönítve saját kasztot képeztek ; ezzel összefüggésben állt, a pápa fölségének a vallásügyekben el nem ismerése. 2. azon tanban, miszerint az urvacsorában, az ostya, a papi áldás után a Krisztus valóságos testévé válik ; 3. hogy az isteni tisztelet, ne a népnek érthetlen latin nyelven, hanem saját anyanyelvén tartassék. E három pontnak már élvezetében lévén a hazánkbeli keleti szertartású ruthen, oláh és szerb népek, őket eme vallásmozgalmak nem érdekelték. A sz. háromság titkát az első reformátorok nem feszegették, s valamint Kálvin Servetet megégetteté, ugy a kolozsvári kálvinisták Dávid Ferencet örök fogságra, a baranyaiak Alvincit akasztófára Ítélték. A reform utáni vágy, a XVI. században a pápa *) Hontmegyének 1862 eleje óta 1867 májusáig jegyzője, az utolsó másfél év alatt egyszersmind levéltárnoka lévén, a miket ez utóbbi idő alatt a megye történetéről, a levéltárból s a helyszínén szerzett tapasztalatokból és szóhagyományokból följegyeztem s 1869-ben a magyar történelmi társulatnak Ipolyságon tartott gyűlése alkalmával, a megye archívumának — ha netán kiadója akadna, a mi azonban mindeddig elmaradt — megküldöttem : e munkából a vallásügyi részt a végett irtam ki, hogy a ki Magyarország vallásreformjának históriáját megírja, ennek adatait szabadon fölhasználhassa. A hontmegyei ev. egyházközségek történetét tót nyelven, felsőbakai lelkész Schmidt Károly 1867-ben kiadta. Ő adatait az illető egyházak levéltáraiból vette: én, az enyéimet, a megye egykorú jegyzőkönyveiből s irományaiból merítettem. Mfr-/I0É9. ibM-400)5 hívei közt majdnem általános vala, de a trienti papi zsinat minden újítást a hierarchiai hagyományok ellen átokkal sújtván, ezzel megkezdődött a háború, mely a szabadság eszméinek terjedésével máig tart, s a nemzetiség cime alatt, uj alakban folyvást küzdetik. Az ördögöt, kísérteteket, boszorkányokat s a sötét középkor egyéb képzelt rémeit, nem a vallásreform, hanem jóval utóbb, a szabadabban mozgó filozofia robbantotta szét. II. A vallásreform terjedése Hontmegyében a XV 1. század végéig. Hogy Luther tanai már a mohácsi vész előtt ismeretesek voltak Selmecbányán, onnan tudjuk, mert Verbőci István ideiglenes nádor, 1526 ápril elején a bányavárosokba, különösen Selmecre küldetvén, az ottan terjedező ujitott hit követőinek kinyomozása s megbüntetése végett: ő a neki följelentett polgárokat megesketé, hogy az uj hitről lemondanak; egyszersmind a bányagazdák és munkások közt támadó viszályt, a lázongó hevérek főbbjeinek kivégeztelésével lecsendesité, s még azon hó végén a nádorságról lemondott. 1534-ben az alsómagyarországi hét királyi szabad Anyaváros, u. m. Selmec-, Baka-, Béla-, Beszterce-, Libe

t-, KórmócÚjbánya, egyházilag szervezkedett, a val]ás

ügyében egyezségre lépett, és egy önálló esperessé-Set, senioratus heptopolitanuht alakított, mely 1672-ig tartott. Első esperes volt Cnbiculdiv'ms-Kamnierknecht TJlrik. A Bars-, Hont- és Zólyommegyékben alakult uj egyházak szervezet- és hitformában a hét bányavárostól vettek irányt. Midőn 1558-ban Olah Miklós esztergomi érsek, Derecskei Jánost Hontmegyébe küldé, hogy az itteni papokat, hódolatuknak az esztergomi érsek előtt bejenlentésére szólítsa fői, a papok majdnem mind lutheránusok és feleségesek voltak, — a hódolatot megtagadták Az ágostai vallástételt követő egyházközségek száma Hontmegyében több vala nyolcvannál, nemzetiségre magyar, német, tót esperességre oszolva. Azonban Luther és Kálvin követői közt, az úrvacsora fölötti vita Német-, majd Magyarországban Csepregen is 1591-ben kitörvén, e szakadás Hontmegyére is kihatott. A Szikincavölgyi kálvinista magyar faluk, a honti lutheránus tót esperességtől elválván, a barsihoz, az alsó Ipoly-mellékiek a nógrádihoz vagy drégely-palánkihoz csatlakoztak, mely elkülönzöttségben máig állanak, s templomaikra jelvűl feltűzték a franciák akkori madárcimerét: a kakast, t. i. a mai franciák ősei gaél v. gallok lévén, a rómaiak ezekre adák a gallus-, kakas- és Gallia nevet. III. Hitfelekezeti ügyek 1600-tól 1630-ig. Bocskai István, a maga hontmegyei hű embereit egyházi jószágokkal ajándékozta meg. Miután az 1608-ki országgyűlés ezek visszaadását rendelte, Hontmegye 1608. april 7-ki gyűlése Bakos Jánost, Rimái Jánost — a költőt — és Kovács Boldizsárt felhívta, hogy a sági prépostságnak kezükön levő jószágait, illető prépost Ruber Pal, sági prépostnak, — Németi Gergely A.-Rakoncát, Bíbor János felhévizi prépostnak, Soltai Benedek, Nagy Lukács, az esztergomi káptalannak illető jószágaikat bocsássák vissza. Vissza is bocsáták nemcsak, sőt Ruber Pál panaszára, hogy mig Bocskai a sági prépostságot elfoglalva tartá, a prépostságot, melyet ő törvényes királyi adományból nyert, Veranc Faustus a pápától magának kérte föl, holott ez ember idegen nemzetü, a háború alatt kiment az országból, melynek terheit nem is viseli, — a megye rendei Ruber mellett fölszólaltak.