Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-12 / 32. szám

9 évvel ezelőtt jelent meg az értesítőben), Korén Istvántól. Tanárok száma 12, kik közül Korén István, 8o-ik életévét betöltvén, a rég megérdemlett nyugalomba vonult, nyugdíj alap hiányában a főiskolai tanácstól megszavazott csekély, mindössze 300 frtnyi nyugdíjjal; uj tanár dr. Zsilinszky Endre. Tanulók száma év eljején 525, kik közül 13 évközben kilépett, 2 meghalt, a fennmaradó 510 tanuló vallásra nézve igy oszlott meg: ev. 209, r. kath. 111, ref. 71, izr. 61, g. kel. 54, g. kath. 4; anyanyelvre, saját bevallásuk szerint magyar 444, tót 34, román 17, német 14, szerb 1, kik közül előmenetelre néZ

ve — melyet illetőleg gondosan szerkesztett igazgatói jelentés pontos felvilágosítást nyújt, — leggyengébbek a román tanulók. A tanulók túlságos nagy számának magyarázatát szintén a jelentésből olvashatjuk ki. Erre nézve legfőbb ok az alumneum, mely 234 ifjút lát el részint ingyen, részint olcsó élelmezéssel. Másik ok, hogy mig a tanodánk a magyar Alföldnek nagy vidékén egyetlen ev. főgymnáziuma, másrészt ebben egy nevezetes r. kath. alapítvány által a r. kath. ifjúság javára (m-en voltak!) egyenjogúság van kikötve saját felekezetünk minden sérelme nélkül. Végül, a

tanulók névsorából részünkről azt következtetjük, hogy a ref. ifjak nagyszámának, főkép a felsőbb osztályokban (71-en voltak 1), a békésmegyei ref lakosság nagy számán kivül leginkább az az oka, hogy a tőszomszéd mezőtúri ref. gymnáziumból a felsőbb gymnáziumba mind ide sereglenek a tanulók. Megemlitjük még, hogy a főgymnáziumi dalegyletben több mint 180 taggal folytak a gyakorlatok, még pedig mindvégig kellő szorgalommal. TÁRCA. Magyar Zsoltárok. Hogy némely buzgó lelkek megértették az én ítitentiómat a Zsoltárokra vanatkozólag, mutatja az erdélyi *Prot. Közlöny"-ben jó múltkor megjelent VI. Zsoltár ifj. Szász Károlytól, mutatja az alább következő kitűnő szép Zsoltár, melyet az egyh. költészet terén előnyösen ismert Sdntha Károly, sár-szent-lőrinci ev. lelkész atyánkfia proprio motu szerzett, e gy általam készített szomorú menetű dallamra. A reformatío kezdetén ugyanis az ilyen Zsoltárok vitték a főszerepet, a reformátorok ugyanis leghathatósabbnak s legalkalmasabbnak találták, ha a textust énekeikhez, magából az örök élet beszédének forrásából, a bibliából veszik ; így születtek meg a magyar Zsoltárok, melyek a XVI. száz gyűjteményeiben legelői, a XVII. száziakban pedig, Zsoltárokból való isteni dicséretek* c. a. az ,ékes rytnmusu hymnusok* után állanak. E magyar Zsoltárok közül ma már csak három él: Örül mi szivünk (a 122. Zs.-ból), Dicsőült helyeken (a 148-ból), Ne szállj perbe én velem (az 51-ből). Hogy az időben mily hatást keltettek e Zsoltárok népünk szivében, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy századdal később a pápista atyafiak is átvették, s a maguk nézetéhez idomitva átalakiták őket, miként ezt Illyés István és a Cantus Catholici ismertetésekor (a Ballagi lapjában) bőven, és megcáfolhatlanul kimutatám ; sőt azóta is számtalanszor kiadták 5 a legutóbbi kiadás, melyet ismerek, 1874-ből való. Sántha atyánkfia szép Zsoltára im igy van: 42. Zsoltár. Mi képen a szarvas eped híves érre: Isten! ugy óhajtlak templomodba érve. Én lelkem, oh Isten, szomjúhozik hozzád; Oh mikor láthatom szinről-szinre orcád?! Éj és nap köny az én kenyerem és sóhaj, Jőj Atyám, ne késsél, biztató szép szóval! A hivő sereggel itt imádlak téged, Szivemet kiöntöm, áldozatul végyed. Szív, mire csüggedsz el, nyughatatlan mért vagy? Megsegít az Isten: szerelme mi mély s nagy! Oh ki sírsz, keseregsz, gondodat vesd rája; Befödöz jósága s takargató szárnya. Eddig is ki tartott, eddig is ki védett? Mért nem lőn annyi bu-, annyi baj közt véged? Siralmas mélységből Ő vona ki engem, S lefolyt bú árvize s kiderüle mennyem. Az öröm napfényét Te adád, oh Isten, A kiben én biztam, a kiben én hittem; Te valál kősziklám, Te vagy védőm ma is — Légy velem örökké, oltalmazó paizs! Oh miért hagynád el magadat én lelkem ? Él az Ur, 0 benne vigaszom fölleltem. Bízzál csak Istenben, jóság lakik nála, Oh legyen 0 neki dicséret és hála! Mérete: classicus magyar, 12-ős sor, ezen beosztással: 3 + 3 + 4 + 2, ad formám: Keménynyel | csendesen | ballag pari- | pája. Prosodia: dactylus, anapaestus, coriambus, spondeus, mely méret igen alkalmas a 42-ik Zsoltár búsbánatos tartalmának kifejezésére. Nagyon óhajtanám, ha azok, kiket isten lelke megáldott sz. költészeti tehetséggel, imának ilyen magyar Zsoltárokat. Már maga a classicus alakzat elég arra nézve, hogy kedvelt énekké váljanak, látván a ref. magyar nép, hogy saját testéből való test; ezért kedvelljük az » Örül mi szivünk*-et is, melynek classicus alakzata: Örül mi | szívünk || mikor ezt | halljuk || a templomba | mégyünk | 3 + 2 + 3 + 2 + 4 + 2 (három sor összevéve), prosodia: anapaestus, spondeus (kétszer), coriambus, spondeus, — szinte vár egy Szász vagy Sántha avatott pennájára ! Az ilyenekkel találjuk meg népünk szivéhez az utat, éltetjük benne a buzgóságot, nem pedig a műverselckel, melyekben se rythmus, se prosodia, miket izlés szerint énekelni nem is lehet. Kálmán Farkas. Templomok és egyházi benyomások Romában. Dr. Hasenclever a Prot. K. Zeitung lapjain*) közelebb érdekes előadást közöl a fenntebbi cím alatt Rómáról, különösen annak templomairól és egyházi viszonyairól. Cikkét némi kihagyásokkal bemutatjuk a Prot. Egyh. és Isk. Lapok tisztelt olvasóinak is, azon meggyőződésben, hogy ők is figyelemre méltónak fogják találni. Bevezetőleg megemlítvén, hogy mily változásokon ment át, mily gyorsan fejlődik a város, mióta az olasz király hatalma alá került (1870), igy folytatja: Vegyük sorba a római templomokat, nem csak azért, hogy bennük a művészet remekeit élvezzük, hanem hogy egyházi és vallási benyomásokat is érezzünk ; ne ugyan valamenynyit, mert nem igen van kevesebb templom Romában, mint a hány nap van egy évben, de mégis a legfontosabbakat s a mult egyes korszakainak legkiválóbb képviselőit, *) 1883 év. 19. 20. sz.