Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-05 / 31. szám

holikus visszahatás nehezen hagyta illetlen az átöröklött énekkészletet, mely az alap világos régisége mellett részben a csinosító s megújító kéz nyomait ismerhetőleg viseli ; s találkozhattak egyesek is, kik a meglevő készletet uj darabokkal nevelték, mint pl. Pécsi Ferenc kazari plébános, ki Manicellus hymnusát sz. Miklós pápához különben gyarló sapphói rímelt sorokban utánképezte (1529.); de w/szerkesztmények az egyházi censura szigora mellett alig keletkeztek. «*) »Ellenben az uj egyház, a gyakorlati szükség által nagy cselekvőségre volt utasítva e téren. Eleinte az, ugy mint Németországban, csak a katholikus énekkészlethez folyamodott, s részint a régi magyar templomi hymnusokat vette át, hol szórói-szóra, hol némi változtatásokkal ; részint uj fordításokat készített. Székely István, a zsoltárok első prot. fordítója s egy híres magyar krónika irója, számos ilyeket fordított, s azokat ,A keresztyén ekklézsiának régi deák hymnusainak magyarázatja« cím alatt Krakkóban 1538-ban ki is] adta.4 A nagy Toldy által is elmondott több balvéleményről nagyon sokat lehetne írni, melyet sorrend szerint alkalmilag meg is cselekszem, de most, miután a kezünk alatt levő Codexxel van dolgunk, egyelőre legyen elég ennyi: 1. Ha Toldy e Codexben a rituális hymnusokat figyelmére méltatja, eredetüket, megjelenésüket kutatja ; ha végire jár annak, hogy a rituális hymnusok elseje, az »Uj világosság jelenék«, 1636-ban, a Gelei-Rákóczi-Graduálban jelent meg először: mindjárt átlátta volna, hogy e Codexet a XVI. százba tenni nem lehet. Erről még alább. 2. Hogy Németországban annyira törték volna magukat a reformátorok a kath. énekkészletek után, azok a reformátorok, kik egy »Eros várunk4

, vagy „ Jövel szt. lélek ur isten*, vagy »Mennyhői jövök most hozzátok4

fajta éneket irtak, vagy pláne, mint B. úr a „Cantionale et Missale4

4. lapján mondja : »lázas sietséggel « fordították volna le,—ilyen mondáshoz nagyon sok elfogultság inkább, mint igazságszeretet és jóakarat kívántatik. 3. Toldy, idézett könyve 181. lapján végzi, a második sorban, hogy Székely »K rak óban 1538-ban kiadta,4 s alább 14 sorral maga beismeri, hogy már 1530-ból tudunk felmutatni, — a mint már megírtam — erős kálvinista magyar éneket. Legyen elég most ennyi. Menjünk tovább. A Codexben a zsoltárok vannak elől. Én ebből azt következtetem, hogy mind a beköttető könyvtárnok, mind a könyvkötő ügyetlen, s e nemben tanulatlan emberek voltak. Egy példát se látunk arra, hogy a zsoltárok állnának első helyen a Graduálokban; minden Graduál igy kezdődik: „Incipiunt hymni de adventu dmni«, a zsoltárok pedig hátul vannak, s nagyon természetes is, mert az illető ünnepre rendelt ceremónia szerint az^fclőlkántáló papnak több ízben kellett némely zsoltárokat felolvasni (miként ezt megírtam a kolozsvári sProt. Közlöny « mult évi utolsó számaiban, a karácsonyi cerimoniánál), s természet szerint biztosabban fordíthatott jobb kézzel hátra, az illető zsoltárra, mint ballal előre; de meg nem a zsoltár-olvasáson kezdődött az istenitisztelet, hanem a kiszabott invocatio és hymnus intonálásával. A ki tehát e könyvet szakadozott, saláta állapotban könyvkötő kezébe adta, utasításul kellett volna adnia, hogy a zsoltárokat hátul kösse. A Codexben következő zsoltárok találhatók : 1.2. *) Nihil legatur vei cantetur stb. K. F. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 13. 15. 16. 19. 22. 23, 24. 30. 32. 34. 36. 42. (itt a folyó szám hibás) 45. 47. 49. 51. 52. 54- 5 5 57-t szám nélkül ez : „Könyörüljön mi rajtunk az úr isten és áldjon meg minket, világosítsa meg tekéletit mi rajtuc, es keserüllion minket» (nyilván a 67.) 69. 70. 72. 80. 95. 96. Most hasonlítsuk össze az Öreg Graduál és e Codex zsoltárait: Öreg Grad. I. zs.: Boldog ember, ki nem jár az istentől szakadtaknak tanácsán, és az bűnösöknek után (sajtó hiba ; a »w«m áll* kimaradt) sem ül az megcsúfolok között. Hanem ő neki az istenbe vagyon minden bizodalma és az istennek törvényét forgatja elméjében éjjel és nappal. Es olyan mint az folyó viz mellett ültetett élőfa, ki gyümölcsöt teremt alkalmatos időben, és az ő levelei meg nem hervadnak. Batizi-Codex : Boldog ember ki nem jár az istentől szakadtaknak tanácsán és az bűnösöknek után nem áll, és nem ül az megcsúfolok között. Hanem ő neki az istenbe vagyon minden bizodalma és az istennek törvényét forgatja elméjébe éjjel és nappal. És ollyan, mint az folyó viz mellett ültetett élőfa, gyümölcsét teremti az ő idejében és az ő levelei meg nem hervadnak. Nem mondom, hogy az Oreg másolatai a zsoltárnak, de annyit mondok, hogy két ember igy nem fordíthat, a két könyvnek köze van egymáshoz Különben ha az irott Graduálokat vizsgáljuk (kivéve az Öreg után másoltakat, mint péld. a Béllyeit), ily csekély eltérő különbséget mindenikben találunk, mi azt bizonyítja, hogy a papok, ha nem kaptak, vagy nem tudtak szerezni magyar nyelvű zsoltárokat, fordították épen azokat, a melyekre a rituáléban szükség volt. Hej 1 tudtak azok a vén, nagyfejű kálvinista papok chaldeusúl, hebreusúl, arabusul, azért mertek oly keményen és igazán arabusul beszélni Bogísich urékkal! A zsoltárok után : Ganticu. Zacliari. Áldott legyen Izraelnek ura istene, mert meglátogatta és megváltá az ő népét. Épen ugy, mint az Öreg. Incipiunt hymni de adventu dom.: Uj világosság jelenék. Itt álljunk meg. Fenn mondám : „ Ha Toldy a rituális hymnusokat figyelmére méltatja, eredetüket, megjelenésüket kutatja ; ha végére járis annak, hogy e hymnus 1636 ban jelent meg először: mindjárt átlátta volna, hogy e Codexet a. XVI. százba tenni nem lehet.*. Hogy e hymnus ott jejent meg először, bizonyítja az, hogy az 1636. előtt megjelent irott Graduálokban, sem pedig a XVII. és XVI. százi Cantionálékban (Gönczi, Bornemisza, Csáktornyai, Huszár stb.) sehol nem található. Irta : Vékei(a versfőkből.) Erről a Vékeiről régebben sokan azt tanították, hogy a régi Cantionaléban levő hymnusokat egész a 64-ig ő irta volna. Ezt nemcsak felteszi, sőt meg is erősíti Szrógh János is, s

XII Óra« című, igen becses énektanitó könyvében. (Veszprém, 1804). De ez nem lehet. A többi 63 hymnus közül több előjön az Oreg megjelenése előtt született Graduálok s Cantionalékban, sok épen a XVI. százban, míg az , Uj világosság« egyedül és legelőször az Öregben jön elő. Im, tehát ez az egy hymnus is megmutatja már, hogy a Batthány-Codex nem a XVI. százból való. De majd megmutatja még több is ! Ezért mondom örökkön örökké: mindig az eredetet, az első megjelenést,