Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-08-05 / 31. szám
mindenféle kellékeket megtalál a tanuló, amiket csak egy tankönyv nyújthat. Mindezek alapján ajánljuk a művet az illető tanítók és iskolai hatóságok figyelmébe. Szerzőt pedig felkérjük, hogy munkájának esetleges átdolgozásakor a jelzett hiányokat törekedjék kipótolni. Akkor műve az ily könyveknek egyik legjelesebbje fog lenni. Király Károly. BELFÖLD. Üdvözöljük Káldy Gyula ker. felügyelő urat! (Sopronban aug. 8-án történendő beiktatása alkalmából.) Ha nem volna a dunántuli megyék minden rétegében, a társadalom minden osztályában általánosan ismert a Káldy család neve; ha e család tagjai évszázad óta nem írták volna fel nevüket a közügyek s az egyház eseményeinek lapjaira s nem találnánk e család tagjait a nemes tettek küzdterén a vezérszerepet vivő egyének előterében : akkor be kellene mutatnunk Káldy Gyulát, a dunántúli ev. egyházkerület ujon választott, s aug. 8-án Sopronban beiktatandó lelkes felügyelőjét. De családja múltja s az ő neve — fiatalsága dacára is — oly mélyen beolvadva, befonva áll a közügyek szálai közé ; a társadalmi pártok minden árnyalata által kifogástalan tiszta jelleme, tudományos képzettsége oly kimagasló álláspontot és tekintélyt jelöl számára a hír s becsültetés mérvfokán, hogy őt bemutatni a nagy közönség előtt felesleges, őt csak iidvözlenünk lehet nemes hivatása küszöbén. Üdvözöljük őt, barátai, tisztelői, hitrokonai, sőt más vallásfelekezetek részéről is igen sokak nevében s megbízásából, a társadalom s az egyház nevében egyaránt e helyen is. Megtiszteltetést és hatalmat, jogot ád a prot. egyház, felügyelői kezébe, kiket ügyeinek vezetésére a főpap mellé hív, választ. Fény nélküli állás, de hivatásában magasztosan nagyszerű, hordereje nagy mérvben behat, mondhatnók, döntő súlyt gyakorol az egyházkormányzat mérlegében. Igaza van Montesquieu-nek, midőn azt mondja: , mikor valakit megtisztelünk, tudjuk mit adunk neki, de mikor a megtiszteltetés mellé hatalmat is adunk, nem mondhatni meg, minő pontra fog emelkedhetni az.4 Üdvözöljük Káldy Gyulát első sorban azért, hogy végre kilépett a visszavonulás, a közügyektőli elzárkózottság sorompói közül, belépett a tettek terére s meg van nyerve a közügy számára, mely eddig is sajnosan nélkülözte őt, kinek kezébe szívesen adja s látja a közvélemény a vezérzászlók elseit, kinek kibontott cselekvési lobogója mellé örömmel csoportosultak volna mindig a jók, a nemesek serege, a komoly ész s a tiszta jellem mérvadó szabadelvű férfiai. Mindig nyereség az, ha ismert nevek, ismert tehetségek, kipróbált, mocsoktalan jellemek veszik kezükbe az ügyek vezetésének szálait, kiknek nevük, multjok biztos kulcsul tekinthető a szerencsés siker ajtajához. Sok igazság van Kempis mondásában: »bizonynyal nagy az, a ki maga előtt kicsinek és semminek állit minden kitüntetési fényes polcot*; de tény az, hogy a mai kor szédelgő áramlatában a hamis népboldogitók erőszakos tértfoglaló feltolakodásában a nyugodt ész, határozott férfias jellemek kötelezettek elfoglalni politikai téren is a cselekvés mezejét s az által gátló sorompót ereszteni le azok előtt, kik beszélnek ott, hol tenni kellene, és szereznék akkor, midőn áldozatért kiált a közügy. Üdvözöljük Káldyt, mint fiatal erőt, kiben az erélyes administratió tehetségét egyesítve találjuk a tudományos elméleti ismeretekkel. Korunk ujabb időben fiatal erőket keres és hív a közügyek élére, vezetesere. Mig a múltban elég volt a tudományos ismeret, s az ősz fürtök alatt keresetts talált tapasztalat: mai korban ezen tényezők mellé még az erélyt, a kérdések gyors megoldását is követeli a közvélemény, az ügyek menete. Kiváló szerencséje e kornak, hogy sok jeles fiatal tehetségeket talál s lát a közügyek gyúpontjaiban. Ha valaha állt Rochefoucauld mondása: x a tehetségeknek épen ugy megvannak a maguk korszakai, mint a terményeknek4 , ez állítás korunkban kiválón látszik érvényesülni a fiatal tehetségek feltűnő mérvében. Nem a szárnypróbálgató kezdeményezőket értem, vagy azon hiú jellemeket, kik mélyebb készültség és realisabb alap nélkül felemelkedni akarnak a szereplés magasb regióiba az önhittség Ikarus-szárnyain; de értem a hivatottakat, kik alapos ismereteket és fiatal erőt visznek magukkal a közügy küzdho.nokjára. Káldy ezek közé tartozik ; ő tanult, nemcsak tanult, de tud is, a mit tud, azt tudja az életben alkalmazni is. Mig a birtokos családok gyermekei sokszor az iskolai tanulmányok bevégzése után befejezettnek hiszik a tudományokkal való további beható foglalkozást: addig a hivatottak, mint ő, önmívelés által emelik, hatványozzák az iskolai alapot. Azt mondja az iró: »a ki magasan áll, kell, hogy messze lásson.8 Messze látni csak a tudomány szemével lehet, saját szemünkkel lehet. Mert való az, mit Rousseau mond: ,mihelyt mások szemével kell látnod, legott mások akarata szerint kell akarnod is.8 Mig sok önhitt, felületes tehetségre áll Boielau mondása, hogy , a tudatlanság mindig kész magát bámulni s magával elégedett/ addig a magasb szellemek mennél magasbra emelkednek fel az ismeretek légkörében, annál inkább belátnak a tudományok véghetetlen regióiba s hallják feléjük hangozni az intő, a lelkesítő szót: ^excelsior,;< < Excelsior 1 hogy ez elve hivatolt felügyelőnknek, bizonyítja az, miszerint bár jogosan megállna a betetőzött tehetségek elősoraban, ő folyton halad, gyűjt, búvárol a tudományok aknáiban a helyett, hogy a meglevőt felmutatná a világ előtt s abból tőkét csinálna nevének s hírének még magasb fokra emelésére. Ő folyton búvárol, de nem árul. Az a nemes elv nem látszani, de lenni. Ezért az ő ismerete nem olyan mint a vásári utcai kirakat, mi az esteli fénytől világítva szemkápráztató sugározásban tűnik fel a szemlélő előtt ő inkább bányász, bemélyed az ismeretek aknáiba, elvo nulva magának fejleszti a tudományok arany ereit. Rész -rehajlatlan, hideg igazságot mondunk ki: világi férfiaink sorában az olvasottság és tudományok fokmérőjén Káldy Gyula nevét magasan álló vonallal jeleli meg a hideg igazság keze. S mit ismeretei sok oldaluságából kiválón méltatnunk kell, a nevelészeti tudomány az. Meleg keblű tanügybarát, nem dilettáns felületességgel, mint ma sokan vannak, de beható, mélyebb paedagogiai szakismerettel. Meleg érdeklődéssel öleli fel az általanos tanügy érdekeit az alsó fokú falusi iskoláktól magasb tudományos intézeteinkig egyaránt. Kiváló súlyt fektetett eddig is a népiskolákra, melyekre évtized óta anyagi áldozatokat is hozott. Azt hiszi őis, amit Hárem Péter norvég missionarius tudós mondott igen találón : s a ki jót akar tenni a néppel, a gyermekeken és az ifjúságon kell azt elsőben kezdeni.» Múltjából azt látjuk, hogy a tanügy iránti érdekeltsége nemcsak annak felszínén sikamlik át s marad meg, mi felszín sokszor sugárt tükröz vissza és fényt mutat a felületesen néző dilettáns szeme elé; az ő búvárló lelke leszáll a tanügy mélyébe az akadályokhoz, meglatja, felfedezi ott a rejtett örvényeket, a vészes sziklákat, a zátonyokat,
