Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-29 / 30. szám

a gyakorlattal is leginkább megegyez. A canonica visitatió irója, a visitatíót illetőleg, a 88-ik kánont (a visitatió particularist) tartotta szem előtt, azonfelül szükségből kifolyólag, a mit gyakorlatilag is észszerűnek lehet nevezni. E felfogással szemben, a , visszhang4

nem vár, nem kiván semmit, sőt a mi szokásban, gyakorlatban volt, mint az iskolák látogatása, abból is enged; ez a legkényelmesebb dolog. A visszhang természeti tulajdonsága az, hogy a valódi hangot igyekszik visszaadni és gyorsan ; az előttünk levő »visszhang® pedig határozottan eltér a valódi hangtól tartalmára nézve, mert sem hűség, sem igazsággal nem adja vissza, a mit idézni akar, bár ideje kőrülbelől volt annyi, mint Mózesnek az összes törvényalkotásra: negyven nap; de ki mint vet, ugy arat. Először is sajnálatomat kell kifejezni a felelt, hogy a fontos tárgyhoz egyedül azon indokból szól a „visszhang, 4

hogy hiba és mulasztást védjen, és hogy B. J. ellen hangzatos szavú támadást intézzen, azt vélvén, hogy ezzel talán megfélemlíti vagy elhallgattatja; oh, nem! nem annak fáj a kit bántanak, hanem annak, a ki érzi és gyenge; nem is az hallgat el, a kit megtámadnak, hanem a kit legyőznek. Lássuk a »visszhang* tartalmát, keressük indokát, ugy a mint van. Longinus azt mondja: az iró mindenkor az olvasó hasznát köteles szem előtt tartani ; a ki pedig valamit ir, attól két dolog kívántatik ; első, hogy miről ir, értse; a második, hogy arra megtanítson. Alább meglássuk, mint felelt meg a , visszhang4

e követelésnek. Erkölcsi, irodalmi és logikai alapot jogosan keresünk minden komoly tárgyhoz való hozzászólásnál, mert az igazság, szépség és következetesség alaki és tartalmi értéke, minden irott valaminek. A „ visszhangéban is lehet ugyan keresni igazságot, szépséget és következetességet, de találni, azt hiszem — nem. Maga tesz bizonyságot a ,visszhang4

arról, hogy mily mélyére szállt le az önálló gondolkozásnak a valláserkölcsi eszmék, elvek megismerése és megítélésének tengerén; szerintem semmivel sem szállt mélyebbre, mint a gyaluforgács a vizén, igazolja ez állítást az, hogy a fontosabb tételeket, mint : az isteni tisztelet miként való tartását, az isteni tisztelet látogatásának indokait, vagy elmaradásának okait; a lelkészi funktiók teljesítését, a lelkész hivatalos működésének méltányos megítélését, az erkölcs s a tiszta jellem fontosságát nem is érinti, csak a felett töprenkedik nagybölcsen : ki feleljen meg a vizitatiói kérdésekre ? holott világosan ki van fejezve az 1878-ik egyh. ker. j. könyv 81-ik pont címében: „az esperes urak által, az egyházlátogatás alkalmával a presbyteriumnak, vagy kiküldött bizottságának jelentésében felteendő kérdések;4

a kinek még ehhez is magyarázat kell, a ki még ezt tudva, azt kérdi: ki feleljen ezekre (t. i. a visitatiói kérdésekre), az batran kezdheti az iskolát elől, mert egy iskolás gyereknek is tudni kell annyit, hogy a kihez kérdést intéznek, feleletet is attól várnak. A feleletadásnál, a presbyteriumot a lelkésztől elkülöníteni nem lehet, sem a lelkészt a presbyteriumtól: kell, hogy e kérdések, a canonica visitatiot megelőző presbyteri gyűlésen felolvasva, s a ráadandó feleletek megállapítva legyenek ; hogy nyílik ekkor meg a kölcsönös recriminátiók keserű forrása, — nem tudom. Továbbá igy szól a «visszhang«: S

B. J. lelkésztársunk minden jót csak attól (t. i. a canonica visitátiótól) remél.4

Ezt ugyan B. J. sehol és soha sem mondta, hanem igen is azt, hogy : s

a canonica visitátió pontos és hűséges teljesítése, az esperesi hivatal erélyes betöltése, nagyobb frrlét teszi az egyházi közéletnek4

; e keltő között pedig lényeges különbség van : sok jót reményleni valamitől, vagy mindent attól várni. Távol legyen tőlem, hogy én a canonica visitátiótól a más, annyival inkább a magam tisztének teljesítését várom, oh nem! a canonica visitátió teljesítse csak a maga tisztét. En tíz év óta látok canonica visitátiót, de sem annak, sem az esperesi, vagy szolgabírói hivatalnak nem alkalmatlankodtam semmiféle magán-ügyi beadvánnyal, pedig volt kellemetlenségem mások miatt, s volt idő, mikor maga az esperes ur buzdított panasz beadására (1877), de tűrtem s győzedelmeskedtem. De másfelől, minden pogányvoltom mellett is tapasztalásból — másokon okulva — íudok annyit, hogy e keresztyén világban, ha maga a lelkész el nem végzi maga és egyháza ügyeit, sem a canonica visitátió, sem az esperesi hivatal nem végzi ugy el, hogy keseiü salakja ne maradjon : példa rá Szaporca-Tésenfa, Nagy Harsany, Sós-Vertike és aSóvár-ügy; éveken keresztül el-, vagy kivégezik, s még is végezetlen marad. Azt is mondja még a visszhang irója, hogy »B. J. a canonica visitátió ürügye alatt, neki ront a felsőbaranyai esperesnek, s a lágyság és csapással vetekedő jámborságból folyó tenni nem tudásnak, nem akarasnak nehéz vádját zuditja rá.4

Szenvedőkön könyörülő kedves collegám ! ürügyöt az keres, a kinek oka nincs ; én pedig okokat és példákat hoztam fel, annak bebizonyi tására, hogy a canonica visitátió felületesen van végezve a felső-baranyai egyházmegyében s azok közül ön egyet sem látott jónak megcáfolni : na, mert megtörtént dolgot, meg nem történtté, még Vejtiben sem lehet tenni; a helyett választotta ön a könnyebb végit, a világos dolgot is homályosnak okoskodja, az idézeteknél vagy kikapott fogalmaknál feltűnő módon falsificál. Csodálom azt is, hogy ön az idézett szelíd címen megbotránkozott; vegye csak elő a jelen évi egyházm. j. könyvet, annak 13-ik lapjan az 1. sz. alatt, az egyh. m. pénztára allapotaról szólva, ez áll : Jelentjük, miszerint az ismeretes Rőt és Dőre féle ügy, — bár 1875 óta, a bizottság minden jelentésében ott van, — még máig sincs lebonyolítva; véleményezzük, hogy miután az eddigi intézkedések, az ügy lebonyolítására elégteleneknek bizonyultak, más — az igazságnak és az egyh. megye méltóságának megfelelő, a sikert inkább biztosító intézkedés volna teendő.4

Tehát sem az igazságnak, sem az egyh. megye méltóságának nem felelt meg az ügy lebonyolítása; ez jegyzőkönyvben van. ehhez nem kell commentár; hol volton akkor édes „visszhang4

, mikor ez mondva és olvasva volt? ez sokkal nagyobb vád, mint a „lágyság, jámborság, tenni nem tudás vagy nem akarás,4

mert ezen ügy egészen esperes urat terheli, adminisztrative és fínanciáliter; mért nem opponált ez ellen? mért nem utasította ezt vissza ? vagy, többre várt ? az is volt; egy lelkésztársunk, ki szavának ura szökött lenni, ki elébb szokott gondolkozni, azután szólni, — ez ügynél, elég hallható hangon az esperes ur eljárása ellen fegyelmi vizsgálatot kért. Ahol nyilvánosan ilyen rk történnek, ott sok van, a mit elhallgatnak. Melyikünk állítása mellett bizonyít ez ? ott volt ön a gyűlésen, hallhatta mindezeket, az egyh. m. j. könyvet is megkapta, s olvashatta, vagy talán ebből merített erőt és bátorságot a »visszhang* oly kenetteljes megírására? ajánlanám, — ha ugyan lenne haszna, — hogy az egyh. rr. s kerületi j. könyvet nagyobb figyelemmel olvassa, mint a canonica visitátióról irt cikket, mert atból idéz olyat, a mi abban nincs; p. o. »hogy az egyházlátogatásról felolvasott esperesi jelentésben, évről évre előfordulna ez a kifejezés : a számadások rendben vannak, átvétettek, ez teljeséggel nem áll4

; a visszhang ezt mondja ;